Sziasztok! Nem kertelek, nem mentegetőzök. Két indokból nem voltam elég sokáig. 1 Totális ihlethiány (amit egy kedves olvasóm segített megoldani) 2 Érettségi felkészülés.
Remélem nem utáltatok meg örökre és tetszeni fog a rész :) A következőt legkésőbb szóbeli vizsga után hozom :) Addig is, jó szórakozást! Puszi, A.F.
20. Fejezet
*Vince*
Vakon rohantam az érzékeimre támaszkodva. A fülemben doboló vértől alig hallottam valamit is. Így azt sem vettem észre, hogy követnek, míg egy hatalmas terepjáró be nem farolt elém. Lábam megcsúszott a kaviccsal felszórt földön és majdnem elestem. Mire visszanyertem az egyensúlyom, tíz fegyver csöve irányult egyenesen az arcomnak. Felnéztem egy pillanatra az égre. A látványtól elmosolyodtam. A Hold, bár még felhők takarták, teljes pompájában úszott az ég tetejére.-Végetek van...-suttogtam kitárt karokkal. Az energia robbanásszerűen áramlott végig a testemen...
*Bernie*
Egy percig csak tátott szájjal meredtem az előttem ülő férfira. Hálás voltam amiért ott a kezemben egy pohár whiskey, azonnal le is gurítottam.-Ez...ez...-dadogtam a szavakat keresve. A józan eszem nem akarta elhinni, a szívem mélyén azonban tudtam, hogy Joey igazat mond. Megráztam magam majd feltápászkodtam a földről.-Meg kell mentenem...-láttam át a helyzetet. Joey bólintott.
-Vince-t is meg kell előznöd!-szúrta oda miközben egy pisztolyt nyomott a kezembe. Idegen érzéssel meredtem a csillogó fegyverre.-Ha előbb érsz oda, talán nem szaggat szét...
-Biztató...-motyogtam a ruháimat kapkodva.
Kettesével vettem a lépcsőfokokat. Az ajtón kirontva egyenesen egy hatalmas állat mellkasának ütköztem. Koromfekete szőrt láttam magam előtt mely hatalmas izmokat takart. Felnéztem, egyenesen a ló parázsló, vad szemeibe. Horkantva dobálta a fejét, patája idegesen kaparta a földet.
-A tiéd!-szólt ki Joey. Tudtam... Emlékek tolultak a fejembe.
-Terror...-suttogtam tenyeremet a ló nyakán pihentetve. Az apámtól kaptam. A falu leggyorsabb lova...
Fellendültem a nyeregbe. Szorosan a lóhoz simulva vágtam bele az éjszakába. Nem tudtam, de nem is kellett tudnom merre menjek. Terror irdatlan iramban nyargalt, éreztem, hogy tudja merre kell mennünk.
***
Fürge, macskaléptekkel haladtam a bokrok között. Kezemet megnyugtatóan húzta a fegyver súlya. Már hallottam a hangokat. Elfojtott suttogás és szitkozódás hallatszott nem is olyan messziről. Tovább osontam, de egy hang megállított. Velőtrázó, fájdalmas állati üvöltés tört át az éjszaka hűvös levegőjén. Valahogy felismertem a hangot ami futásra késztetett. Emberek sikolyát hallottam egyre hangosabban és hangosabban. A kis tisztásra érve megtorpantam.Egy koromfekete bestia hatalmas alakja tűnt fel előttem. Épp kettészakított egy férfit. Csatakiáltása szaggatta a dobhártyámat. Felismertem. Segítenem kellett neki. Előtte két holttest hevert a földön, ám egy harmadik pasas hátulról közelítette meg.
-Hé!-kiáltottam rá miközben a fegyvert egyenesen a hátának irányítottam.-Nem szép dolog mások háta mögé lopózni!-elsütöttem a fegyvert. Egy kicsit megrándult a karom ami éppen elég volt ahhoz, hogy a fickó helyett a farkast találjam el. Dühödt morgással fordult meg, én pedig a fenekemre huppantam. Elkapta a pasas fejét és két felé húzva egyszerűen kettétépte mint valami rongybabát aztán felém indult. Rákjárás szerű mozdulatokkal araszoltam hátrafelé míg egy nagyobb kőhöz nem ért a hátam. Onnan nem volt tovább.
A vérfarkas szeme vörösen izzott. Karmait a nyakamra kulcsolva szorított a kőhöz. Éreztem, hogy egyre fogy a levegőm.-Ne...-nyögtem rekedten.-Véletlen volt... Aideen...
A farkas felmordult és közelebb hajolt. Borotvaéles fogai pár centire voltak az arcomtól. Egyre erősebben szorította a nyakam.
-Kérlek Aideen!-nyúltam fel remegő kézzel és az arcára simítottam a kezem.-Én vagyok az...Bernie...Ismerj fel! Emlékezz!
Szemei változni kezdtek amint figyelmesen fürkészett. A vörös izzás fokozatosan eltűnt, majd átadta a helyét a ragyogó smaragdzöldnek amit úgy ismertem...
-Semmi gond! Most már nincsen semmi baj!-nyugtattam. Éreztem, hogy a szorítás lazul a nyakamon.-Ez az kicsim...Nyugodj meg szépen!
-Meglőttél!-a hang amelyen megszólalt, hátborzongató volt. Részben lágy és dallamos részben pedig egy fenevad hangja aki embereket szakít ketté.
-Sajnálom...Nem volt szándékos!-mentegetőztem.-Védeni próbáltalak...
Az állati szemek átalakultak a szemem láttára. A farkas arcából Aideen szemei néztek rám. Egy csillogó könnycsepp futott végig az arcán.
-Fáj...-suttogta és elengedett. Fel akartam állni ám ekkor egy újabb farkasüvöltés bődült valahol nagyon közel. Csak arra eszméltem, hogy egy vicsorgó pofába bámulok. Borostyánszín szemek és tűhegyes agyarak meredtek rám.
-Nee!-sikoltott fel Aideen. Úgy éreztem végem van...
