Sziasztok! Hát lesül a képemről a bőr, hogy ilyen hosszú idő után egy ekkora fejezettel jövök, de kérem egy kis megértéseteket, elmagyarázom miért....Ugye, mint említettem, most csináltam az érettségimet angolból, ezerrel nyomattam a felkészülést, hogy sikerüljön. Aztán kishúgom (aki már nem is olyan kicsi) most ballagott és segítenem kellett otthon az előkészületekben is. Tehát a szabadidőm az így elúszott a messzibe... Ja és ne felejtsük el, Június 4.-én megvolt életem első budapesti koncertje is. Ilyet még nem pipáltam, esküszöm! Hihetetlen élmény volt az A38 hajó gyomrában tombolni az első sorban. Ereklyeként Vince sörét, egy szakadt harisnyát, lila foltokat és hatalmas örömöket szereztem. Nagyon jól esett, hogy volt lehetőség beszélni a srácokkal ismét, találkozni új Gang tagokkal és megismerni azt a tipikus "Pesti estet" :) (Mondjuk nem hiszem el, hogy egy akkora városban nincs Nonstop Meki! -_- Naaa mindegy :D) Szóval véleményem szerint ez a koncert és maga a helyszín is 10/10 :)) Remélem nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ott tomboltam :$ Befejezem a a gagyarászást, élvezzétek inkább az olvasást, jó szórakozást! Puszi, A.F.
9. fejezet
-Te mindig ilyen balfék voltál?-kérdezte Vince miközben egy zacskó jeget nyomott a kezembe.
-Tulajdonképpen...-merengtem a fejemre szorítva a hűs zacskót.-...hát eléggé...-Ne haragudj, tényleg nem tudtam, hogy ott vagy.-szabadkozott Attila, mert hát kiderült, hogy így hívják.
-Tilcsikém bazeg, ez szép pukli lesz!-nézegette Vince a fejemet.-Kinyírod nekem itt a kölyköt akkor nézhetek...
-Nincs semmi bajom!-hangom kicsit undokabbra sikerült a kelleténél.-Csak egy bagó kéne és tök jól lennék.-folytattam szolidabban.
-Tessék.-Pongi egy doboz Marlboro-t nyomott az orrom alá egy gyújtó társaságában.
-Köszi.-a kezembe fogtam a tárgyakat és felálltam.
-Te meg hova mész?-nézett rám kérdőn mindenki.
-Kiszellőztetem egy kicsit a fejem.-feleltem már az ajtónál járva.-Öt perc és jövök.
Mielőtt bárki megszólalhatott volna becsuktam magam mögött az ajtót és kimenekültem az épületből. Leguggoltam a fal mellé és rágyújtottam.
-Szia Fresher, hát te?-összerezzentem a hangra.
-Hol hagytad a nődet?-igyekeztem minél töményebb gúnyt csempészni a hangomba.
-Csak nem féltékeny vagy?-ült le mellém a férfi.
-Előbb akasztanám fel magam...-pillantásom Bernie arcára siklott. Összerándult a szavaimtól.
-Ez nem vicces!-motyogta.
-Nem is viccnek szántam Bernát...
-Te most haragszol rám?-kék szemei az arcomat fürkészték.
-Ejj ha! Jó megfigyelő vagy Sherlock...-más helyzetben nevettem volna a tömény szarkazmuson ami ajkaimat elhagyta, de most nem éreztem viccesnek.
-Ne duzzogj, nem áll jól!-bökte meg a könyökével az oldalam.
-Fordulj magadba!-mordultam fel.
-Naa...-csúszott közelebb. Elhatároztam, hogy ügyet sem vetek rá miközben elkezdett beszélni. Csak mondta és mondta a magáét én pedig az egészből csak hangjának kellemes duruzsolását fogtam fel.
-Ühümm.-bólintottam és felálltam.-Most mennem kell...
-Várjál!-nagy nehezen talpra kecmergett.-Haragszol még?
-Nem haragszom.-mielőtt elmosolyodhatott volna hozzá tettem.-Csak csalódtam benned. Most pedig, ha megbocsátasz...-nem fejeztem be a mondatot, csupán megfordultam és távoztam. Ha akart is még valamit mondani, azt már mindössze a sötétségnek mesélhette volna el...
*Bernie*
Néztem ahogy elsétál. Valami furcsa érzés kerített hatalmába ami azt sugallta, hogy utána kéne mennem. Összeszorított foggal ültem vissza a fenekemre. Az elmúlt öt percben vagy háromszor kértem tőle bocsánatot a taplóságomért, mert nyilván az voltam, ha megsértődött, de mintha a falnak beszéltem volna.Újabb cigarettát sodortam magamnak és csendesen pöfékeltem mint egy gyárkémény. Közben az eget kémleltem. Egyetlen csillag sem látszott. Mintha egy fekete leplet húztak volna az égre. Olyan nehéz volt a levegő, felkészített a közelgő esőre.
Két lábra tornáztam magam amint elszívtam a cigim. Megfontolt léptekkel indultam a bejárat felé. A hangra, mely megütötte a fülem, felkaptam a fejem. Mintha Aideen kiáltott volna...? Futni kezdtem a hang irányába.
-Hahó!-kiáltottam a sötétséget kémlelve. Semmi mozgás. Egy sárga szempár villant fel egy pillanatra az egyik konténer mögött, mire arrafelé indultam el.
-Hé!-ezúttal jóval halkabban szólaltam meg. Előkotortam a telefonom, hogy némi fényt tudjak varázsolni és a kijelzővel a konténer mellé világítottam. Egy hatalmas vörös kandúr gubbasztott a sarokban. Hunyorogva próbált szemmel tartani.
-Bernie!-a hangra felkaptam a fejem a macska pedig azonnal elillant. Egy férfi állt a fal mellett.
-Hmm?-egyenesedtem fel és indultam felé.-Szia.-mosolyogtam rá.
-Szia, Aideen nincs veled?-hangjába aggodalom bújt ami nyilvánvalóvá tette, hogy fogalma sincs a nő tartózkodási helyéről.-Csak mert indulnánk és ő meg sehol sincs...
-Majd én haza viszem.-bukott ki belőlem a mondat miközben egy terv fogant meg gondolataim közt.
-Biztos, hogy jó ötlet ez?-barna szeme átható pillantást vetett rám.
-Nem esik bántódása míg mellettem van.-meggyőzéskép a csípőmhöz nyúltam. Egy pillanattal később értetlenül bámultam üres kezemre. Valami nem stimmelt vele, de nem tudtam rájönni, hogy mi az. Zavaromat leplezve ismét a férfira mosolyogtam.-Vigyázni fogok rá!-habozni látszott.
-A fenébe is...-morzsolta el orra alatt a szitkokat.-Jó, legyen. De kérlek mondd meg neki, hogy kerestük!
-Persze.-bólintottam miközben elfordultam.-Jó utat!
Talán nem volt a legtisztább húzás, hogy eltüntettem a fuvarját, de az istenért! valami módot találnom kellett rá, hogy végre kettesben legyünk. Kitapogattam a zsebemben a slusszkulcsomat, hogy biztos lehessek benne, nem hagytam kint az utcán.
A backstage felé menet már hallottam a beszélgetés moraját mely minden lépéssel egyre erősödött. Megálltam egy pillanatra, hogy hallgassam a nő hangját. Valamit hevesen magyarázott, de a szavakat nem tudtam kivenni. Végül elhallgatott a többiek pedig nevetni kezdtek. Egy mély levegőt vettem mielőtt benyitottam volna.
-De tényleg, ez nem vicc...-Aideen elhallgatott amint meglátott. Állát felszegte és átható pillantást vetett rám. Az a szempár...Képes lett volna vele lyukat égetni a homlokomba.
-Hé Berni!-állt fel Tilcsi a kanapéról.-Mi újság? Épp hallgatjuk a kicsi lány borzalmas beszámolóját egy kiömlött narancsléről.-úgy kezdett el kuncogni mint egy kisfiú aki látta, hogy valaki elcsúszik a jégen.
-Fantasztikus!-erőltettem mosolyt az arcomra miközben kivettem egy üveg sört a hűtőből. Haragudtam érte magamra, de semmi erőm nem volt, hogy barátságos legyek.-Ha nem bánjátok én ledőlök és pihenek...
Miközben a sarokban álló székhez koordináltam magam, fejben már a nagy fellépésemet terveztem mikor is a nő rájön, hogy nincs aki elvigye...
