HELYZETJELENTÉS!

   Sziasztok drágáim :) Van egy rossz hírem :/ Nem nagyon van semmi ihletem az íráshoz és megakadtam a 18. fejezetben :( Dolgozom rajta nagy erőkkel, de nem tudom, hogy mikor tudom publikálni... :/ Remélem sikerül valami motiválót találnom és be tudom fejezni minél hamarabb, elkapkodni viszont nem akarom.Egy összecsapott vacaknál jóval többet érdemeltek!
    Mindenesetre örülök a 10 véleménynek és a hozzászólásaitoknak a facebook-os csoportban ^^ Nagyon jól estek! Sokat jelentenek nekem :)
   Szóval csak annyi a lényeg, hogy kitartás, már úton van a fejezet ;) Köszönöm a türelmeteket :*
Puszi, A.F.

17. Fejezet

Sziasztok :) Kész van, itt van, tessék véleményezni :) Szeretnélek benneteket kérni, hogy véleményezzetek, illetve közölni veletek, hogy (mivel látom, hogy ezzel egyre több emberből sikerül reakciót kiváltani) ehhez a fejezethez 9 választ szeretnék kapni :) Jöhet hideg-meleg, csak őszintén! ;) Csók mindenkinek, A.F.

17. Fejezet

Place for Hell

*Aideen*

   Már a negyedik whiskeymet gurítottam le Vince jóvoltából mikor Bernie leült mellém.
-Szia szépfiú...-mosolyogtam. Beszédem kissé kásás volt az italtól.
-Nem kéne többet innod...-nézett rám a férfi aggódva.
-Ebbe te ne szólj bele!-súlyos kéz nehezedett a vállamra. Azonnal felismertem Vince illatát. Egy újabb kupica aranyló folyadékot rakott elém. Haragos pillantással méregette Bernie-t. Azonnal fellobbant a vérem ahogy megláttam a pillantását. Túl hirtelen álltam fel ezért a szék hangos csattanással dőlt el. Kezemben a whiskeys pohárral fenyegetően intettem felé.
-Hagyd őt békén!-vicsorogtam. Elektromosság futott végig a bőrömön ahogy magamat kihúzva próbáltam fenyegetőbbnek látszani. A karomon felborzolódott a szőr és minden idegszálammal arra összpontosítottam, hogy Vince elijedjen.
-Fejezd ezt be, kölyök!-a tervemmel ellentétben a férfi hasonló testtartással tornyosult fölém. Az orromat megcsapta dühének borsos illata. Mérgemben erősebben szorítottam a poharat. Egy reccsenést hallottam majd szilánkokra tört. A whiskey a véremmel keveredve csordogált ki ujjaim közül. Tompán érzékeltem a fájdalmat, de fontosabb volt, hogy Bernie-t megvédjem. Artikulálatlan morgás szakadt fel a torkomból mikor Vince közelebb lépett.
-Hagyd. Őt. Békén.-ismételtem minden szót külön nyomatékosítva.
-Hé, én is itt vagyok ám!-lépett mellém Bernie, mint aki most kapott észbe.
-Kifelé.-intett Vince az állával az ajtó felé.
-Állj, állj, állj!-lépett közénk Joey. Tenyerét Vince mellkasára fektette és tolni kezdte az ellenkező irányba.-Térj magadhoz!-utasította a férfit, mintha az ájult lenne. Bernie a csuklómra kulcsolta ujjait és finoman megrántott.
-Gyere, menjünk innét.-súgta.
-Még nem végeztem!-csattant fel Vince. Mélyen a szemébe néztem, mely mintha sárgán világított volna. Valami azt súgta, félre kéne néznem, de ellenálltam a kísértésnek. Úgy éreztem, ha most félrenézek, elvesztettem a küzdelmet. Így hát megvetettem a lábam és meredten bámultam a férfi szemeit. A szemkontaktust Joey zavarta meg azzal, hogy kilökte Vince-t az ajtón.
-Ez meg mi a franc volt?!-penderített maga elé Bernie.
-Fogalmam sincs!-csattantam fel. Láttam, hogy Paddy és Sam az asztalokat kerülgetve jönnek felénk.
-Mivel húztad fel így Lecsót?-kérdezte Paddy amint odaértek hozzánk. Még jobban ökölbe szorítottam a kezem. Most éreztem meg igazán a fájdalmat.
-Ááá.-nyögtem fel meglepetten és szétnyitottam a tenyerem. Tele volt kisebb-nagyobb üvegszilánkokkal melyek nagy része most kopogva hullott a padlóra.
-Nekem ne mondja meg senki, hogy kivel töltsem az időm!-emeltem fel dacosan az államat.  Paddy meglepetten hátrébb lépett. Az arcát látva nyeltem egyet és lesütöttem a szemem.
-Bernie adott egy tanácsot, Vince meg fellázadt...-folytattam szelídebben. Lassan alábbhagyott a remegésem amit a düh okozott. Mikor újra felnéztem Paddy bíztatón rám mosolygott.
-Majd lenyugszik.-veregette meg a vállamat. A csuklóján megéreztem a parfümjének illatát. Mennyei volt. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon. Túl sok whiskeyt ittam...
-Vissza akarok menni a szállodába.- Paddy arca megnyúlott.
-Most?-láttam rajta, hogy ő még nem igazán akar indulni. Sam sem úgy nézett ki mint aki menne...
-Akkor menjünk.-Bernie aki eddig csöndben állt mellettem most a kabátjainkért lépett. Rám segítette a dzsekim majd ő is fölvette a sajátját.-Majd jöttök srácok.
-Persze.-Sam kiguvadt szemekkel meredt Bernie-re Paddy háta mögött.
-További jó szórakozást!-köszöntem én is.
   Már jócskán az égen járt a Hold mikor az utcára léptünk. A levegő hűvös és friss volt. Lehűtötte forró arcomat.
-Cigit?-kérdezte Bernie.
-Kösz.-amint rágyújtottam, jobban éreztem magam.
-Érdekes volt ez az este...-állapította meg a férfi egy kis idő múlva.-Mihelyst beértünk  a szállodába, meg kell néznem a kezed.
-Már nem is fáj annyira.-vonogattam a vállam félszegen.
-Ez nem játék...-korholt szelíden.-El is fertőződhet, és egy bennmaradt szilánk fájdalmas...
-Jó.-sóhajtottam lemondóan. A hangszínéből tudtam, hogy felesleges vitába szállnom vele.
   Az én szobámban kötöttünk ki. Bernie azonban nem állt meg, a fürdőszobába vonult. Közben intett, hogy kövessem. A fürdőszoba szekrényből egy elsősegély dobozt varázsolt elő.
-Minden szobában van.-vont vállat kérdő tekintetemet látva.-Ülj le!-intett a sarokkád pereme felé. Engedelmeskedtem neki.
  Meglepő precizitással használta a csipeszt, hogy kiszedegesse a szilánkokat a tenyeremből. Kicsit kábán hallgattam közben amint mondott. Talán tényleg sok volt a whiskey...

***

   -Velem maradsz?-kérdeztem felnézve rá amint végzett. Egy pillanatra ráncba szaladt a homloka, de aztán bólintott. Felálltam és levettem a felsőm. Alig bírtam elrejteni a mosolyom mikor láttam a reakcióját.
-Mit csinálsz?-billentette oldalra a fejét egy lusta mosoly kíséretében.
-Fürdök. Csatlakozol?-kihívóan rávigyorogtam.
   Nyeltem egyet amint levette a pólóját. A bordája fölött mozgó izmok ellenem fordították a saját taktikám. Megnyaltam az ajkamat. Pár tincs a homlokába hullott miközben lehajolt, hogy kifűzze a bakancsát. Kék szeme olyan volt mint az izzó parázs amint felnézet rám.
-Na mi az kislány?-gonoszkás mosollyal egyenesedett fel. Forróság kúszott végig a bőrömön ahogy magához vont. Ujjaival apró köröket írt le a gerincem mentén. Nem tudtam szabadulni a pillantásától. Leheletünk összekavarodott amint egyre közelebb hajolt. Homlokát az enyémnek támasztva kuncogott.
-Nem úgy volt, hogy utálsz?-halkan szólalt meg ismét.
-Nem tudom...-vallottam be.-Próbáltalak utálni, de nem megy...Nem értem.-csóváltam a fejem.
-Akkor ne gondolkozz olyan sokat.-vágta rá egyszerűen. Bólintottam mire hátrébb lépett és az övéért nyúlt. Követtem a kezét. Ismét nyelnem kellett ahogy megláttam a csípőjénél futó "v" vonalat mely sejtelmesen tűnt el a nadrágja korca alatt.
  Nagy nehezen elfordítottam a pillantásom és megnyitottam a meleg vizes csapot. Hirtelen szégyenlősséggel fordultam el a férfitől. Így vettem le a többi ruhám. Az ujjammal ellenőriztem a víz hőfokát. Amint felegyenesedtem, erős kezek karoltak át. Az övcsat hideg fémje a csípőmnek nyomódott.
-Biztos ne hagyjalak magadra?-miközben kiejtette a szavakat, orrát finoman végighúzta a vállamon. Belereszkettem a gyengéd érintésbe.  Úgy csinálsz mint egy szűz kis liba!-korholtam magam.
-N-ne...-kis időbe telt míg megtaláltam a hangom, de akkor is reszketett. Hogy bátrabbnak látsszak megfordultam a karjaiban és felnéztem rá. Kigomboltam a nadrágját és lehúztam a sliccét. Ragadozó mosolyától megremegett a gyomrom. Bátran álltam pillantását miközben lecsúsztattam a nadrágot a csípőjéről. Halk koppanás kíséretében ért földet.
-Na, jössz?-vontam fel a szemöldököm.
-Valami még hátra van.-állapította meg. Ujjam hegyével végigsimítottam a boxer széle felett a meztelen bőrt. Hihetetlen illata volt a bőrének. A legkívánatosabb parfüm is olcsó kis vacaknak tűnt ehhez képest. Részegítő volt. Nem tudtam megállni, orromat a mellkasához nyomtam miközben a boxer is a nadrág sorsára jutott. Apró csókot nyomtam a mellkasára, jelezvén, hogy végeztem. Mielőtt bármit tehetett volna, megfordultam és bemásztam a kádba.
   Zavartan játszadoztam a szappanhabbal míg beült velem szemben a vízbe.
-Mi a baj?-kérdezte kényelmesen kinyújtózva. -Olyan furcsán viselkedsz...
  Nehéz volt úgy koncentrálni, hogy altestét csupán egy kupac hab takarja el.
-Semmi...Csak...
-Csak?-vonta fel a szemöldökét.
-Semmi.-ismételtem. A kezemmel foglalatoskodtam inkább. Figyeltem a vágásokat és nem akartam hinni a szememnek. Itt-ott már összezáródott a seb. Gyorsan a víz alá dugtam, hogy Bernie ne vegye észre. Mi a fene folyik itt? Mi történt a kocsmában?-agyamban egymást kergették a gondolatok.
-Hé!-összerándultam ahogy a vízcseppek az arcomat érték.
-Min gondolkodsz?-kérdezte a férfi miközben a habból próbált valami alakot formálni a kezén. Amikor nem sikerült az egészet rám fújta amitől kuncognom kellett.
-Csak elbambultam.-hazudtam. Hogy zavaromat elrejtsem, egy marék habot dobtam felé.
  Hatalmasat nevettem mikor habból bajszot és szemöldököt csinált magának.
-Na, ezt már szeretem!-vigyorgott a habszakáll alatt.
-Úgy nézel ki mint a mikulás!-kuncogtam még mindig.
-No és jó kislány voltál idén? Ho-ho-hooo.-utánozta a mikulás kacaját.-Hozhat a mikulásbácsi ajándékot?-vonogatta a habszemöldökét.
-Én mindig jó vagyok.-adtam az ártatlant.
-Valóban?-mosolya most egészen más volt.-Nagy kár...
    Önuralomra volt szükségem, hogy ne rántsak magam elé egy törülközőt amint kiléptem a vízből. Ennyire még soha nem zavart a meztelenségem. Kimért léptekkel indultam el, útközben mint egy mellékesen lekaptam egy fürdőlepedőt a fogasról és magam köré tekertem.
-Most hová mész?-szólt utánam Bernie.
-Iszom valamit, te kérsz?-néztem vissza rá a vállam felett. Már lemosta arcáról a habot.
-Nem rossz ötlet.-bólintott.
   Két pohárba whiskeyt töltöttem és az egyiket felé nyújtottam mikor kilépett. Biccentve fogadta majd egy hajtásra megitta. Követtem példáját.
-Jöhet a desszert?-mielőtt gondolkodhattam volna már előttem termett és a karjába zárt...

KÖZÉRDEKŰ :D

Sziasztok Patkányok! Nem szeretnék senkit befolyásolni semmiben, de nyílt egy klub Szegeden, Patkányoknak és érdeklődőknek az ír zene és kultúra iránt. SunCity's Rats Club néven fut a csoport ahol mindent meg fogtok találni a dologról. A klub lényege, hogy egy jó kis társaság számára teremtsen feltételeket az együttlétre. Mivel még csak most kezdtünk bele, nem tudok túl bő információval szolgálni. A lényeg, hogy ha van kedvetek, szabad csatlakozni a csoporthoz és részt venni az eseményeken :) Én magam is igyekszem aktív tagja lenni a csapatnak, mivel időm java részét Szegeden töltöm. Gyertek bátran!

A 16. fejezettel kapcsolatban pedig, még mindig várom a véleményeket. :)

16. Fejezet

Sziasztok :) Látom motiváló volt a fejezethez kért véleménynyilvánítós felhívásom :) Próbáljuk meg megint, csak most 7 véleménnyel :) Jöhet hideg-meleg ;) Jó szórakozást! Puszi, A.F.

16. Fejezet

The Rumjacks-An irish pub

   -Jobb lesz, ha erről nem szólok senkinek...-állapította meg Sam halkan. Meg tudtam volna fojtani egy kiskanálnyi vízben.
-Mit óhajtasz?-próbáltam a lehető legnyugodtabb hangnemben feltenni a kérdést Bernie válla felett kikukucskálva.
-Öhm...-köhintett zavartan.-Szóval fél óra múlva el akarunk menni egy pubba, csak szólni akartam, hogy készülj ha jól vagy...-háta mögött keresgélve a kilincset hátra lépett.-Szóval én itt sem vagyok. Bocsi.
    Bernie hamiskás vigyorral nézett le rám amint becsukódott Sam mögött az ajtó.
-Szóval pubba megyünk.-állapította meg lejjebb hajolva.
-Úgy néz ki.-bólintottam. Harci kedvem elpárolgott.-Le kell tusolnom...
-Csatlakoznék.-biccentette kissé oldalra a fejét és lehajolt a nyakamhoz.
-Nem lehet...-sóhajtottam. Bizsergető nyomokat hagyott a nyakamon a fülem felé minden egyes csókocska.
-Miért nem?-aprót harapott a fülcimpámba amitől megborzongtam.
-Most...el kell menned...-próbáltam határozott hangot megütni, de csak halk suttogás jött ki a számon.
-Azon vagyok.-mormolta a bőrömbe. Éreztem, hogy mosolyog. Nem tudtam másra koncentrálni, csak ő töltötte be az elmémet.
-Kérlek...Ha Vince itt talál...Dühös lesz...
-Mi köze van hozzánk Vince-nek?-duzzogva nyomta fel magát ülő helyzetbe és összevont szemöldökkel nézett rám. Homlokán megjelent egy ránc.-Úgy viselkedik mintha az apád lenne... Az agyamra megy, hogy még mosolyognom is veszélyes a közeledben!
-Sajnálom...-sütöttem le a szemem. A takarót kezdtem piszkálgatni, fogalmam sem volt mit mondhatnék még.
-Mindegy.-morogta. Leszállt az ágyról és magára kapta a pólóját.-Lent találkozunk.-vetette oda és kiviharzott a szobámból. Fülsüketítő volt utána az ajtó kattanása.
-Hülye barom vagy Fresher...-állapítottam meg. Hatalmasat sóhajtva mentem be a tusolóba. A bőrömön éreztem a férfi illatát. Mélyet lélegeztem a karomhoz nyomva az orrom. Mint valami drog. Meglepően erősen éreztem magamon...

***

   Egy fekete farmert vettem fel, fekete kötött hosszú ujjú pólóval.  Úgy éreztem ez illik a hangulatomhoz. Némi smink feltevésével javítottam krónikus sápadtságomon aztán levonultam a szálloda halljába.  A fiúk már lent vártak. Elkeseredésemre Bernie nem volt hajlandó rám nézni.
   Az utat meglepően csendben tettük meg. A pubba érve azonban Stofinak megeredt a nyelve ami Pongit és Lecsót is arra ösztökélte, hogy dumáljanak.
-Minden oké?-hajolt közelebb Géza amint beültünk az egyik boxba.
-Persze.-bólintottam egy műmosoly kíséretében. Feltűnt, hogy Sam szólásra nyitotta a száját, de aztán inkább becsukta. Könyörgő pillantásomra bólintott egyet.
-Mit kértek?-nézett körbe a társaságon. Nagy egyhangúságban whiskey és guinness hangzott el egymás után.
   Pár másodpercig csak szemeztem az aranyló folyadékkal amit Sam elém rakott. Tudtam, hogy isteni íze lehet, de a whiskey sajnos piszok könnyen képes volt a fejembe szállni.
-Fenékig vagy soha többé szex!-emelte fel Bernie a poharát. Kihívó pillantást vetett rám.
-De ééédes.-vett fel Vince nyafogós hangot.-Este még dolgunk van.-nyalta meg kacéran az ajkát és Bernie-re kacsintott.
-Akkor idd!-vonta meg a vállát a férfi.
    -Egészségünkre!-koccintottuk össze a poharainkat. Jóleső forrósággal marta végig a torkomat az ital. Körülnézve észrevettem egy körülbelül velem egy idős srácot. Hollófekete haja tüsisen meredt az ég felé. Jég kék szeme rajtam pihent miközben valamit magyarázott a másik srácnak aki a boxukban ült. Lusta vigyor jelent meg az arcán ahogy észrevette, hogy nézem. A hajam tövéig elpirultam a szemérmetlen bámulásától. Lassan felállt miközben odavetett valamit a haverjának.
-Jesszus, ez idejön!-nyögtem fel Géza alkarját markolva.
-És?-tudakolta felvont szemöldökkel.-Van ezzel valami baj?-visszanéztem a srácra. Tulajdonképpen jól nézett ki. Széles vállán feszülő ingével és laza farmerjával nagyon is dögös látványt nyújtott.
-Tulajdonképpen...semmi.-harapdáltam a szám sarkát mosolyogva.
-Szia.-az Ír kiejtéstől végigfutott a hátamon a hideg.
-Szia.-mosolyogtam fel rá. Közelről látszott, hogy sötétebb pöttyök tarkítják a kék íriszt.
-Jössz táncolni?-még mindig borzongva bólintottam.
-Srácok, majd jövök!-mosolyogtam asztaltársaságomra. Bernát tekintetével ölni lehetett volna.
   Alaposan kitáncoltam magam. A fiú pörgetett és forgatott, látszott rajta, hogy nem ma kezdte.
-Helybeli vagy?-kérdezte mikor véget ért a dal.
-Nem.
-Gondoltam, hallatszik a kiejtéseden.-mosolygott le rám. Gyengéden a fülem mögé dugott egy elszabadult tincset.-Egyébként Jess vagyok.
-Aideen.-nyújtottam kezet. Kézfogása határozott volt és meleg.
-Iszol valamit?
-Uhm..még ott a söröm.-intettem a hátam mögé, ahol az asztalunkat sejtettem.
-Lekérném a hölgyet!-szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.
-Persze.-bólintott Jess összevont szemöldökkel.-Csak nyugodtan.-lépett hátrébb.-Még találkozunk.-mosolygott rám majd elfordulva visszasétált az asztalukhoz.
    Felvont szemöldökkel pillantottam a férfira.
-Ez mire volt jó?
-Táncolnék.-vont vállat. Fürkészőn néztem kék szemébe. Szőke haján megcsillantak a fények.  Fújtam egyet és közelebb léptem hozzá. Testünk csaknem összesimult.
-Te féltékeny vagy.-állapítottam meg mosolyogva.
-Van rá okom?-vonta fel a szemöldökét. Hátrapillantottam Jess-re. Most, hogy Bernie itt volt, már nem is tűnt olyan vonzónak.
-Talán.-kacsintottam mire felmordult. Magához vont és táncolni kezdtünk. Nem is annyira a sarokban zenélő férfiak dalára, inkább a mi zenénkre. Lehunytam a szememet.
   Forróság perzselte végig a bőröm, mintha túl közel álltam volna a tűzhöz. A férfi ujjai végigsiklottak a hátamon. Lehelete a hajamat csiklandozta.
-Érzed?-megborzongtam és szorosabban simultam hozzá. Válasz helyett aprót bólintottam.
-Nem tudom mi ez... Olyan intenzív minden...-motyogtam mikor megtaláltam a hangom.

***

   -Gyere kicsi, menjünk ki!-intett Lecsó. Még mindig ki voltam pirulva a tánctól, ezért felvettem a dzsekimet. A hátsó kijáraton mentünk ki dohányozni.
-Hogy érzed magad?-kérdezte a férfi amint leültünk egy padra és rágyújtottunk.
-Fantasztikusan. Bár...-nem tudtam, hogy el merjem-e mondani Lecsónak az érzéseimet.
-Bár?-vonta fel a szemöldökét. Hangosan kifújtam a levegőt. Ha benne nem bízhatok, akkor senkiben.
-Olyan furcsa minden. Mintha minden élesebb lenne. Tudod, olyan intenzív...
-Biztos csak az élmény miatt érzed így.-hümmögött, de nem nézett a szemembe. Valahová a fejem fölé bámult.
  Bólintottam, bár nem éreztem úgy, hogy igaza lenne. Talán az ital tette...

*Bernie*

    Elgondolkodva bámultam a guinness-es korsómat. Próbáltam rájönni, mi a fene történik...? A halk beszélgetés ami megütötte a fülemet, felkeltette a figyelmem.
-Inkább igyon...az elnyomja az ingereket.-Vince halkan sugdosott Joey-val.
-Le akarod itatni?!-Joey kicsit megbotránkozottnak tűnt.-Biztos, hogy jó ötlet ez?
-Muszáj. Nem akarom, hogy baj történjen. Ráadásul amíg részeg nem kell attól félnem, hogy Bernie kikezd vele...
  Ez fájt. Még mindig nem értettem, miért akkora baj, ha Aideen érdeklődik utánam?!
-Gondolod, hogy meg tudod előzni...?-a férfi hangjában félelem érződött.
-Meg kell előznöm! Még egyszer nem fordulhat elő...
-Nem, valóban nem... De azt sem tudod, mire számíts! Mi lesz ha átesik rajta?
-Nem biztos, hogy be fog következni, de vigyáznom kell rá...
Egyre zavarosabb volt a beszélgetés, összefüggéstelen, értelmetlen mondatok.
-Segítek.
-Csak tartsd távol azt a kurafit a kölykömtől.-Vince hangja morgáshoz hasonlított.
-Nyugalom! Te is érzed, igaz? Ő is egyre feszültebb...
-Már nem sok van hátra...

15. Fejezet

Sziasztok :) Most megemlítem, hogy a fejezet 16+os elemeket tartalmaz! Még mielőtt bárki beleszaladna és botránkozna :) Remélem tetszeni fog :) Elhatároztam, hogy ezentúl minimum 5 véleménynyilvánítás után fogom csak feltenni a fejezeteket, egy kis motiváció ;) Jöhet hideg, meleg, ne kíméljetek! Puszi, A.F.

15. Fejezet

Flogging Molly-If I ever leave this world alive

   Amint kipakoltuk a cuccainkat, a szálloda éttermébe vonultunk, hogy együnk valamit.  Csak hallgattam Géza és Lecsó elmélyült, kreatív beszélgetését és bámultam a tányéromat. Az étel illatától összefutott a nyál a számban, ám úgy éreztem egy falatot sem tudok lenyelni. Valószínűleg a változás idézte elő, de borzalmasan éreztem magam. Minden egyes csontom fájt, mint mikor túl sokat volt az ember a hidegben.
  -Jól vagy?-hajolt közelebb Seamus. Nem akartam elrontani a szórakozásukat ezért mosolyt erőltettem az arcomra és bólintottam.
-Csak fáradt vagyok.-feleltem és nyomatékul bekaptam egy falatot a tányéromon lévő ételből. Az íze egyszerűen mesés volt, de alig akart lecsúszni a torkomon.
-Ma még pihenhetsz, a buli holnap kezdődik.-nyugtatott meg Sam aki a másik oldalamon ült.
   Alig vártam, hogy mindenki befejezze az evést és visszamehessek a szobámba. Alighogy becsuktam az ajtót, rohantam a fürdőszobába és mindent kihánytam amit megettem. Homlokomat a hűvös csempének támasztva pihegtem mikor valaki kopogott a fürdőszoba ajtaján. Mielőtt megszólalhattam volna, újabb hányingerhullám tört rám.  Az illető úgy rontott be a szobába mint valami rakéta.
-Jesszus Fresher! Szarul nézel ki...
-Kussolj!-nyögtem fel két öklendezés közt.-Húzz innét!-utasítottam, ám ahelyett, hogy megtette volna amire kértem, mellém lépett és összefogta a hajamat. Letérdelt és tenyerével lassú köröket leírva simogatta a hátam míg újra és újra összerázkódtam.
-Semmi baj...-suttogott alig hallhatóan míg be nem fejeztem a gyomrom kiürítését. Egy pohár vizet varázsolt elő és adott a kezembe amint lehúztam a wc-t.
-Kösz.-vettem el és hálásan kortyoltam a hűs folyadékból. Csípte szétmart torkomat, de jobban éreztem magam utána.
-Jobban vagy?
-Ami azt illeti...-felnéztem a férfire és halványan elmosolyodtam. Utóbbi dühöm tovaszállt.-Csak pihennem kell.-átfogta a derekamat és az ágyhoz kísért.
-Hozzak neked valamit?-hangjába némi aggodalom vegyült.
-Vince-t.-válaszoltam teljesen magától értetődően. Felvonta a szemöldökét, de azért bólintott.
-Várj itt!-sarkon fordult és kiviharzott a szobából. Mintha bárhova tudnék menni...-hümmögtem.
   Nem sok idő tellt el mikor újra kopogtattak az ajtón.
-Szeva kicsi!-lépett be Vince.-Bernie mondta, hogy rosszul nézel ki, mi a baj?-miközben beszélt leült az ágyamra és a homlokomra tette a kezét. Magában motyogva bólintott amint végighallgatta a mondókámat.
-Tudom mi kell neked! Várj itt!-emelte fel a mutatóujját majd faképnél hagyott. Mi ez a "Várj itt!" mánia?!-az ablakon kinézve várakoztam míg vissza nem tért. Egy pohár zöld lötty volt nála.
-Mi a franc az?-az ágyban éreztem a szagát és nem volt valami kellemes.
-Gyógyszer, igyad!-nyomta a kezembe a poharat.-Húzóra mint a pálinkát, szívem, különben összehányod magad!
-Segít?-kétkedőn néztem a férfire.
-Különben nem adnám!
-Jogos...-bólintottam és mély levegőt véve lehúztam az italt. Kis híján sírva fakadtam úgy égetett.
-Nyugi, mindjárt elmúlik! Most pihenj!-néztem ahogy kimegy a szobából és azon gondolkodtam mi a fene lehet az a lötty amit megitatott velem. Hátradőltem a párnán és lehunytam a szemem.

***

   Az arcomat érintő kéz forró volt és lágy, kirántott bonyolult álmaim pókhálójából. Mélyet lélegeztem, de nem nyitottam ki a szemem. A kölni elárulta ki fekszik mellettem. Lassan oldalra fordítottam a fejem, hogy belesimuljon a férfi tenyerébe.
-Szia.-mosolyogtam kinyitva a szemem. A férfi lusta, arrogáns mosollyal viszonozta pillantásomat.
-Hogy érzed magad?-hangja mélyebb volt a szokásosnál. A gerincemen borzongás futott végig. Megnyaltam az ajkamat és kissé felfelé fordítottam a fejem.
   Eddig miért nem vettem észre, hogy mikor mosolyog, apró szarkalábak jelennek meg a szeme körül, amitől még szexisebb? Vagy hogy olyan átkozottul hívogató ajka van?-újra belélegeztem az illatát. Kék szeme mélyebb színt öltött. Lassan közelebb hajolt. Ez az!-nyögtem fel magamban-Gyere!-nem bírtam megállni, elébe mentem a dolgoknak és mohón tapasztottam a szájára az ajkamat. Felszisszent a hirtelen támadástól majd egy mordulással fölém kerekedett. Ujjaim a hajába túrtak, úgy vontam közelebb magamhoz. Alhasamban forró vágy lobbant amint tenyere meztelen csípőmhöz ért. Végigfuttatta ujjait a combomon majd a hajlatomba markolva a derekára kulcsolta a lábam. Erősen szorítottam miközben ajkaink még mindig forró csatát vívtak. Még többet és többet akartam belőle. Felnyomtam a csípőmet, hogy találkozzon az övével. Egy hosszú sóhajjal hátrébb húzódott.
-Mégis mit csinálunk mi?-hangja rekedt volt, alig több suttogásnál. Tényleg, mit is csinálunk?-az agyam lázasan pörgött, de nem tudtam értelmesebb gondolatot találni annál minthogy kívánom Bernie-t és szükségem van rá. Az érintésére, a hangjára, mohó és forró ajkára...
-Kérlek!-halk nyüszítés szerű hang hagyta el a szám ami engem is meglepett.-Szükségem van...ne hagyj könyörögni!-lusta mosolyt varázsolt ajkára majd ismét lehajolt.
   Lassú, érzéki csókokkal borította egyébként is érzékeny nyakamat miközben finoman felfelé tolta a pólómat. Nem tudtam megállni, a hátába mélyesztettem körmeimet.
-Nyugalom cica...-lehelete forrón simogatta a kulcscsontomat. Le kell lassítanom, úgy viselkedek mint egy túlfűtött kiskamasz! De annyira muszáj hozzáérnem!-most már lágyabban szántottam végig a hátán a körmeimmel. A pólója szegélyénél megálltam és megragadtam az anyagot.  Lassan húztam felfelé, ujjperceimmel érintve meztelen bőrét. Segített kibújtatnom őt a ruhadarabból majd megfogta és az ágy mellé dobta azt. Elégedetten néztem végig rajta, míg végül a  szeméhez értem. Csintalan mosoly kúszott szája sarkába. Haja kócosan meredt az ég felé, teljesen összeborzoltam. Ujját lassan végigfuttatta a hasamon keresztben mire minden izmom összerándult. Pillantása nem engedte el az enyémet.
-Még?-más helyzetben talán csúfondárosnak neveztem volna a hangját, de abban a pillanatban őrülten izgató volt ahogy kiejtette azt az egy szócskát. Belemarkoltam az ágyneműbe és felfelé biccentettem a medencémet. Kihívó pillantással néztem továbbra is a szemébe. Egy újabb mosoly volt a válasz majd kínzóan lassan simította feljebb és feljebb a pólómat. Szinte megkönnyebbülés volt ahogy átbújtatva a fejemen megszabadított tőle. Igazi ragadozómosollyal hajolt ismét le egy csók erejéig. Ám amint belemelegedhettem volna, újra elhúzódott. Hüvelykujjával végigsimított a bordáimon, pontosan a melltartó alatt. Fel akartam emelni a kezem, hogy megérintsem, de megállított.
-Ne mozdulj! Még ne...-válaszul csak bólintottam. Ujja ismét a melltartóm szélénél cikázott majd felfelé indult. Forró hullám öntött el ahogy simogatni kezdett az anyagon keresztül. Többet akartam belőle, sokkal többet. Hátam ívbe feszült válaszul finom ingerlésére. Egész testemben megremegtem mikor lehajolt és ujjai helyét ajka vette át. Fogai közé csippentette a mellbimbómat mire halk nyögés szakadt ki belőlem. Dorombolás szerű hangot hallatva folytatta édes kínzásomat. Erekciója keményen már-már fájdalmasan feszült az alhasamnak. Az övéért nyúltam, hogy kicsatolva megszabadítsam még egy felesleges ruhadarabtól. Éppen hogy kibújtattam a farmer övbújtatójából mikor kopogtattak.
-Mi a fene...-fájdalmasan felnyögtem. Bernie egész testében megfeszült. Gyilkos düh áramlott minden pórusából, még soha nem láttam ilyen...veszélyesnek. Finoman feljebb emelkedett, ügyelve arra, hogy testével takarjon.
-Nem épp a legalkalmasabb időpont...-szűrte a fogai közt a szót. Mennyire igaza volt...

14. Fejezet

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen sokáig elmaradtam, de...igazából hosszú lenne elmondani mindent úgyhogy nem magyarázkodok. Remélem tetszeni fog a fejezet, a következő megjelenésének időpontjáról nem tudok semmi biztosat mondani, sietek! Jó szórakozást és hagyjatok nyomot magatok után! Puszi, A.F.
 /A kép a Rongy kocsma hivatalos oldalán található meg eredetileg/

14. Fejezet

Freedom

*Aideen*

   Zakatoló szívvel bámultam véres kezeimre. A szám megtelt forró emberi vérrel. Lepillantottam a lábam elé. Bernie lehetetlen szögben kicsavarodott testtel feküdt a földön. Kék szeme tele félelemmel és haraggal pillantott rám.
-Meg kellett volna tennem...-nyöszörgött alig hallhatóan. Szája sarkából rubinvörös vércseppek csordultak ki.-Meg kellett volna...De túl fontos voltál...
   Nem értettem miről beszél. Segíteni akartam neki. Körülnéztem a szobában, de teljesen üres volt. Még egy bútor sem árulkodott arról, hol vagyunk éppen. Mindösszesen az ablakon bevilágító Holdfény volt szemtanúja a történteknek. Ezüst lepelként borult a gyilkosra és lassan haldokló áldozatára. Olyan békésen szemlélve a történteket, mint aki minden nap ilyen eseményeket lát, s már egyáltalán nem rázzák meg a történtek. Irigyeltem érte. Ahogy a felhők tetején ücsörögve ezüstpillantással méregetett, olyan volt számomra mintha elégedetten szemlélné a művemet. Haragudtam rá. Nevetségesen gyűlölni kezdtem abban a pillanatban a Holdnak nevezett égitestet. Torkomból artikulálatlan hörgés tört fel. Ismét vad pusztítási vágy fogott el, de azon nyomban el is múlott ahogy meghallottam a férfi elfojtott fájdalmas zokogását.
     Lehunytam a szememet. A könnyek végigfolytak vértől és portól maszatos arcomon.
-Valaki?!-kiáltottam fel, de nem jött ki egy hang sem a torkomon.-Nem akartam...
Egész testemben rázkódni kezdtem. Az ajtó hangos csattanással vágódott ki mögöttem.
-Ó, a fenébe...-sziszegte valaki majd minden elsötétült...
   Zihálva ültem fel az ágyamon.Csak egy álom...-próbáltam lecsillapítani a szívverésem. A hátamon patakokban folyt a víz.-Csak egy álom...-reszkető lábbal álltam fel és indultam a konyhába egy bögre teáért.
   Míg vártam, hogy felforrjon a víz, a terasz üvegajtajánál állva bámultam ki a sötétségbe.
Egy doboz cigi és a teám társaságában kiültem a hintaágyba és rágyújtottam. Miközben lassan lenyugodtam, elmerengtem az álmomon. Mi a franc akar ez lenni? Miért bántanám őt? Azon kívül nyílván, hogy néha olyan idegesítő mint mikor beakad az automatában a csoki, de akkor sem... és amiket ő mondott?-nagyot sóhajtva löktem nagyobbat a hintaágyon.-Felejtsd el Fresher! Csak egy hülye álom...

***

   Mire Vince megérkezett, már összepakoltam a holmimat és indulásra készen vártam. Szinte repültem az ajtóig mikor meghallottam a csengőt.
-Hé kölyök!-a férfi hozzám hasonlóan szélesen mosolygott.
-Szia! Bejössz?
-Be, persze, de nemsoká indulnunk kell.-beinvitáltam a lakásba és megkínáltam egy bögre teával míg összeszedtem a maradék cuccomat.

***

   A Bastards Back Home-ot dúdolva száguldottunk a repülőtér felé. Joey halkan szuszogott a háttérben, minden erejével arra koncentrálva, hogy tudjon aludni fülsértő kornyikálásom mellett. Most nem törődtem szúrós megjegyzéseivel, inkább a szívem táján szétterjedő boldogsággal foglalkoztam.
   Mire a repülőtérre értünk, úgy éreztem magam mint egy öt éves kisgyerek. Akárhogy is próbálkoztam, nem tudtam befogni a szám és csak locsogtam és locsogtam. Kristóf mosolyogva hallgatott, láttam rajta, hogy szórakoztatja a viselkedésem.
-Várj egy pillanatot!-emelte fel az ujját és felvette a telefonját.-Hol a francban vagy?!-miközben beszélt, alaposabban körülnéztem a terminálban és ekkor feltűnt, hogy Bernie nincs jelen.
-Jó...jó! Igyekezz! Húsz perc múlva indul a gépünk és te még sehol! Nem érdekel! Jó. Vigyázz magadra azért! Szia.-Stofi zsebre vágta a telefonját és összevont szemöldökkel fordult felénk.
-Elaludt...-kis híján hangosan felnevettem.
   Még a beszállásra sem ért a reptérre, ami Kristófból először dühöt majd enyhe kétségbeesést váltott ki. Bölcsen hallgatva ültem le az ablak melletti ülésre és vártam. Össze vontam a szemöldökömet, nem értettem miért nem ül mellém egyik férfi sem...? Már épp hátrafordultam és szólásra nyitottam a számat mikor valaki lehuppant mellém.
-Szia!-Bernie hangjától felállt a szőr a tarkómon. Visszahuppantam az ülésbe és ránéztem.
-Késtél...-motyogtam a mosolyommal küszködve.
-Mostanában nem láttalak...-dobott fel új témát mintha meg sem hallotta volna amit mondtam.-Hol voltál?
-Dolgoztam...
-Mit?-nézett rám úgy mint akit valóban érdekel.
-Nos...-most először jöttem zavarba attól amivel foglalkozok. Mi van ha kinevet?-Írok. Regényeket.
-Tényleg?-a szemöldöke a magasba szökött.-És mifélét?
-Leginkább fantasy és romantikus könyveket...
-Húúú....-csücsörítve nyújtotta el az ú-t.-És most is írsz?
-Egy kicsit elakadtam.-vallottam be miközben felnéztem rá.-De...
-Kérjük kapcsolják be biztonsági öveiket! Hamarosan felszállunk!-szakított félbe egy testetlen hang a hangszórókból. Nagyot nyeltem és reszkető ujjakkal nyúltam az övemért. Hátamon jeges izzadtság folyt végig. Páni félelem fogott el. A levegőbe fogok emelkedni...
   Egy meleg kéz simult reszkető kezemre. A férfi bátorítóan mosolygott.
-Nem lesz semmi baj!-ígérte miközben segített becsatolni az övemet, ám a kezemet nem engedte el. Jelenleg semmi velős visszavágás nem jutott eszembe, ezért csak bólintottam. Kellemes bizsergést éreztem ott ahol ujjaink találkoztak. Ezúttal Bernie locsogott mindenféléket, sikeresen elterelve a figyelmem a félelemről.
   A gép lassan gurulni kezdetett majd gyorsított és puhán emelkedni kezdett. A gyomrom ezzel ellentétben bukfencet hányva zuhant szabadesésben a föld felé. Észre sem vettem, hogy milyen erősen szorítom Bernie kezét míg fel nem szisszent.
-Eltöröd a kezem.-motyogta, de mikor el akartam húzódni, szorosabban kulcsolta össze ujjainkat.-Semmi baj, vigyázok rád...-mosolygott rám. Mélyeket lélegezve próbáltam úrrá lenni a félelmeimen. A férfi közelsége némiképp megnyugtatott.  Hüvelykujjával apró köröket rajzolt a kézfejemre míg várta, hogy megnyugodjak.
-Jobb egy kicsit?-kérdezte pár perc múltán. Bólintottam.
-Valamivel...-kifújtam a levegőt és hátradöntöttem a fejem. Meglepően jó érzés volt a kezét fogni.-Köszönöm!
-Ugyan...-vont vállat szégyenlősen.-Tudom milyen érzés...-ezt a megjegyzését kérdő pillantással jutalmaztam, mire elmesélte az első repülését. Felváltva kuncogtam és vágtam megértő képet.
   Szinte egész úton beszélgettünk. Lassan kezdtem rájönni, hogy egyáltalán nem az, akinek nagyközönség előtt mutatja magát. Vicces volt és kedves. Alapvető bunkósága eltörpült amellett a tény mellett, hogy mennyire próbál segíteni, hogy jól érezzem magam. Bárcsak mindig ilyen lenne...

***

    Kedvem lett volna megcsókolni a földet miután leszálltunk, ám a táj teljesen elvonta a figyelmemet. Az egyszerű szürke égbolt is annyival gyönyörűbbnek tűnt. Mélyet lélegezve szívtam magamba a hűvös Ír levegőt.
   A városon áthaladva pislogás nélkül bámultam az utcákat. Teljesen elvarázsolt a tudat, hogy hol s vagyok éppen.
-Tetszik?-bökött oldalba Sam. Akkorát bólintottam, hogy majd leszakadt a fejem.
-Fantasztikus! Annyira...-kerestem a megfelelő szót-örülök!
-Ez volt a cél kicsi!-nézett rám Vince is. Nem tudtam mit mondjak ezért visszafordultam az ablakhoz és csak néztem és néztem. Nem tudtam betelni a látvánnyal és az érzéssel.
   Kiskorom óta a legnagyobb vágyam volt, hogy Írországba utazhassak és most tessék...Itt vagyok! Itt az Írmanók, a Guinness és a Pubok hazájában. Szemembe könnyek szöktek a boldogságtól. Szipogva törölgettem le őket, magamat átkozva a buta picsogásért.
Úgy éreztem, haza értem...

13. Fejezet

  Sziasztok :) Itt a 13. rész, remélem tetszeni fog :) Sokat most nem mondanék, a 14. fejezetről még semmi hírem... Csatlakozzatok a facebook csoporthoz, bátran! Ott első kézből kapjátok az infókat a sztoriról és néhány ízelítőt is dobok be a következő fejezetekből :) Most egyenlőre ennyi, azt hiszem :) Jó szórakozást Bastards! Puszi, A.F.

13. Fejezet

Six Rat Rovers

*Aideen*

   Hosszasan kifújtam a levegőt és csak bámultam a villogó kurzort. Teljesen elakadtam az írásban, pedig pont egy jelentős résznél tartottam. Hál' istennek, az írói pálya azt is jelentette, hogy nem kötött időben kell dolgoznom és nem kell egy irodában sem ücsörögnöm. A sok idő pedig sok szabadsággal járt. Ott és akkor dolgozhattam amikor kedvem tartja. Mindösszesen az ügynökömmel és a szerkesztőkkel kellett kapcsolatot tartanom. Ez tökéletesen megfelelt az életstílusomnak.
   Úgy döntöttem kimegyek sétálni, hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet a sok betűtől már fájt a fejem. A laptopot nem kapcsoltam ki, úgysem piszkálhatott bele senki. Elmentettem az írást aztán bezárkóztam és elindultam az utcán. Kellene egy kutya...-méláztam el.-Akkor most nem egyedül kéne sétálgatnom. Az olyan szuper lenne. És egy kutyának elég hely van az udvaron is...-elraktároztam a fejemben a gondolatot, hogy később elővehessem és alaposan átrághassam az ötletet.
   Tettem egy jó nagy kört a környéken miközben a Pilgrim on the road-ot dúdoltam. Jól esett a friss levegő, de mire beértem a házba, már kezdtem fázni. Hiába, estére azért hideg van. Visszaültem az asztalomhoz és újra gépelni kezdtem. Ezúttal jobban haladtam, mint a séta előtt.

***

    Megdörzsöltem a szemem és felálltam az íróasztalomtól. A konyhába igyekeztem, hogy készítsek egy teát magamnak. Az utóbbi időben rengeteg teát fogyasztottam. Bő két hónapja pedig egyetlen koncerten sem voltam, hogy pótoljam az elmaradt írásokat. Bernie személyisége remek motiváció volt egy új karakterhez a történetemben.
    Amint visszaültem az asztalhoz, egy bögre forró tea társaságában, egy e-mail fogadott. A feladó Vince volt.
   Szia kicsi, mi újság? Semmi jel felőled mostanában! Kezdünk aggódni, hogy netán feldobtad a pacskert, hehe. :) Van itt neked valami, képzeld! Gondoltam megleplek szülinapod alkalmából és már csak pár nap van, tehát... emlékszel, hogy idén 23.-án Írországban koncertezünk? Csomagolj kicsi! 22.-én reggel elmegyek érted kocsival és repülünk :) Remélem örülsz, mert már lefoglaltam neked mindent, nincs visszaút! Hívj vagy írj ha ezt megkaptad. Pusssz, Vince.
  Egy pillanatig tátott szájjal bámultam a monitort. Írország... Uralkodnom kellett magamon, hogy ne sikítsak fel örömömben. Mély lélegzetet vettem és írni kezdtem a választ.
  Szia :) Élek még csak tudod, néha dolgozni is kell :D Ó, hú...most megleptél! Naná, hogy benne vagyok! Szuper születésnapi ajándék! Köszönöm! Várlak 22.-én. Puszi, Aideen
   Miután a küldésre kattintottam, elégedetten és boldogan dőltem hátra. Elképzelni sem tudtam szebb szülinapi ajándékot. És pont huszonharmadikán töltöm a huszonhármat is, hátborzongató és izgalmas egybeesés. Fejben már le is pörgettem az utazást meg mindent. Izgatott remegés futott végig a testemen a gondolatra is.
   Éles zörej szakította félbe a gondolataimat. Ijedtemben felpattantam és az ablak felé kaptam a fejem. Az udvaron álló fák erősen hajladoztak a szélben. Szuper...
   Kimentem a konyhába, hogy becsukjam az ablakokat és az ajtót  amikor megcsörrent a telefonom.
   -Igen?-szóltam bele miközben a széllel hadakozva próbáltam berángatni a nappali nagy ablakát.
-Vihar van...-a háttérben üvöltő zene elárulta, hogy Bernie koncerten van.
-Neked nem zenélned kéne?-mosolyodtam el szemforgatva.
-Már végeztünk. Csak gondoltam felhívlak. Tudom milyen hatással van rád a...
-Nem félek!-szakítottam félbe a mondatát.
-Tudom.-idegesített az a megnyugtatónak szánt hang amivel a fülembe duruzsolt.-Csak zavar.-szinte hallottam, hogy mosolyog.
-Pontosan.-bólintottam bár úgysem láthatta.
-Mit csinálsz most?
-Épp fogdosom magam...-kuncogtam miközben a kilinccsel bajlódtam.
-Komolyan?-mély doromboló hangot hallatott.-És hol?
-Itt is...-suttogtam miközben rátalpaltam egy másik ablakra, hogy a szél ne lökje ki míg becsukom.-Ott is...
-Hmmm...-halk morgást hallottam a vonal túloldaláról. Teljesen elvonta a figyelmem a viharról.-Ez tetszik. És most mit csinálsz?
-Bedugtam az ujjam egy meleg helyre...-alig bírtam ki nevetés nélkül miközben a mutatóujjammal ellenőriztem milyen meleg a teám. Kortyoltam egyet az italból és leültem a kanapéra. A férfi halkan felnyögött. Könnyezett a szemem az elfojtott nevetéstől.
-Direkt csinálod?-sóhajtott fel.
-Mit?-adtam az ártatlant miközben nekiláttam a DVD-k közt valami vállalható filmet keresni.
-Hát...ezt...
-Én nem csinálok semmit...-nevettem halkan.
-Csak az őrületbe kergetsz...

*Bernie*

   Sóhajtva csúsztattam a farzsebembe a telefont. Megőrjít ez a nő...-gondolkodtam miközben kisétáltam a fanokhoz. A többiek már mind kint voltak. Mindenfelé vakuk villogtak és két lépés után már engem is észrevett a tömeg. Mosolyogtam és beszélgettem. Aláírtam és fényképezkedtem egy másfél órán keresztül.
-Srácok! Indulunk!-Gabriel intett, hogy menjek én is.
-Bocsássanak meg hölgyeim!-mosolyogtam a két lányra. Kacér pillantásokkal tűzdelve indultam a busz felé. Miután beszálltam és az ajtó becsukódott mögöttem, már indultunk is. Nem emlékeztem mi a következő állomás, de leginkább csak aludni kívántam. Lehunytam a szemem és mély álomba merültem.
   -Jó reggelt napsugaram...-suttogott valaki a fülembe.-Ideje felkelni szépfiú!-az álom peremén egyensúlyozva nem igazán tudtam megállapítani ki csicsereg mellettem.
-Hagyjál! Még csak hét óra van!-nyögtem és a másik oldalamra fordultam. A párnába fúrtam az arcomat.
-Ez kicsit buzis!-állapította meg a párnám. A párnám? Mióta beszél a párnám?-lassan kinyitottam a szemeimet. Riadtan rántottam vissza a fejemet.
-Jó reggelt cuncimókus!-simogatta meg az arcomat Lecsó.-Tiszta nyál lett az ingem miattad!
  Vigyorogva néztem rá. Mióta együtt zenélünk, volt időm hozzászokni minden őrültséghez amit Vince el tud követni.
   Kikászálódtam a buszból és hangosan nyögve nyújtózkodtam.
-Hé csipkerózsika!-szólt rám Paddy.-Kávé?
-Jöhet.-biccentettem miközben lassú léptekkel indultam felé. A kávét kortyolgatva megnéztem a mobilomat. Egy új SMS.
Köszönöm a tegnapi beszélgetést! Teljesen elterelte a figyelmem a viharról :) Aideen
P.S.:Nem félek tőle! ;)
  Mosolyogva pötyögtem be a választ.
Nagyon szívesen! Ilyen műsorért bármit! Bernie
P.S.:Tudom :D
  Megint vigyorogtam a tegnapi szóváltásunkon miközben felidéztem a szavait. Őrület...

***

   Lenéztem a közönségre. Még sötétben voltam így senki nem láthatta, hogy ott vagyok a színpadon. Egy újabb kortyot ittam a sörömből amikor meghallottam Kristófot.
-Mindenki kész?-kiabálta a mikrofonba valahonnét mellőlem.
-Igenis kapitány!-motyogtam a nevetés határán. A tömeg elsöprő hangorkánnal fogadta azt az egy mondatot amit eddig kapott.
-Nem hallom!-üvöltött ezúttal még hangosabban. Az emberek fültépő üvöltéssel válaszoltak.
-Jó estét Bastards!-lépett ki Paddy a fényre. Abban a pillanatban kezdett el Sam is játszani. Lehunyt szemmel léptem előre, ujjaim a harmonikán rohangáltak fel-le és a zene megtöltötte a véremet energiával...

SZIN-ezd újra (élménybeszámoló) :3

(A kép a SZIN hivatalos oldalán található meg eredetileg)

Helló mindenki :) Gondoltam írok egy kis élménybeszámolót a SZIN-es koncertről is :)
   A Vígmatrózon kezdtük a napot, kalózosan, itallal és jókedvvel. A Tiszát nézve élveztük a derűs időt, italunkat kortyolgatva és felfrissítve a nyár szép és kevésbé szép emlékeit...
   A SZIN területe teli volt fesztiválozó fiatalokkal és nagy volt a nyüzsgés. Koncert előtt egy órával kb már ott voltunk és elvégeztük ügyes bajos dolgainkat, mint a ruhatár és a sörcsap hollétének felderítése :D
   Az első sor ismét tárt karokkal várt, és ismét a legjobb helyen :) Sajnos a fiúk csak keveset tudtak játszani, mert szoros volt az időbeosztás, de így is nagyot tomboltunk. Koncert közben feltűnt, hogy páran benéztek a sátorba, hogy mégis mi lehet ez a hatalmas "hangzavar". Hát mit mondjak?...mulatott a Patkány nép ;) A lábunk alatt megremegett a föld amint Seamus és Sam játszani kezdték azt a mesés duettet amitől mindannyiszor megborzongok, ha hallom.
   Rekedtre ordítottam a hangom és együtt dobbantottam Seamus-szel a nyomaték kedvéért :) És végre...végre sikerült elkapnom egy dobverőt. ^^ Hát, hagy ne mondjam, úgy szorítottam mintha az életem múlna rajta :D És az érzés, hogy láttam a szemén, hogy nekem dobja, felbecsülhetetlen. Azt hiszem, ez az eddigi legjobb születésnapi ajándékom :)
Koncert után ment a fotózkodás és a beszélgetés természetesen, ahol Seamus frappáns választ adott arra, miért csak ő állíthatja be a dobszerkót :D (Az információt nem publikálom, akit érdekel, kérdezze meg személyesen Mr. Connelly-t :P) Azt hiszem, most ennyi lenne a mesém, a 13 fejezetet majd a hétvégén tudom hozni (elméletileg, bár remélem, hogy így lesz)
   Legközelebb Szegeden tali a Rongy kocsmás dupla koncerten :3 Puszi mindenkinek, A.F.

U.I.: Egy illuminált állapotban lévő egyén belekötött a sztorimba és a cselekményekbe... Ezúton szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy KITALÁLT történet, KITALÁLT személyiségekkel és a valósághoz szinte SEMMI köze!! Akinek ez nem világos az lesz szíves elolvasni a Figyelmeztetés menüpontot! Köszi

Mese-mese meskete :) Avagy így esett a Track-es eset :D (Élménybeszámoló)

Sziasztok :) Most nem fejezettel jöttem, de gondoltam elmesélem nektek mi volt a Track-ben :)
Vonattal utaztam Budapestre a Keleti p.u.-ra. Ott vártam meg Csabit (egy Pesten jártasabb barát), hogy együtt menjünk tovább. Míg várakoztam kiültem a Keleti elé és nézelődtem. Csodáltam a régies épületeket és figyeltem a járókelőket. Bár Pest rohanó város, mindenki nyugodt volt. Magamban jót mosolyogtam ezen, mert eszembe jutott, hogy még nem is sejtik mi fog történni este... Figyeltem, hátha látok olyan arcokat akik gyanúsan szintén készülődnek és izgatottak mint én magam. De a többségen nem véltem felfedezni jeleket. Mulatságos, hogy mennyire hangyabolyra hasonlított az egész embertömeg. Így egyformán szürkének tűnt mindenki. Semmi jel, akár egy kóbor Paddy dallam vagy egy elejtett mondat sem utalt arra, hogy bárki más is, rajtam kívül, az estére készülődött volna lélekben.
  Először a Népligetbe tartott utunk ahol összeszedtük a többi ismerőst és Paddy/Alestorm/Firkin dalokkal valamint itallal készülődtünk az estére. A Track-be indulva még beugrottunk egy Mekibe (most nyitva volt :D), hogy együnk aztán meg sem álltunk a tett színhelyéig.
   Ha azt mondom, sokan voltak, az nem fedi a valóságot teljesen. A nagy tér dugig volt várakozó fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt. Én természetesen siettem befoglalni az első sort, amit elég könnyen sikerült kivitelezni, mert egy ismerős már ott állt a számomra legideálisabb helyen, Bernie és Joey oldalán. Pár szót sikerült váltani a mellettem álló Sanyi barátommal majd minden elsötétült és megkezdődött a kántálás. Mint mindig, most is libabőrös lettem ahogy meghallottam Paddy hangját. "Are you ready?" kiáltotta a mikrofonba és a hangja betöltötte a teret, bár őt magát még nem láttam mert a sötétség eltakarta. "Are you fuckin' ready?" és akkor pillantottam meg őt. És hazaérkeztem. A Bastards Back Home dallamaitól borzongás futott végig az egész testemen. Lehunytam a szemem egy pillanatra és teljes béke szállt meg. Ami elég abszurd, ha azt vesszük, hogy épp egy rock koncerten voltam, de azt hiszem vannak akik értik mire gondolok.
  A Captain's Dead elmaradhatatlan közbeszúrásaként ismét itt volt a Hangover, ez gondolataim szerint hagyomány lesz :)  Tombolni sajnos nem igazán tudtam, mert a bölcsességfogam miatt fájt a fejem és piszkosul féltem, hogy elvesztem az egyensúlyom (ami egyébként is túl ingatag) és átesem a kordonon. Gabriel, a srácok tourmanagere próbált rávenni, hogy mozogjak aktívabban és a kedvéért egy egy dallamot tomboltam, de sajnos többre nem futotta :/
   A Never Walk Alone-nál úgy éreztem menten elbőgöm magam (kicsit személyesebb okokból) és ezt az egy dalt halkan, szinte suttogva énekeltem el. A Ghost from the barrow is hasonló reakciókat vált ki belőlem mindig, mert szerintem a legérzelmesebb hangulatú és szövegű dal amit csak ismerek.
A Never Walk Alone-hoz még megjegyezném, hogy itt már fölkerült a Gang Ír zászlaja is a színpadra amit Bernie a derekára erősített és úgy sétálgatott fel-le. Gabriel lecsórta róla és kiterítette a dobszerkón majd magával megelégedve sétált vissza színpad szélére. Bernie természetesen nem hagyhatta ott ezért a mikrofonálványára terítette, hogy jól kiolvashatóan látszódjon a zászlóra írt szöveg. Gaberiel játékosan úgy csinált mint aki menten meg akarja fojtani ezért, amin jót nevettem. Majd az ingébe tűrve a zászlót, úgy tett mintha egy kis tolvaj lenne és elszaladt le a színpadról. Vicces volt. Aztán persze visszakerült a zászló a közönséghez a koncert végére.
   A Freedom ezúttal is gyönyörű volt. Az a rengeteg ember mind féltérdre borulva hallgatta a szabadság és a büszkeség dalát. Csodálatos volt hátrapillantva látni, hogy mindenki tisztelgett.
  A koncert után nem maradhatott el az autogram osztogatás (Vince "Lakatos Lajosné" néven dedikálta a lapom :D Majd hozok róla képet) és a fotózkodás sem. Jókat bohóckodtunk a srácokkal és mint mindig, most is nyíltak és barátságosak voltak mindannyian amiért hatalmas köszönet nekik :)
   Azt hiszem ennyi csöpögés elég is volt, remélem tetszett a mesélés, a 13. fejezet meg majd jön ha kész van. Most szeretnék a szülinapomra hangolódni ami Augusztus 20.-án lesz :) Na, csók nektek, nem magyarázok többet :) Puszi, A.F.

12. Fejezet

Sziasztok :) Először is szeretném felhívni a figyelmeteket az új kinézetre, remélem bejön ;) Másodszor pedig létrehoztam egy facebook csoportot, hogy könnyebben menjen a kapcsolat tartás (itt a link: Facebook csoport ). A csoportban minden fejezetet megosztok, egy-két ízelítőt a következő fejezetekből stb. A harmadik és egyben utolsó hír, hogy 16.-án én is ott leszek a Barba Negrás koncerten (egy újabb hely meghódítása :3) és szeretnék Veletek találkozni ^_^ Aki jelen lesz azzal koccintunk :) Jó szórakozást, hagyjatok nyomot magatok után :) Puszi, A.F.

U.I.:Ezúttal nem egy Paddy and the rats nótával jöttem, de remélem ezt sem vetitek meg :) Én személy szerint nagyon bírom :3

12.Fejezet

Flogging Molly-Drunken Lullabies

   Fényességre ébredtem fel és arra, hogy borzasztóan elzsibbadt a lábam. Aideen tökéletesen rám feküdt álmában. Feje a mellkasomon, karja a derekamon volt. Combja pedig kényes területekhez nagyon közel. Magamban elmormoltam úgy háromszázezer imát, hogy ne ránduljon meg álmában mert akkor kénytelen lettem volna megsiratni a mozdulatot.
    Miután az imádkozással végeztem az arcára pillantottam. Teljesen ellazult álmában. Szája enyhén elnyílt, halkan vette a levegőt. Meg akartam érinteni...Lassan és óvatosan emeltem fel a kezemet, hogy végigsimítsak vele az arcán. Szemöldökét abban a pillanatban összevonta és megrándult álmában. Tehát nem szereti ha piszkálják...-tűnődtem. Ki akartam csusszanni mellőle, mert úgy éreztem menten szomjan halok. Ujjai a csípőmbe mélyedtek, combja pedig már az ágyékomon pihent. Ó, basszus, basszus, basszus! Ne merészeld! Meg ne moccanj!-minden könyörgés haszontalan volt, egyre szűkösebbnek éreztem a nadrágom. -Aideen egyből érezni fogja... Most az egyszer hervadj le!-szívesen vertem volna a fejem a falba. Vettem pár mély lélegzetet míg próbáltam rájönni, hogy mihez is kezdjek ebben a szituációban.
   A nő ismét megmoccant, ám ezúttal kinyitotta a szemét és felpislogott rám a szempilláin keresztül.
-Jó reggelt!-mosolyogtam, hátha nem veszi észre, hogy a "haverom" is felébredt.
-Mhmmm...-tudtam, hogy még nagyon kómás, másképp már sikítva ugrott volna fel. Csak tudnám miért ilyen velem...
-Kérsz egy kávét?-próbáltam kiutat keresni az egyébként meglepően kellemes helyzetből.
-Mást kérek...-sandán mosolyogva csúsztatta lejjebb a lábát majd ismét vissza. A lélegzetem elakadt a mozdulattól.-Teát és pirítóst...-azzal elfordult és a másik oldalára hengeredett így eltávolodva tőlem.
   Ha nem lett volna már egyébként is padlón az állam, most biztos oda koccant volna. Mély lélegzetet vettem és úgy döntöttem nem hagyom annyiban. Ugyanazzal a mozdulattal a hátához simultam.
-Szóval pirítós...-miközben a fülébe mormoltam a szavakat, ujjaim a csípőjén simítottak végig.-és tea...-beleharaptam a fülcimpájába mire felsóhajtott.
-Bernát...ha nem fejezed ezt be, kénytelen leszek eltörni a kezed...és az fáj, hidd el!-hangja halk volt és erotikus, szöges ellentétében a mondanivalójával. Nem bírtam megállni a nevetést.
   Fejcsóválva ültem fel és néztem le rá. Olyan picinek tűnt, elveszett az ágyneműben.
-Pokoli egy nő vagy...-morogtam és a konyhába indultam, hogy pirítóst és teát gyártsak őnagyságának. Még hallottam ahogy helyeslően dünnyög...

***

   Éppen végeztünk a reggelivel mikor a mobilom csörögni kezdett.
-Eeegen?
-Szia, van egy kis probléma...-Kristóf hangja feszültségről árulkodott.
-Mi?-kérdeztem miközben kiléptem a hátsó kertbe. Kezdtem otthonosabban mozogni a házban.
-Este repülnünk kell...-a szemöldököm a hajamig szaladt miközben rágyújtottam.
-Ma?-a hangom élesebb volt a kelleténél.
-Muszáj, ezek a szerencsétlenek elbasztak valamit a szervezésnél, egy nappal korábban van a koncert...-a bocsánatkérő hangvételből tudtam, hogy Stofi tudja hol vagyok. Ami annyit jelent, hogy valószínűleg a többiek is tudják, hol vagyok.
-Mikor és hol találkozzunk?-dühös mozdulattal ültem az egyik nyugágyba ami a füvön pihent.
-Este nyolcra érted megyünk a lakásodhoz.-az utolsó szót jelentőségteljesen megnyomta.
-Rendben.-fogcsikorgatva vágtam zsebre a mobilt. Kimondottan dühített, hogy  az egy szabadnapot is elvették tőlem.
   -Mi a helyzet?-Aideen kecsesen lehuppant mellém a másik székre majd egy még kecsesebb mozdulattal eldőlt. Alig bírtam visszafojtani a nevetést miközben a szitkait hallgatva segítettem felállítani neki a széket.
-Jól vagy?-vonogattam a szemöldököm tettetett komolysággal.
-Óóó kussolj, kérlek!-ő sem bírta sokáig nevetés nélkül. Irtózatosan fura volt, hogy a morcos, "UtállakBernát!" Aideen eltűnt, de tudtam, hogy ez nem sokáig lesz így. Ha nem is ma, holnapra biztos megtörik a varázs és újra vissza fog térni az előítéleteihez.
    Egész délután a kertben heverésztünk és beszélgettünk. Az általában idegesítő lustálkodás és semmit tevés ez alkalommal kifejezetten jól esett. Nem siettem el semmit és ez pokolian jó érzés volt. Beszélgetni egy csinos nővel, bort inni és élvezni a kellemes napos időt.
    -Szóval Dániában koncerteztek...-hümmögött elismerően.-Az jó hely lehet, még soha nem voltam ott.-rámosolyogtam és ittam még egy kortyot.
-Hová szeretnél elutazni legszívesebben?
-Írországba, ott pedig Galway-be és Mullingarba...-ábrándos tekintettel nézett rám amitől ismét mosolyognom kellett.-Annyira gyönyörű hely! Vonz magához. Te éreztél már ilyet? Hogy egy hely vagy egy személy...szóval, hogy ilyen hatással lenne rád?-izgalmában hadarni kezdett.-Tudom, hogy van valami Írországban ami mássá teszi...érted?-bólintottam.
-Sejtem mire gondolsz. Én is éreztem már így.
-Egyszer úgy is eljutok oda...-motyogta kicsit elpirulva.
-Legyen úgy!-emeltem rá az italomat. A két pohár dallamos csilingeléssel koccant össze.

***

    -Szóval Aideen-nel voltál...-Vince hangja felriaszt a félig alvó állapotból amibe a repülőn süllyedtem.
-Aha.-feleltem nyugalommal a hangomban. Mit akar kihozni a dologból?-gondolkodtam a szemébe nézve.-Beszélgettünk...
-Szóval beszélgettetek...-a hangsúlytól akaratlanul is felvontam a szemöldököm.
-Talán baj?
-Nem hozzád való Bernie...-Lecsó hátradőlt az ülésen.-Az a lány nem holmi könnyű  nőcske akit elvihetsz egy körre....-lapos oldalpillantást vetett rám.-Nem az eseted...
-Honnét tudod, hogy mi az esetem?-próbáltam megőrizni a hidegvéremet.
-Onnét, hogy ismerlek.-felelt egyszerűen.-Még csak nem is szőke...-ezzel a lényegre taposott. A szőke nők a gyengéim, de Fresher vörös mint a tűz. Hátradőltem és ismét lehunytam a szememet. Talán igaza van...Mégis valami van ebben a nőben ami nem hagy nyugodni. Mintha valami szirén lenne és a dala...

11.Fejezet

Sziasztok :) Úja a porondon :) Sok sok klaviatúra kínzás után újra itt vagyok egy újabb fejezettel. Sajnálom, hogy megvárattalak titeket, de nem úgy sikerül ez a nyár ahogy terveztem :/ Próbálok minél gyorsabban új fejezeteket hozni, de az írás nehezen megy mostanában...Remélem senki nem utált meg vagy hasonlók, én tényleg próbálok minél jobb és gyorsabb részekkel előrukkolni. Már nekiveselkedtem a 12. fejezetnek is, sajnos nem sok sikerrel, mert nincs sok ihletem... Talán a SZIN-es konci majd meghozza a szikrát, bízom benne... Na, nem zaklatolódzok (ez az új kedvenc szavam, a tudológus után :D) itt tovább, jó szórakozást, és kéretik valamilyen formában nyomot hagyni magatok után :) Puszi, A.F.

11.Fejezet

Let's go, Johnny!

   Nem siettem el a zuhanyzást, alaposan átdörgöltem a bőrömet a tusfürdővel majd leöblítettem. Addig maradtam a víz alatt míg légzésem nehézzé nem vált a forró gőztől. Nem nagyon akartam kimenni a folyosóra,  de nem gubbaszthattam örökké a fürdőszobámban.
   Végül magam köré csavartam egy törölközőt és a lehető leghalkabban a szobám felé osontam.
-Kész az ennivaló.-Bernie hangjára megtorpantam a konyhaajtóban. Az ablak alatt lévő kis asztalnál üldögélt és szívritmuszavaró mosollyal méregetett.
-Ennivaló?-ismételtem bután amit mondott.-Te főztél nekem?-szívemet hála öntötte el, kiváltképp, hogy abban a pillanatban olyat mordult a gyomrom mintha az ég morajlana.
   -Nos...-állt fel és indult el felém.-Tulajdonképpen sütöttem.-ujjai az arcomat érintették és oldalra söpört velük egy nedves hajtincset majd az állam alá nyúlt és egy kicsit felemelte, hogy tekintetünk találkozzon. Gyengéd érintésével szemben pillantásában már-már állatias fény villant. Erőlködnöm kellett, hogy ne lépjek hátra egyet. Nem lett volna bölcs döntés megfutamodni.
-Köszönöm.-kis időbe telt mire megtaláltam a hangom.-Felöltözöm és jövök.
  Mielőtt elléphettem volna, megragadta a vállamat és magához húzott. Tenyeremet a mellkasára fektettem, hogy valamelyest távol tarthassam magamtól...és ezzel megkongattam az idióta ötletek nagyharangját. A törölköző ugyanis úgy döntött, hogy rá már nincs szükség.
-Ó...a picsába!-szitkozódtam a bajszom alatt. Bernie lágyan elmosolyodott.
-Engem cseppet sem zavar, ha így ülsz le enni.-vonogatta a vállát egy kacsintás kíséretében. Megjegyzését egy szúrós pillantással díjaztam.
-Hátrébb az agarakkal nagyfiú!-próbáltam ellökni magamtól, de mintha egy betontömböt taszigáltam volna. Reménykedtem, hogy a düh színezi pirosra az arccsontomat amint közelebb hajolt. Lélegzete forró volt az arcomon. Kék szemei az enyémet keresték. Szemöldökét enyhén összevonta amitől apró ráncok keletkeztek a homlokán. Szája sarkában egy ismerős mosoly bujkált.
    Pucolj innét Aideen Fresher!-üvöltötte agyam józanabbik fele.-Most az egyszer kussolj!-üvöltött rá a kevésbé józan ész.-Egy csók nem nagy eset...-biztatott. Nem engedhettem meg magamnak, hogy habozzak. Enyhén lábujjhegyre álltam és közelebb hajoltam. Csak egy centi és összeér az ajkunk...
  -Perverz disznó vagy Bernie Bellamy!-suttogtam mély, szexi hangon majd hátraléptem és gyorsan felkaptam a törölközőm mielőtt reagálhatott volna.-Megyek öltözni...
Arcán teljes zavar tükröződött amitől kis híján felnevettem. Kihívó pillantással mértem végig.
-Csak nem hitted, hogy hagyom, hogy még egyszer megcsókolj?-enyhén gunyoros vigyorral néztem a szemeibe.
-Gonosz boszorka...-morogta válaszul. Felelet nélkül fordultam meg és vonultam a szobámba. Miután becsukódott mögöttem az ajtó, hangos kacagás tört ki ajkaim közül. Kezemet a számra tapasztva próbáltam visszafojtani. Többé kevésbé sikerült is miközben lerogytam az ágyra és ledobtam a törölközőm. Őrültség amit művelek! Bernát egy tipikus nőfaló, aki csak addig játszik míg meg nem kapja amit akar, aztán továbbáll mintha ott sem lett volna. Ki kéne dobnod a lakásodból!-ezek és hasonló gondolatok röpködtek a fejemben ide-oda. Jobbnak láttam, ha minél hamarabb felöltözök, ezért a ruhásszekrényemhez léptem. Végül egy, számomra kicsit bő, Misfits-es pólót választottam és egy falatnyi pamutsortot.
  Mire visszaértem a konyhába Bernie nem volt sehol. Az udvarra nyíló ajtó azonban tárva nyitva volt. Lassú, komótos léptekkel-mivel a szörnytappancsos mamuszomban csak így lehet közlekedni-indultam kifelé. Az ajtóban megállva körbenéztem.
-Miajóbüd...?-Bernie megrökönyödve bámulta a lábam.
-Mi van?-mordultam rá.-Nem láttál még mamuszt?-nem bírtam sokáig komolyan ezért hangosan felnevettem.-Töröld le ezt az ábrázatot!
   Ide-oda ingatta a fejét majd bólintott. Ujjával intett, hogy kövessem.
-Hajnali négy van, Bernát...-motyogtam, de azért elindultam mögötte.
-És? Mi van vándorpatkány? Nem bírod a strapát?-vetette hátra a válla fölött. Pajkos pillantása láttán leginkább egy liter benzin és egy doboz gyufa jutott eszembe. Mélyet sóhajtottam és elszámoltam tízig mielőtt valami ostoba és meggondolatlan ötlettől vezérelve felgyújtottam volna. Még a végén megégeti a gyepet!
   Eszelős gondolataimat a Let's go, Johnny! című dal szakította félbe. A mobilom...
-Egy pillanat!-vontam vállat bocsánatkérőn és a telefonért nyúltam.-Igen?-emeltem a fülemhez a készüléket.
-Minden ok?-Attila hangjától elmosolyodtam.-Hazaértél rendben?
-Igen, de ti hova tűntetek?-Bernie-re pillantottam beszéd közben. Kínosan mosolyogni kezdett és megpróbált beslisszolni mellettem a lakásba. Megragadtam a pólóját és egy helyben tartottam míg a válaszra vártam.
-Hát Bernie...szóval felajánlotta, hogy hazavisz...Bajt okoztam??-Ati hangja kezdett aggodalmassá válni.-Ne haragudj, de...
-Semmi gond!-vágtam gyorsan a szavába.-Az a lényeg, hogy haza jutottam.-Bernát időközben toporogni kezdett és riadt pillantásokkal méregette az arcom.-Majd beszélünk, jó? Most el kell intéznem valakit...-hangom halk morgássá alakult a mondat végére.
-Oh, oké! Majd akkor...Szia Fresher!-válasz nélkül nyomtam ki a telefont és dobtam a kerti asztalra.
-Rohadtul meg fogod magyarázni, hogy miért ráztad le a barátaim...-hangom hűvös volt és fenyegető. Ujjaim görcsösen markolták a férfi pólóját.
-Öhm...Aideen...el fogod tépni a felsőm...-mutatott rá a tényre Bernie.
-Ez nem válasz!-vicsorogtam.-Szóval?
-Csak...szerezni akartam egy jó pontot!-vágta rá durcás hangon.
   Mérlegeltem a lehetőségeimet miközben még erősebben szorítottam ujjaim közt a vékony anyagot. Csak úgy forrt bennem az indulat.

*Bernie*

   Nem vagyok ijedős fajta, de a nő szemei ezúttal jeges borzongással töltöttek el. Mint két lángoló smaragd. Nagyot nyeltem és próbáltam valami értelmes mondatot összehozni.
-Ne haragudj...-nyögtem ki végül. A póló kezdett kellemetlenül a tarkómba vágni.-Nem gondoltam, hogy ennyire felkapod a vizet...-pézsma és nedves föld illata töltötte be körülöttünk a levegőt. Az orromat ráncolva próbáltam megtalálni a szag forrását. Valami megrezdült a kert végében lévő bokorban mire mindketten odakaptuk a fejünket. Aideen elengedte a pólómat és a hang irányába indult. Árnyéka vészjóslóan hullámzott mögötte a Hold fényétől kísérve.
   -Ki van ott?-mintha nem is ő szólalt volna meg. Ez a hang mélyebb volt, reszelős. Leguggolt a bokor mellett. Elindultam felé, ösztöneim fenyegetésre hívták fel figyelmem. A nevetés ami a nő torkából kibuggyant, megállított.-Helló kis pajtás!-felállt és felém fordult. Egy aprócska sündisznó ücsörgött a tenyerében. Fekete gombszemei éberen figyelték a környezetét. Ez lenne az a veszély?-kutató pillantással néztem az árnyékokat, hátha valami más is van a kertben, de semmi...A kellemetlen érzés is kezdett megszűnni a mellkasomban.
   -Éjszakai látogatód érkezett...-állapítottam meg egy félmosoly keretében. A lány szemébe nézve láttam, hogy dühe már elpárolgott és átadta a helyét a kíváncsiságnak, ezért bátran léptem közelebb.-Eszünk?-kérdeztem óvatosan, nem akartam, hogy kizökkenjen ebből a mosolygós állapotból. Bólintott miközben letette a sünit a fűbe.
    -Egy perc, kezet mosok. Te addig egyél nyugodtan!-felelt a kérdésre miközben már el is indult befelé.  Leültem a kis asztalhoz, de még nem álltam neki. Illőnek tartottam megvárni Aideen-t.
   A vacsora viszonylag csendben telt. Csak pár szót váltottunk, azt is csak olyan semmiségekről, hogy melyikünk hol fog aludni. Szívesen bújtam volna mellé a hatalmas franciaágyba, de tudtam, hogy erre semmi esélyem...egyenlőre...

***

   -Jó éjszakát!-mosolygott rám miközben a szobája felé sétált. A fejem alá gyűrtem a kispárnát, közben visszamosolyogtam rá.
-Jóéjt!-feleltem. Egy fehér villanás töltötte be a szobát egy pillanatra majd az ég haragosan megdördült. A nő összerezzent, de mosolyát nem hagyta eltűnni az arcáról.
-Majd reggel...-szólt még búcsúzóul aztán lekapcsolta a lámpát. Hallgattam távolodó lépteit melyet az égzengés szakított félbe egyre sűrűbben. A vihar most ért a fejünk fölé. Engem nem ijesztett meg ezért viszonylag gyorsan álomba merültem a nő illattól körülölelve.
     Halk sikoltás riasztott fel álmaim birodalmából. Hirtelen azt sem tudtam, hova kapjak miközben felültem a kanapén. Az eső hangosan kopogott az ablakokon, mégsem ez volt az ami felébresztett. Aideen bajban van...-sugallták az ösztöneim ezért a szobája felé siettem. Az ajtó hangos csattanással vágódott ki én pedig beléptem.
-Mi történt?-kapcsoltam fel a lámpát, de továbbra is korom sötét volt a szobában. Elment az áram...-Aideen? Jól vagy?-jóval halkabban csuktam be az ajtót magam után és az ágy felé botorkáltam.
-M-minden oké!-nyüszítés szerű hang szűrődött ki a takaró alól.-Csak a vihar...
   Leültem az ágy szélére és a nő vállára tettem a kezem. Reszketett mint a nyárfa levél.
-Tehát te is félsz valamitől...-állapítottam meg halkan.
-Nem félek!-hangjában némi éllel ült fel.-Csak...-egy újabb dörgésre összerezzent.-Csak nem szeretem és kész! Nyugtalanít.
-Itt maradjak?-ezúttal semmi hátsó szándék nem vezérelt.-Alszom a takaró felett...-a sötétben csak homályosan láttam arcát, de azt ki tudtam venni, hogy összevonta a szemöldökét. Felsóhajtottam és felmásztam az ágyra. Ahogy ígértem a takaró felett helyezkedtem el. Bár kicsit hűvös volt, nem volt energiám elvánszorogni a takarómért. Aideen valamit morgott a hidegről majd bosszúsan sóhajtott.
-Meg fogsz fázni...-motyogta.-A rajongótáborod meg megtalál és kinyír engem... Mondjuk szerintem már most is célkeresztben vagyok...
-Mire gondolsz?-támasztottam meg az állam az öklömön.
-Ugyan már!-fordult felém.-Te is tudod, hogy miről van szó...
-Lehet...-vontam vállat bár úgysem nagyon láthatta.
-Bebújhatsz a takaró alá, de nem jöhetsz közelebb!-szinte láttam ahogy résnyire húzza a szemét miközben azt fontolgatja, hogy vajon jó ötlet volt-e ezt megengednie.
-Rendben.-magamra terítettem a paplant és lehunytam a szemem.-Jó éjt...megint...

10.Fejezet

Sziasztok :) Késedelemért elnézéseteket kérem, magam sem gondoltam, hogy ilyen pörgős lesz ez a nyár...Nem részletezném a sztorit, inkább merüljetek el a mesémben :) Minél hamarabb igyekszem hozni a következő részt :) Jó szórakozást és várom a véleményeteket! A.F.

10. Fejezet

I always see you

   A búcsúzkodásra riadtam fel. Ajkamra mosoly kúszott ahogy néztem amint Aideen kilép az ajtón. Úgy tettem mintha épp akkor ébrednék fel.
-Mennyi az idő?-hangom kásás volt és rekedtes. Megköszörültem tehát a torkomat és függőlegesbe helyeztem magam.
-Fél négy.-segített ki Sam mire hálásan biccentettem.
-Akkor azt hiszem, én indulok. Akkor holnap után?
-Ühümm.-biccentett a tour manegerünk fel sem nézve a telefonjából.
  Illendő és meglehetősen gyors búcsúzkodás után felkaptam a dzsekim és elhagytam a helyet. Az utcára érve a zsebemhez nyúltam.
-A francba!-motyogta valaki.-Persze, hogy most kell lemerülnöd, hát miért is ne?! Így szeretsz te engem?-eltelt egy kis idő mire leesett, hogy Aideen a telefonjával veszekszik.
   -Mi a helyzet?-nyilván megijesztettem mert egész testében összerándult.
-Semmi.-vetette oda morcos hangon. Magamban elmosolyodtam miközben leültem mellé.
-Mi történt?-vontam fel ártatlanul a szemöldököm.
-Lemerült.-közölte a tényt az orrom alá dugva a mobilját. Hümmögve bólintottam.
-Le.-tettem hozzá.-Tudok valamit segíteni?
-Hacsak nincs nálad véletlen egy töltő, nem hiszem...-hangja kicsit megenyhült.
-Az nincs. Kit akartál hívni?-igyekeztem tartani az ártatlan segítőkész harmonikás fickó szerepét.
-Attilát, eltűntek.-hangja elbizonytalanodott.
-Vagy inkább te tűntél el, nem?-picit meglöktem a vállammal és rámosolyogtam, hátha oldja a feszültségét. Vállat vont miközben felsóhajtott.
-A lényegen nem változtat.-kotorászni kezdett a táskájában, egy idő után azonban bosszúsan motyogott valamit. kitalálva a gondolatát, egy cigit nyújtottam felé.
-Miért, mi a lényeg?-kérdeztem miközben az öngyújtómat is felé nyújtottam.
-Az, hogy nincs mivel hazamennem és szállást sem foglaltam sehol...-mélyet szívott a koporsószögből majd fejét hátravetve fújta ki a füstöt. Pillantásom elidőzött nyakának ívén.
-Majd én elviszlek.-ajánlottam fel mikor megtaláltam a hangom.
-Komolyan gondolod, hogy ez jó ötlet?-szemöldökét enyhén felvonva nézett rám.
-Nagyon is!-bólintottam mint aki meg van győződve.
-Van más választásom?-motyogta maga elé, mérlegelve a helyzetet.-Hát okééé...-egyezett bele félhangon.
-Szuper!-álltam fel és a kezemet nyújtottam felé, hogy őt is felsegítsem.
   Miután elfogadta a felkérést halkan felsóhajtott. Kérdő tekintetemet látva azonban megrázta a fejét. Vállat vonva invitáltam a kocsim felé. Arcán keserédes mosoly játszott.
-Nem harapok...-ígértem egy félmosoly kíséretében.-Csak bízz bennem!
-Jó.-dörmögte maga elé.-Ez a legjobb amit tehetek.-Magamban mosolyogva nyugtáztam ahogy beszállt a kocsimba.
   Túlságosan csendes volt az úton. Alig volt hajlandó hozzám szólni. Néha-néha egy-egy félmondat erejéig nyitotta ki a száját. Akkor is csak azért, hogy útba igazítson. Bosszantott a helyzet. Nagyon is!
   -Hé!-motyogtam félhangosan egy idő után. Semmi válasz. Oldalra pillantva vettem észre, hogy elaludt. Magamban elmosolyodtam. A fények játéka miatt úgy tűnt mintha a bőre alatt hullámzana valami ami veszélyes külsőt kölcsönzött neki, de még így is vonzó volt.
   Arra sem ébredt fel, hogy leállítottam az autót. Csendesen kikapcsoltam a biztonsági övemet majd az övét is. Hátranyúlva kihalásztam a hátsó ülésről a táskáját és megkerestem a kulcsait. Gyorsan és halkan szálltam ki a kocsiból és kinyitottam a bejárati ajtót. Viszonylag gyorsan rátaláltam a hálószobájára. Megigazítottam számára az ágyat majd ugyanilyen gyorsan visszamentem a kocsimhoz. Még mindig aludt...Mérlegelnem kellett a helyzetet. Valami azt súgta belülről, hogy vegyem az ölembe és vigyem biztonságba őt. Képtelen voltam ellenállni a késztetésnek így a lehető legóvatosabban kiemeltem a kocsiból és a sarkammal csuktam be utána az ajtót. Összerezzentem a csapódásra és lenéztem az arcára. Bár homlokát összeráncolta egy picit, fejét a mellkasomra hajtotta és egyenletes légzése elárulta, hogy alszik még.
  Óvatosan fektettem le az ágyára majd leügyeskedtem róla valahogy a bakancsát és ezúttal átkoztam azt aki kitalálta a 20 soros fűzőt. Próbáltam minél kényelmesebb helyzetbe  fektetni anélkül, hogy felriasztanám.
   -Mhmmm....-motyogta mire felkaptam a fejem. Felébredt? Leültem mellé az ágyra és simogatni kezdtem a haját, hátha ez megnyugtatja. Olyan furcsán jó érzés volt, ahogy belehajtotta az arcát a tenyerembe. Biztos voltam benne, hogy éberen ilyen dolgokra soha nem vetemedne.
-Aludj csak!-suttogtam.-Vigyázok rád.-valami furcsa érzés kerített hatalmába, de ezúttal nem engedtem neki. Felkeltem és a konyhába indultam, hogy összeüssek valami ennivalót magunknak. Eldöntöttem, hogy nem hagyom őt magára, és különben sem lett volna tanácsos ilyen kómás állapotban vezetnem.
  A konyhában rend fogadott, minden a helyén volt. Az egyetlen dolog ami az itt lakó ember személyéről tanúskodott, az a hanyagul az egyik székre dobott farmerdzseki volt. Halkan dúdolva láttam munkához. Ami először is a konyha feltérképezéséből állt. Miután megtaláltam a szükséges dolgokat, ami tojást kenyeret és friss zöldségeket takart, nekiláttam a bundás kenyérnek, mivel azt tartottam a leginkább gyors és tápláló ételnek számára.

*Aideen*

   Csörömpölésre riadtam fel. Kinyitva a szememet először az éjjeliszekrényemen árválkodó óra tűnt fel. Hajnali hármat mutatott. Fogalmam sem volt, hogy mégis, hogy kerültem haza. Az újból felhangzó csörömpölésre összerándultam. Valaki van itt rajtam kívül...-a gondolatra hevesen kalapálni kezdett a szívem és adrenalin öntötte el a testem. Hangtalanul keltem fel miközben fejben már egy esetleges önvédelmi eszköz után kutattam.
  Lábujjhegyen osontam a hang irányába. Az álom még a szememben volt, így nem sokat fogtam fel a környezetemből, az mindenesetre világos volt,  hogy a zajok a konyhából szűrődnek ki. Mivel jobbat nem találtam, egy esernyőt emeltem a vállamhoz mint valami baseball ütőt. A konyha ajtaja mellé lapultam a lépteket hallva és felkészültem, hogy amint kilép a betörő, teljes erőből fejbe vágom.
  Az esernyő keményen csattant a férfi fején. Sajnos túl későn vettem észre, hogy ki is az.
-Mi a...?!-Bernie a falnak tántorodott. A szám elé kaptam a kezem, elfojtva a sikoltást ami készülődött kitörni.
-Ó, jézusom! Ne haragudj!-ugrottam oda hozzá. Szemében dühös fény villant. Mielőtt hátraléphettem volna elkapta a derekam és a falhoz taszított. Teste szorosan az enyémhez simult amitől megborzongtam.
-Mondd csak, te gyakran ütsz le embereket akik főznek neked?-pillantása kicsit ködös volt, de hangjában érezhető volt az ereje.
-Véletlen volt, azt hittem valaki más van itt...-meg kellett emberelnem magam, hogy hangom ne kezdjen el remegni. Ajka csupán centikre volt az enyémtől. Ahogy tisztult a látása, úgy sötétedett el a szeme. Mivel jóval magasabb volt nálam, enyhén le kellett hajolnia, hogy arcunk egy vonalban legyen.
-Most meg foglak csókolni...-jelentette be mintha csak azt mondaná, hogy esik az eső, vagy, hogy kék az ég. Mielőtt bármit is mondhattam volna, megéreztem forró ajkát az enyémen. Gyengéd és futó érintés volt csupán, mégis elöntött a forróság. A józan eszem gyűlölte volna, hogy ez történik, de az valahol még az ágyam szélén hempergett, kirázva magából az alvás okozta kábulatot.
   Mielőtt gondolkodóba eshettem volna, beletúrtam a hajába, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Ujjaimat csikizték a puha tincsek. Előbb csak apró puszikkal kényeztettük egymás száját, majd megéreztem nyelvének lágy követelőzését az ajkamon. Egy mély sóhajjal engedtem utat neki. Túl hamar ért véget...Mielőtt elhúzódott volna, még finoman megpuszilta a szám sarkát majd felegyenesedett.
-Bocsánatkérés elfogadva.-a csibészes mosoly láttán legszívesebben bokán rúgtam volna.
-Emlékeztess, hogy többet ne üsselek le!-morogtam.-Letusolok.-azzal sarkon fordultam és a fürdőszobát céloztam meg.
-Ne mondd, hogy nem élvezted!-kiáltott utánam nevetve.
-De!-néztem hátra a vállam fölött.-És pont ez a baj...

9.Fejezet

Sziasztok! Hát lesül a képemről a bőr, hogy ilyen hosszú idő után egy ekkora fejezettel jövök, de kérem egy kis megértéseteket, elmagyarázom miért....Ugye, mint említettem, most csináltam az érettségimet angolból, ezerrel nyomattam a felkészülést, hogy sikerüljön. Aztán kishúgom (aki már nem is olyan kicsi) most ballagott és segítenem kellett otthon az előkészületekben is. Tehát a szabadidőm az így elúszott a messzibe... Ja és ne felejtsük el, Június 4.-én megvolt életem első budapesti koncertje is. Ilyet még nem pipáltam, esküszöm! Hihetetlen élmény volt az A38 hajó gyomrában tombolni az első sorban. Ereklyeként Vince sörét, egy szakadt harisnyát, lila foltokat és hatalmas örömöket szereztem. Nagyon jól esett, hogy volt lehetőség beszélni a srácokkal ismét, találkozni új Gang tagokkal és megismerni azt a tipikus "Pesti estet" :) (Mondjuk nem hiszem el, hogy egy akkora városban nincs Nonstop Meki! -_- Naaa mindegy :D) Szóval véleményem szerint ez a koncert és maga a helyszín is 10/10 :)) Remélem nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ott tomboltam :$ Befejezem a a gagyarászást, élvezzétek inkább az olvasást, jó szórakozást! Puszi, A.F.

9. fejezet

Wicked Suicide

   -Te mindig ilyen balfék voltál?-kérdezte Vince miközben egy zacskó jeget nyomott a kezembe.

-Tulajdonképpen...-merengtem a fejemre szorítva a hűs zacskót.-...hát eléggé...
-Ne haragudj, tényleg nem tudtam, hogy ott vagy.-szabadkozott Attila, mert hát kiderült, hogy így hívják.
-Tilcsikém bazeg, ez szép pukli lesz!-nézegette Vince a fejemet.-Kinyírod nekem itt a kölyköt akkor nézhetek...
-Nincs semmi bajom!-hangom kicsit undokabbra sikerült a kelleténél.-Csak egy bagó kéne és tök jól lennék.-folytattam szolidabban.
-Tessék.-Pongi egy doboz Marlboro-t nyomott az orrom alá egy gyújtó társaságában.
-Köszi.-a kezembe fogtam a tárgyakat és felálltam.
-Te meg hova mész?-nézett rám kérdőn mindenki.
-Kiszellőztetem egy kicsit a fejem.-feleltem már az ajtónál járva.-Öt perc és jövök.
  Mielőtt bárki megszólalhatott volna becsuktam magam mögött az ajtót és kimenekültem az épületből. Leguggoltam a fal mellé és rágyújtottam.
-Szia Fresher, hát te?-összerezzentem a hangra.
-Hol hagytad a nődet?-igyekeztem minél töményebb gúnyt csempészni a hangomba.
-Csak nem féltékeny vagy?-ült le mellém a férfi.
-Előbb akasztanám fel magam...-pillantásom Bernie arcára siklott. Összerándult a szavaimtól.
-Ez nem vicces!-motyogta.
-Nem is viccnek szántam Bernát...
-Te most haragszol rám?-kék szemei az arcomat fürkészték.
-Ejj ha! Jó megfigyelő vagy Sherlock...-más helyzetben nevettem volna a tömény szarkazmuson ami ajkaimat elhagyta, de most nem éreztem viccesnek.
-Ne duzzogj, nem áll jól!-bökte meg a könyökével az oldalam.
-Fordulj magadba!-mordultam fel.
-Naa...-csúszott közelebb. Elhatároztam, hogy ügyet sem vetek rá miközben elkezdett beszélni. Csak mondta és mondta a magáét én pedig az egészből csak hangjának kellemes duruzsolását fogtam fel.
-Ühümm.-bólintottam és felálltam.-Most mennem kell...
-Várjál!-nagy nehezen talpra kecmergett.-Haragszol még?
-Nem haragszom.-mielőtt elmosolyodhatott volna hozzá tettem.-Csak csalódtam benned. Most pedig, ha megbocsátasz...-nem fejeztem be a mondatot, csupán megfordultam és távoztam. Ha akart is még valamit mondani, azt már mindössze a sötétségnek mesélhette volna el...

*Bernie*

   Néztem ahogy elsétál. Valami furcsa érzés kerített hatalmába ami azt sugallta, hogy utána kéne mennem. Összeszorított foggal ültem vissza a fenekemre. Az elmúlt öt percben vagy háromszor kértem tőle bocsánatot a taplóságomért, mert nyilván az voltam, ha megsértődött, de mintha a falnak beszéltem volna.
  Újabb cigarettát sodortam magamnak és csendesen pöfékeltem mint egy gyárkémény. Közben az eget kémleltem. Egyetlen csillag sem látszott. Mintha egy fekete leplet húztak volna az égre. Olyan nehéz volt a levegő, felkészített a közelgő esőre.
   Két lábra tornáztam magam amint elszívtam a cigim. Megfontolt léptekkel indultam a bejárat felé. A hangra, mely megütötte a fülem, felkaptam a fejem. Mintha Aideen kiáltott volna...? Futni kezdtem a hang irányába.
-Hahó!-kiáltottam a sötétséget kémlelve. Semmi mozgás. Egy sárga szempár villant fel egy pillanatra az egyik konténer mögött, mire arrafelé indultam el.
  -Hé!-ezúttal jóval halkabban szólaltam meg. Előkotortam a telefonom, hogy némi fényt tudjak varázsolni és a kijelzővel a konténer mellé világítottam. Egy hatalmas vörös kandúr gubbasztott a sarokban. Hunyorogva próbált szemmel tartani.
-Bernie!-a hangra felkaptam a fejem a macska pedig azonnal elillant. Egy férfi állt a fal mellett.
-Hmm?-egyenesedtem fel és indultam felé.-Szia.-mosolyogtam rá.
-Szia, Aideen nincs veled?-hangjába aggodalom bújt ami nyilvánvalóvá tette, hogy fogalma sincs a nő tartózkodási helyéről.-Csak mert indulnánk és ő meg sehol sincs...
-Majd én haza viszem.-bukott ki belőlem a mondat miközben egy terv fogant meg gondolataim közt.
-Biztos, hogy jó ötlet ez?-barna szeme átható pillantást vetett rám.
-Nem esik bántódása míg mellettem van.-meggyőzéskép a csípőmhöz nyúltam. Egy pillanattal később értetlenül bámultam üres kezemre. Valami nem stimmelt vele, de nem tudtam rájönni, hogy mi az. Zavaromat leplezve ismét a férfira mosolyogtam.-Vigyázni fogok rá!-habozni látszott.
-A fenébe is...-morzsolta el orra alatt a szitkokat.-Jó, legyen. De kérlek mondd meg neki, hogy kerestük!
-Persze.-bólintottam miközben elfordultam.-Jó utat!
  Talán nem volt a legtisztább húzás, hogy eltüntettem a fuvarját, de az istenért! valami módot találnom kellett rá, hogy végre kettesben legyünk. Kitapogattam a zsebemben a slusszkulcsomat, hogy biztos lehessek benne, nem hagytam kint az utcán.
  A backstage felé menet már hallottam a beszélgetés moraját mely minden lépéssel egyre erősödött. Megálltam egy pillanatra, hogy hallgassam a nő hangját. Valamit hevesen magyarázott, de a szavakat nem tudtam kivenni. Végül elhallgatott a többiek pedig nevetni kezdtek. Egy mély levegőt vettem mielőtt benyitottam volna.
-De tényleg, ez nem vicc...-Aideen elhallgatott amint meglátott. Állát felszegte és átható pillantást vetett rám. Az a szempár...Képes lett volna vele lyukat égetni a homlokomba.
-Hé Berni!-állt fel Tilcsi a kanapéról.-Mi újság? Épp hallgatjuk a kicsi lány borzalmas beszámolóját egy kiömlött narancsléről.-úgy kezdett el kuncogni mint egy kisfiú aki látta, hogy valaki elcsúszik a jégen.
-Fantasztikus!-erőltettem mosolyt az arcomra miközben kivettem egy üveg sört a hűtőből. Haragudtam érte magamra, de semmi erőm nem volt, hogy barátságos legyek.-Ha nem bánjátok én ledőlök és pihenek...
  Miközben a sarokban álló székhez koordináltam magam, fejben már a nagy fellépésemet terveztem mikor is a nő rájön, hogy nincs aki elvigye...

HELYZETJELENTÉS

  Egy helyzetjelentéssel mindenképp tartozom nektek... Nos eddigi csalódottságomban és megfelelő internet hiányában nem jutottam el odáig, hogy írni tudjak. Nagyon szomorú voltam mikor kiderült, hogy a Miskolcra tervezett koncert elmarad. Két okból is fontos lett volna oda eljutnom. Egyrészt. hogy Paddy-éket otthon halljam játszani másrészt pedig itt lehetőségem lett volna végre élőben is hallani a Foolberry elnevezésre hallgató együttest. Hát egyik sem jött össze. :( A 9. fejezet már félig megvan, de az érettségi miatt csak jövő pénteken tudom hozni. :/ A másik újság, hogy reményeim szerint részt tudok venni az A38-as hajón lévő koncerten 4.-én. :) Már elvonási tüneteim vannak, tehát erre a koncertre nagyon-nagyon szükség lesz. :) Remélem nem nagyon haragszotok, hogy nem a fejezettel jöttem, de igyekszem ahogy tudok!
  A szavazást lezártam, de olyan egységesen jött ki, hogy indítok egy újabb, lényegre törőbb szavazást is. Szükségeltetik tehát itt is intézni egy klikket a jobb oldalon, köszi :) Na, nem fecsérlem a drága időtöket, sietek a kövi résszel! Puszi mindenkinek, A.F.

U.I.:Ezt a képet csak azért, hogy feldobja a napot :D Imádom! (Mármint a képet >.<)

8.Fejezet

Sziasztok :) Most a fejezetet hoztam :) Mivel volt rá "panasz", hogy összekeverednek a nevekkel megemlíteném a "Fő(bb) szereplők" menüpontot ahol is mindenkinek le van írva a különféle beceneve és a többi. Ajánlom minden olvasónak, hogy nézze meg :) Köszi. Remélem a most szerzett aktivitás a későbbiekben is megmarad, mert az nagyon jó lenne :) Most fecsegek össze vissza, bocsi :D Már rá vagyok pörögve Miskolcra :P Na puszi, jó szórakozást ;) A.F.

8. Fejezet

Wicked Suicide

   Épp a bakancsomat keresgéltem mikor borzasztó hányinger tört rám. Alig értem elértem a wc-t már ki is adtam gyomrom tartalmát.
-Szuper...-morogtam nehezen feltápászkodva. Leöblítettem az ebédemet, majd a csaphoz léptem, hogy kimossam a számat. A tükörből egy meglehetősen sápadt nő nézett vissza rám. Vettem pár mély lélegzetet, hogy megnyugodjon a gyomrom. A telefonom meglehetősen élesen visítani kezdett. Időbe telt mire elbotorkáltam odáig.
  -Igen?-erőlködnöm kellett, hogy a hangom ne remegjen.
-Szeva kicsi lány, mi a helyzet?
-Szia Lecsó.-mosolyogtam fáradtan.-Épp most fejeztem be az ebédem...-néztem vissza a fürdőszobára.
-Este tali?-hangjában ott bujkált valami ki nem mondatlan érzés, de nem mertem rákérdezni, hogy mit is akar valójában.
-Persze. Ott leszek.-mosolyogtam.
-Szuper, be szeretnék mutatni neked valakit...Mondd csak, mikor is van a szülinapod?
-Őőőőh, miért?
-Csak kíváncsi vagyok.-hangja nem tűnt túl meggyőzőnek.
-Három hónap múlva.-feleltem mégis.
-Értem. Most mennem kell, azt hiszem Vincike összetört valamit, és csak imádkozni tudok, hogy ne az az antik vacak legyen amit most kapott az asszony.
-Rendben.-nevettem el magam.-Akkor este...
-Bizony. Szia kedves.
-Szia.-kinyomtam a telefont és lehuppantam a kanapéra. Szedd össze magad!-vetítettem magam elé a képet amint az első sorban tombolok-Nemsoká itt vannak a srácok és te még el sem készültél! Nyomás Aideen Fresher! Vonszold fel a segged a szobádba és keress valami illő ruházatot!
   Erőt vettem magamon és elindultam a gardróbom felé. Bőr naci, Paddy-s trikó és bakancs. Ideális. Ezek után következő úti célom a tusoló volt. Fogmosás közben elégedetten vettem észre, hogy kezd normális színt ölteni az arcom.
  Éppen sikerült mindennel végeznem mire meghallottam a dudálást. Ezek biztosan Editék lesznek...Nem rég találtam rájuk egy internetes portálon, azóta pedig szoros barátságok alakultak ki így már természetessé vállt, hogy inkább velük utazom.
   Lekaptam a fogasról a dzsekimet és, miután ellenőriztem, hogy mindent elraktam-e, kiléptem az ajtón. A kisbusz ajtaja tárva-nyitva állt. Bentről mosolygós arcok kukucskáltak felém.
-Hey Bastards!-kurjantottam el magam miközben bezártam magam után a kaput.
  Ahogy elfoglaltam a helyem, máris egy üveg Jäger landolt az ölemben.
-Alapozás!-veregette meg a vállam Bálna és kedvesen rám mosolygott. Hátra tolta fejéből a Guinness-es sapiját és visszahuppant az ülésre.
  Kortyoltam párat az üvegből majd tovább nyújtottam Szisznek. Attila, bár kicsit fancsali ábrázattal,de szintén meghúzta. Syni-nek nem kellett könyörögni, hogy kóstolja meg. Az ital szépen lassan körbejárt köztünk. A harmadik kör után már sajnálattal elutasítottam és inkább hátramentem, hogy behúzódva egy sarokba relaxálni tudjak. Leghátul Pittyel találkoztam. A srác szépen csendben szunyókált az ablaknak dőlve. Befészkeltem magamat a mellette lévő ülésre és lehunytam a szemem. Közben Edit ajánlására mindenki énekelni kezdett. Talán a Bully in the Alley feldolgozása lehetett Csapat-verzióban, minden esetre elaludtam a dallamtól.

***

  -Megérkeztünk!-rázogatta valaki a vállamat.
-Mhmm...-motyogtam nyitogatva a szemem.-Jesszusom!-a kék szempár mosolyogva pillantott rám.
-Jó reggelt kedvesem!-vigyorgott rám a férfi a fölényes hím vigyorával.
-Te mi a francot keresel itt?!-morogtam.
-Itt koncertezek ma este, rémlik?-Bernie nevetve mért ismét végig. Körbenézve feltűnt, hogy csak ketten vagyunk a buszban. Erőlködnöm kellett, hogy ne eresszek ki egy fájdalmas nyögést.
-Szuper.-morogtam.- Arrébb állnál? Totálisan benne vagy az aurámban!
-Bocs!-huppant le mellém.-Még van két óra kezdésig és nálam van egy üveg finom bor, na mit szólsz?-vonogatta a szemöldökét.
-Egészségedre, Lecsó itt van már?-tereltem le. Feszélyezett a közelsége.
-Még nem, majd később jönnek Gézával és Tilcsivel...-vonogatta a vállát miközben egy dugóhúzót kotort ki mindenes zsebéből.
-Kivel?-a hangom kicsit megemelkedett. Kivettem a táskámból a cigimet és rágyújtottam. Bernie közben a dugóhúzóval szerencsétlenkedett.
-Mindjárt meg lesz...-motyogta. Erei kidudorodtak a karján ahogy ujjait megfeszítve próbálta kihúzni a dugót.-A fenébe! Rendesen beledagadt az átkozott!-nagy levegőt véve újra próbálkozott. A dugó egy pukkanással kiszabadult Bernie pedig lendületből homlokon vágta magát.
-Aú.-állapította meg halkan. Ajkamba harapva próbáltam visszafojtani a nevetésem.
-Jól vagy?-hajoltam közelebb, hogy megvizsgáljam a fejét.
-Jobban lennék ha adnál rá egy puszit...-incselkedett kacsintva.
-Felejtsd el!-nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés.
-Ha-ha-ha!-fintorgott.-Szóval miattad nem léphetek ma színpadra mert nem adsz varázserejű gyógypuszit ami meggátolná az agykárosodásomat?
-Fizikai képtelenség, hogy agykárosodásod legyen ugyanis agyad sincs ami károsodjon.-gúnyolódtam nevetve.
-Te kis köcsög!-tette le a bort és nekiállt csikizni.
-Ne! Légyszi ne!-nyöszörögtem nevetve és behúzódtam a sarokba. Nem hagyta annyiban, követett míg teljesen az ablakhoz nem préselődtem. Mázlimra sötétített ablak volt  az utolsó kettő, tehát nem volt senki tanúja ennek a félreérthető jelenetnek.
-Kapok puszit?-kérdezte egy percre sem szüntetve kegyetlen kínzásomat.
-Jó, csak fejezd be!-zihálva ültem fel amint elengedett. Gyerekes örömmel mosolygott rám.-Undok vagy!-nyomtam egy puszit a homlokára.
-De elégedett.-mosolygott ismét és felém nyújtotta a bort.
  Valóban kellemes volt a zamata, kimosta a számból a Jäger ízét. Két korty után átnyújtottam az üveget a férfinak. Miközben ivott, végig engem figyelt.
-Ki mondta, hogy itt vagyok?-kérdeztem magam alá húzva a lábaim.
-Az az alacsony srác említette a barátainak miközben sétáltam el mellettük, hogy lassan fel kéne téged is kelteni. Így hát idejöttem és most itt vagyok.-mutatott végig magán. Arcát félig elrejtette az alkonyat árnyéka. Szőke haján megcsillant a nap utolsó sugarainak egyike mely beszűrődött az ablakon.
  Szép csendesen iszogattuk tovább a bort egy kis ideig.
-Tudod, ha nem vagy részeg, egész jó arc vagy...-állapítottam meg csendesen.
-Köszönöm.-nézett rám.-Én is kedvellek téged.
  Hümmögve kerestem elő egy újabb koporsószöget. Felém nyújtotta a gyújtóját én pedig az ezüstös kis tárgyat alkalmazva lobbantottam parazsat...

***

   A fülem még mindig sípolt ahogy kiléptem a Barba hátsó kijáratán. Megegyeztünk Petivel, hogy itt találkozunk. Beszélgetés halk nesze ütötte jutott el hozzám.
-Nyugalom kislány...-mára ezer közül is felismerném ezt a jellegzetes hangot.-Itt egyedül vagyunk...-össze kellett harapnom a számat, hogy ne mondjak egy szót sem.
  Oldalra pillantva egyből észrevettem a két árnyékot. Szorosan egymáshoz dörgölőztek.
-Szemétláda...-sziszegtem alig hallhatóan. Nehéz volt megállni, hogy a fülemre szorítsam a kezem a hangok hallatán. Dühös voltam Berniere amiért képes volt jó pofozni nekem, hogy aztán...
  Lehunytam a szemem miközben a számba illesztettem egy koporsószöget. Elhatároztam, hogy csak a parázsra és a füstre koncentrálok míg Lecsó ide nem ér. Dúdolni kezdtem a Wicked Suicide-ot, hogy végképp kizárjam a fejemből a hangokat. Sajnos nem sokat segített...
   Megkönnyebbült sóhajjal nyugtáztam Vince feltűnését a sarkon. Még mielőtt odaérhetett volna hozzám, elébe mentem.
-Szia.-nézett le rám mosolyogva.-Mi a helyzet?-elgondolkodtam, hogy elmondjam-e neki mennyire bosszant Bernát viselkedése, de végül csak megráztam a fejem.
-Semmi sok...-vonogattam a vállam miközben elindultunk.
  Ha tudtam volna, hogy a Backstage-be megyünk már előbb odamentem volna, minthogy kint ácsorogjak a hátsó bejáratnál. Végül is oly' mindegy, legalább egy kis képet kaptam mennyire kiszámítható Mr macsó...
  -Sziasztok!-automatikusan köszöntem, ahogy beléptünk a helyiségbe.
-Csá!-hangzott egyhangúan a válasz. Egyedül Géza vette a fáradtságot, hogy rám is nézzen. Arcán halvány mosoly jelent meg amit sehogy sem tudtam értelmezni, de azért visszamosolyogtam rá. Leültem a kanapéra Pongi és Stofi közé. Minő meglepetés, még ki se nyitottam a szám, már egy sör landolt a kezemben.
-Egészségedre.-biccentett Sam. Feketének tűnő szeme egy pillanatra ide-oda járt köztem és Peti közt majd, mint aki megunta, kiment a közönséghez.
   Egy darabig csendben kortyolgattam az italomat. Végül szemrevételeztem Pongi akcióját. A kisujját próbálta belepasszírozni a sörösüvegbe, hogy kihalásszon belőle valamit.
-A jó életbe már...-morgott-Aideen, kölcsön adnád a kisujjad?-nézett rám segélykérőn.
-Nem lenne egyszerűbb kiönteni azt a cuccot belőle?-vontam fel a szemöldököm.
-Áhh, oda a kihívás!-mosolygott.-Szóval?
-Nesze.-oda sem figyelve nyújtottam a kezem. Hatalmas kezével egyenként behajtogatta az ujjaimat kivéve a legkisebbet. Mint valami dugóhúzót, óvatosan belepréselte az üvegbe.
-Most döntsd egy kicsit balra!-kérte izgatott hangon. Megtettem amit kért.-Ezazz! Meg van a kis rohadék!
  Megpróbáltam kihúzni a kezem, de megakadt.A picsába...
-Most már kihúzhatod, köszi!-tette szóvá, hogy a kisujjam még mindig a sörében leledzik.
-Uhm, van egy pici probléma...-hümmögtem.
-Beleszorult?-Kristóf úgy elkezdett nevetni, hogy a tenyerébe köpte a korty sört amit épp le akart nyelni.
-Rohadtul nem vicces, jó?-keltem ki magamból. A mosdó felé vettem az irányt, hogy egy kis szappannal megoldjam a dolgot.
   Már épp a kilincsért nyúltam mikor az ajtó kinyílott és teljes erőből a homlokomnak csapódott.
-Jézusom, ne haragudj!-mivel csak csillagokat láttam ezért hang alapján kellett azonosítanom a férfit. Ergo, lövésem sem volt ki törte be majdnem az orrom.
-Jól vagyok, jól vagyok...-motyogtam miközben fal mellett álló székre roskadtam. Nyilván ez Bernát bosszúja amiért kiröhögtem mikor homlokon nyomta magát a boros dugóval. Ja nem, az már megvolt...