Mese-mese meskete :) Avagy így esett a Track-es eset :D (Élménybeszámoló)

Sziasztok :) Most nem fejezettel jöttem, de gondoltam elmesélem nektek mi volt a Track-ben :)
Vonattal utaztam Budapestre a Keleti p.u.-ra. Ott vártam meg Csabit (egy Pesten jártasabb barát), hogy együtt menjünk tovább. Míg várakoztam kiültem a Keleti elé és nézelődtem. Csodáltam a régies épületeket és figyeltem a járókelőket. Bár Pest rohanó város, mindenki nyugodt volt. Magamban jót mosolyogtam ezen, mert eszembe jutott, hogy még nem is sejtik mi fog történni este... Figyeltem, hátha látok olyan arcokat akik gyanúsan szintén készülődnek és izgatottak mint én magam. De a többségen nem véltem felfedezni jeleket. Mulatságos, hogy mennyire hangyabolyra hasonlított az egész embertömeg. Így egyformán szürkének tűnt mindenki. Semmi jel, akár egy kóbor Paddy dallam vagy egy elejtett mondat sem utalt arra, hogy bárki más is, rajtam kívül, az estére készülődött volna lélekben.
  Először a Népligetbe tartott utunk ahol összeszedtük a többi ismerőst és Paddy/Alestorm/Firkin dalokkal valamint itallal készülődtünk az estére. A Track-be indulva még beugrottunk egy Mekibe (most nyitva volt :D), hogy együnk aztán meg sem álltunk a tett színhelyéig.
   Ha azt mondom, sokan voltak, az nem fedi a valóságot teljesen. A nagy tér dugig volt várakozó fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt. Én természetesen siettem befoglalni az első sort, amit elég könnyen sikerült kivitelezni, mert egy ismerős már ott állt a számomra legideálisabb helyen, Bernie és Joey oldalán. Pár szót sikerült váltani a mellettem álló Sanyi barátommal majd minden elsötétült és megkezdődött a kántálás. Mint mindig, most is libabőrös lettem ahogy meghallottam Paddy hangját. "Are you ready?" kiáltotta a mikrofonba és a hangja betöltötte a teret, bár őt magát még nem láttam mert a sötétség eltakarta. "Are you fuckin' ready?" és akkor pillantottam meg őt. És hazaérkeztem. A Bastards Back Home dallamaitól borzongás futott végig az egész testemen. Lehunytam a szemem egy pillanatra és teljes béke szállt meg. Ami elég abszurd, ha azt vesszük, hogy épp egy rock koncerten voltam, de azt hiszem vannak akik értik mire gondolok.
  A Captain's Dead elmaradhatatlan közbeszúrásaként ismét itt volt a Hangover, ez gondolataim szerint hagyomány lesz :)  Tombolni sajnos nem igazán tudtam, mert a bölcsességfogam miatt fájt a fejem és piszkosul féltem, hogy elvesztem az egyensúlyom (ami egyébként is túl ingatag) és átesem a kordonon. Gabriel, a srácok tourmanagere próbált rávenni, hogy mozogjak aktívabban és a kedvéért egy egy dallamot tomboltam, de sajnos többre nem futotta :/
   A Never Walk Alone-nál úgy éreztem menten elbőgöm magam (kicsit személyesebb okokból) és ezt az egy dalt halkan, szinte suttogva énekeltem el. A Ghost from the barrow is hasonló reakciókat vált ki belőlem mindig, mert szerintem a legérzelmesebb hangulatú és szövegű dal amit csak ismerek.
A Never Walk Alone-hoz még megjegyezném, hogy itt már fölkerült a Gang Ír zászlaja is a színpadra amit Bernie a derekára erősített és úgy sétálgatott fel-le. Gabriel lecsórta róla és kiterítette a dobszerkón majd magával megelégedve sétált vissza színpad szélére. Bernie természetesen nem hagyhatta ott ezért a mikrofonálványára terítette, hogy jól kiolvashatóan látszódjon a zászlóra írt szöveg. Gaberiel játékosan úgy csinált mint aki menten meg akarja fojtani ezért, amin jót nevettem. Majd az ingébe tűrve a zászlót, úgy tett mintha egy kis tolvaj lenne és elszaladt le a színpadról. Vicces volt. Aztán persze visszakerült a zászló a közönséghez a koncert végére.
   A Freedom ezúttal is gyönyörű volt. Az a rengeteg ember mind féltérdre borulva hallgatta a szabadság és a büszkeség dalát. Csodálatos volt hátrapillantva látni, hogy mindenki tisztelgett.
  A koncert után nem maradhatott el az autogram osztogatás (Vince "Lakatos Lajosné" néven dedikálta a lapom :D Majd hozok róla képet) és a fotózkodás sem. Jókat bohóckodtunk a srácokkal és mint mindig, most is nyíltak és barátságosak voltak mindannyian amiért hatalmas köszönet nekik :)
   Azt hiszem ennyi csöpögés elég is volt, remélem tetszett a mesélés, a 13. fejezet meg majd jön ha kész van. Most szeretnék a szülinapomra hangolódni ami Augusztus 20.-án lesz :) Na, csók nektek, nem magyarázok többet :) Puszi, A.F.

12. Fejezet

Sziasztok :) Először is szeretném felhívni a figyelmeteket az új kinézetre, remélem bejön ;) Másodszor pedig létrehoztam egy facebook csoportot, hogy könnyebben menjen a kapcsolat tartás (itt a link: Facebook csoport ). A csoportban minden fejezetet megosztok, egy-két ízelítőt a következő fejezetekből stb. A harmadik és egyben utolsó hír, hogy 16.-án én is ott leszek a Barba Negrás koncerten (egy újabb hely meghódítása :3) és szeretnék Veletek találkozni ^_^ Aki jelen lesz azzal koccintunk :) Jó szórakozást, hagyjatok nyomot magatok után :) Puszi, A.F.

U.I.:Ezúttal nem egy Paddy and the rats nótával jöttem, de remélem ezt sem vetitek meg :) Én személy szerint nagyon bírom :3

12.Fejezet

Flogging Molly-Drunken Lullabies

   Fényességre ébredtem fel és arra, hogy borzasztóan elzsibbadt a lábam. Aideen tökéletesen rám feküdt álmában. Feje a mellkasomon, karja a derekamon volt. Combja pedig kényes területekhez nagyon közel. Magamban elmormoltam úgy háromszázezer imát, hogy ne ránduljon meg álmában mert akkor kénytelen lettem volna megsiratni a mozdulatot.
    Miután az imádkozással végeztem az arcára pillantottam. Teljesen ellazult álmában. Szája enyhén elnyílt, halkan vette a levegőt. Meg akartam érinteni...Lassan és óvatosan emeltem fel a kezemet, hogy végigsimítsak vele az arcán. Szemöldökét abban a pillanatban összevonta és megrándult álmában. Tehát nem szereti ha piszkálják...-tűnődtem. Ki akartam csusszanni mellőle, mert úgy éreztem menten szomjan halok. Ujjai a csípőmbe mélyedtek, combja pedig már az ágyékomon pihent. Ó, basszus, basszus, basszus! Ne merészeld! Meg ne moccanj!-minden könyörgés haszontalan volt, egyre szűkösebbnek éreztem a nadrágom. -Aideen egyből érezni fogja... Most az egyszer hervadj le!-szívesen vertem volna a fejem a falba. Vettem pár mély lélegzetet míg próbáltam rájönni, hogy mihez is kezdjek ebben a szituációban.
   A nő ismét megmoccant, ám ezúttal kinyitotta a szemét és felpislogott rám a szempilláin keresztül.
-Jó reggelt!-mosolyogtam, hátha nem veszi észre, hogy a "haverom" is felébredt.
-Mhmmm...-tudtam, hogy még nagyon kómás, másképp már sikítva ugrott volna fel. Csak tudnám miért ilyen velem...
-Kérsz egy kávét?-próbáltam kiutat keresni az egyébként meglepően kellemes helyzetből.
-Mást kérek...-sandán mosolyogva csúsztatta lejjebb a lábát majd ismét vissza. A lélegzetem elakadt a mozdulattól.-Teát és pirítóst...-azzal elfordult és a másik oldalára hengeredett így eltávolodva tőlem.
   Ha nem lett volna már egyébként is padlón az állam, most biztos oda koccant volna. Mély lélegzetet vettem és úgy döntöttem nem hagyom annyiban. Ugyanazzal a mozdulattal a hátához simultam.
-Szóval pirítós...-miközben a fülébe mormoltam a szavakat, ujjaim a csípőjén simítottak végig.-és tea...-beleharaptam a fülcimpájába mire felsóhajtott.
-Bernát...ha nem fejezed ezt be, kénytelen leszek eltörni a kezed...és az fáj, hidd el!-hangja halk volt és erotikus, szöges ellentétében a mondanivalójával. Nem bírtam megállni a nevetést.
   Fejcsóválva ültem fel és néztem le rá. Olyan picinek tűnt, elveszett az ágyneműben.
-Pokoli egy nő vagy...-morogtam és a konyhába indultam, hogy pirítóst és teát gyártsak őnagyságának. Még hallottam ahogy helyeslően dünnyög...

***

   Éppen végeztünk a reggelivel mikor a mobilom csörögni kezdett.
-Eeegen?
-Szia, van egy kis probléma...-Kristóf hangja feszültségről árulkodott.
-Mi?-kérdeztem miközben kiléptem a hátsó kertbe. Kezdtem otthonosabban mozogni a házban.
-Este repülnünk kell...-a szemöldököm a hajamig szaladt miközben rágyújtottam.
-Ma?-a hangom élesebb volt a kelleténél.
-Muszáj, ezek a szerencsétlenek elbasztak valamit a szervezésnél, egy nappal korábban van a koncert...-a bocsánatkérő hangvételből tudtam, hogy Stofi tudja hol vagyok. Ami annyit jelent, hogy valószínűleg a többiek is tudják, hol vagyok.
-Mikor és hol találkozzunk?-dühös mozdulattal ültem az egyik nyugágyba ami a füvön pihent.
-Este nyolcra érted megyünk a lakásodhoz.-az utolsó szót jelentőségteljesen megnyomta.
-Rendben.-fogcsikorgatva vágtam zsebre a mobilt. Kimondottan dühített, hogy  az egy szabadnapot is elvették tőlem.
   -Mi a helyzet?-Aideen kecsesen lehuppant mellém a másik székre majd egy még kecsesebb mozdulattal eldőlt. Alig bírtam visszafojtani a nevetést miközben a szitkait hallgatva segítettem felállítani neki a széket.
-Jól vagy?-vonogattam a szemöldököm tettetett komolysággal.
-Óóó kussolj, kérlek!-ő sem bírta sokáig nevetés nélkül. Irtózatosan fura volt, hogy a morcos, "UtállakBernát!" Aideen eltűnt, de tudtam, hogy ez nem sokáig lesz így. Ha nem is ma, holnapra biztos megtörik a varázs és újra vissza fog térni az előítéleteihez.
    Egész délután a kertben heverésztünk és beszélgettünk. Az általában idegesítő lustálkodás és semmit tevés ez alkalommal kifejezetten jól esett. Nem siettem el semmit és ez pokolian jó érzés volt. Beszélgetni egy csinos nővel, bort inni és élvezni a kellemes napos időt.
    -Szóval Dániában koncerteztek...-hümmögött elismerően.-Az jó hely lehet, még soha nem voltam ott.-rámosolyogtam és ittam még egy kortyot.
-Hová szeretnél elutazni legszívesebben?
-Írországba, ott pedig Galway-be és Mullingarba...-ábrándos tekintettel nézett rám amitől ismét mosolyognom kellett.-Annyira gyönyörű hely! Vonz magához. Te éreztél már ilyet? Hogy egy hely vagy egy személy...szóval, hogy ilyen hatással lenne rád?-izgalmában hadarni kezdett.-Tudom, hogy van valami Írországban ami mássá teszi...érted?-bólintottam.
-Sejtem mire gondolsz. Én is éreztem már így.
-Egyszer úgy is eljutok oda...-motyogta kicsit elpirulva.
-Legyen úgy!-emeltem rá az italomat. A két pohár dallamos csilingeléssel koccant össze.

***

    -Szóval Aideen-nel voltál...-Vince hangja felriaszt a félig alvó állapotból amibe a repülőn süllyedtem.
-Aha.-feleltem nyugalommal a hangomban. Mit akar kihozni a dologból?-gondolkodtam a szemébe nézve.-Beszélgettünk...
-Szóval beszélgettetek...-a hangsúlytól akaratlanul is felvontam a szemöldököm.
-Talán baj?
-Nem hozzád való Bernie...-Lecsó hátradőlt az ülésen.-Az a lány nem holmi könnyű  nőcske akit elvihetsz egy körre....-lapos oldalpillantást vetett rám.-Nem az eseted...
-Honnét tudod, hogy mi az esetem?-próbáltam megőrizni a hidegvéremet.
-Onnét, hogy ismerlek.-felelt egyszerűen.-Még csak nem is szőke...-ezzel a lényegre taposott. A szőke nők a gyengéim, de Fresher vörös mint a tűz. Hátradőltem és ismét lehunytam a szememet. Talán igaza van...Mégis valami van ebben a nőben ami nem hagy nyugodni. Mintha valami szirén lenne és a dala...

11.Fejezet

Sziasztok :) Úja a porondon :) Sok sok klaviatúra kínzás után újra itt vagyok egy újabb fejezettel. Sajnálom, hogy megvárattalak titeket, de nem úgy sikerül ez a nyár ahogy terveztem :/ Próbálok minél gyorsabban új fejezeteket hozni, de az írás nehezen megy mostanában...Remélem senki nem utált meg vagy hasonlók, én tényleg próbálok minél jobb és gyorsabb részekkel előrukkolni. Már nekiveselkedtem a 12. fejezetnek is, sajnos nem sok sikerrel, mert nincs sok ihletem... Talán a SZIN-es konci majd meghozza a szikrát, bízom benne... Na, nem zaklatolódzok (ez az új kedvenc szavam, a tudológus után :D) itt tovább, jó szórakozást, és kéretik valamilyen formában nyomot hagyni magatok után :) Puszi, A.F.

11.Fejezet

Let's go, Johnny!

   Nem siettem el a zuhanyzást, alaposan átdörgöltem a bőrömet a tusfürdővel majd leöblítettem. Addig maradtam a víz alatt míg légzésem nehézzé nem vált a forró gőztől. Nem nagyon akartam kimenni a folyosóra,  de nem gubbaszthattam örökké a fürdőszobámban.
   Végül magam köré csavartam egy törölközőt és a lehető leghalkabban a szobám felé osontam.
-Kész az ennivaló.-Bernie hangjára megtorpantam a konyhaajtóban. Az ablak alatt lévő kis asztalnál üldögélt és szívritmuszavaró mosollyal méregetett.
-Ennivaló?-ismételtem bután amit mondott.-Te főztél nekem?-szívemet hála öntötte el, kiváltképp, hogy abban a pillanatban olyat mordult a gyomrom mintha az ég morajlana.
   -Nos...-állt fel és indult el felém.-Tulajdonképpen sütöttem.-ujjai az arcomat érintették és oldalra söpört velük egy nedves hajtincset majd az állam alá nyúlt és egy kicsit felemelte, hogy tekintetünk találkozzon. Gyengéd érintésével szemben pillantásában már-már állatias fény villant. Erőlködnöm kellett, hogy ne lépjek hátra egyet. Nem lett volna bölcs döntés megfutamodni.
-Köszönöm.-kis időbe telt mire megtaláltam a hangom.-Felöltözöm és jövök.
  Mielőtt elléphettem volna, megragadta a vállamat és magához húzott. Tenyeremet a mellkasára fektettem, hogy valamelyest távol tarthassam magamtól...és ezzel megkongattam az idióta ötletek nagyharangját. A törölköző ugyanis úgy döntött, hogy rá már nincs szükség.
-Ó...a picsába!-szitkozódtam a bajszom alatt. Bernie lágyan elmosolyodott.
-Engem cseppet sem zavar, ha így ülsz le enni.-vonogatta a vállát egy kacsintás kíséretében. Megjegyzését egy szúrós pillantással díjaztam.
-Hátrébb az agarakkal nagyfiú!-próbáltam ellökni magamtól, de mintha egy betontömböt taszigáltam volna. Reménykedtem, hogy a düh színezi pirosra az arccsontomat amint közelebb hajolt. Lélegzete forró volt az arcomon. Kék szemei az enyémet keresték. Szemöldökét enyhén összevonta amitől apró ráncok keletkeztek a homlokán. Szája sarkában egy ismerős mosoly bujkált.
    Pucolj innét Aideen Fresher!-üvöltötte agyam józanabbik fele.-Most az egyszer kussolj!-üvöltött rá a kevésbé józan ész.-Egy csók nem nagy eset...-biztatott. Nem engedhettem meg magamnak, hogy habozzak. Enyhén lábujjhegyre álltam és közelebb hajoltam. Csak egy centi és összeér az ajkunk...
  -Perverz disznó vagy Bernie Bellamy!-suttogtam mély, szexi hangon majd hátraléptem és gyorsan felkaptam a törölközőm mielőtt reagálhatott volna.-Megyek öltözni...
Arcán teljes zavar tükröződött amitől kis híján felnevettem. Kihívó pillantással mértem végig.
-Csak nem hitted, hogy hagyom, hogy még egyszer megcsókolj?-enyhén gunyoros vigyorral néztem a szemeibe.
-Gonosz boszorka...-morogta válaszul. Felelet nélkül fordultam meg és vonultam a szobámba. Miután becsukódott mögöttem az ajtó, hangos kacagás tört ki ajkaim közül. Kezemet a számra tapasztva próbáltam visszafojtani. Többé kevésbé sikerült is miközben lerogytam az ágyra és ledobtam a törölközőm. Őrültség amit művelek! Bernát egy tipikus nőfaló, aki csak addig játszik míg meg nem kapja amit akar, aztán továbbáll mintha ott sem lett volna. Ki kéne dobnod a lakásodból!-ezek és hasonló gondolatok röpködtek a fejemben ide-oda. Jobbnak láttam, ha minél hamarabb felöltözök, ezért a ruhásszekrényemhez léptem. Végül egy, számomra kicsit bő, Misfits-es pólót választottam és egy falatnyi pamutsortot.
  Mire visszaértem a konyhába Bernie nem volt sehol. Az udvarra nyíló ajtó azonban tárva nyitva volt. Lassú, komótos léptekkel-mivel a szörnytappancsos mamuszomban csak így lehet közlekedni-indultam kifelé. Az ajtóban megállva körbenéztem.
-Miajóbüd...?-Bernie megrökönyödve bámulta a lábam.
-Mi van?-mordultam rá.-Nem láttál még mamuszt?-nem bírtam sokáig komolyan ezért hangosan felnevettem.-Töröld le ezt az ábrázatot!
   Ide-oda ingatta a fejét majd bólintott. Ujjával intett, hogy kövessem.
-Hajnali négy van, Bernát...-motyogtam, de azért elindultam mögötte.
-És? Mi van vándorpatkány? Nem bírod a strapát?-vetette hátra a válla fölött. Pajkos pillantása láttán leginkább egy liter benzin és egy doboz gyufa jutott eszembe. Mélyet sóhajtottam és elszámoltam tízig mielőtt valami ostoba és meggondolatlan ötlettől vezérelve felgyújtottam volna. Még a végén megégeti a gyepet!
   Eszelős gondolataimat a Let's go, Johnny! című dal szakította félbe. A mobilom...
-Egy pillanat!-vontam vállat bocsánatkérőn és a telefonért nyúltam.-Igen?-emeltem a fülemhez a készüléket.
-Minden ok?-Attila hangjától elmosolyodtam.-Hazaértél rendben?
-Igen, de ti hova tűntetek?-Bernie-re pillantottam beszéd közben. Kínosan mosolyogni kezdett és megpróbált beslisszolni mellettem a lakásba. Megragadtam a pólóját és egy helyben tartottam míg a válaszra vártam.
-Hát Bernie...szóval felajánlotta, hogy hazavisz...Bajt okoztam??-Ati hangja kezdett aggodalmassá válni.-Ne haragudj, de...
-Semmi gond!-vágtam gyorsan a szavába.-Az a lényeg, hogy haza jutottam.-Bernát időközben toporogni kezdett és riadt pillantásokkal méregette az arcom.-Majd beszélünk, jó? Most el kell intéznem valakit...-hangom halk morgássá alakult a mondat végére.
-Oh, oké! Majd akkor...Szia Fresher!-válasz nélkül nyomtam ki a telefont és dobtam a kerti asztalra.
-Rohadtul meg fogod magyarázni, hogy miért ráztad le a barátaim...-hangom hűvös volt és fenyegető. Ujjaim görcsösen markolták a férfi pólóját.
-Öhm...Aideen...el fogod tépni a felsőm...-mutatott rá a tényre Bernie.
-Ez nem válasz!-vicsorogtam.-Szóval?
-Csak...szerezni akartam egy jó pontot!-vágta rá durcás hangon.
   Mérlegeltem a lehetőségeimet miközben még erősebben szorítottam ujjaim közt a vékony anyagot. Csak úgy forrt bennem az indulat.

*Bernie*

   Nem vagyok ijedős fajta, de a nő szemei ezúttal jeges borzongással töltöttek el. Mint két lángoló smaragd. Nagyot nyeltem és próbáltam valami értelmes mondatot összehozni.
-Ne haragudj...-nyögtem ki végül. A póló kezdett kellemetlenül a tarkómba vágni.-Nem gondoltam, hogy ennyire felkapod a vizet...-pézsma és nedves föld illata töltötte be körülöttünk a levegőt. Az orromat ráncolva próbáltam megtalálni a szag forrását. Valami megrezdült a kert végében lévő bokorban mire mindketten odakaptuk a fejünket. Aideen elengedte a pólómat és a hang irányába indult. Árnyéka vészjóslóan hullámzott mögötte a Hold fényétől kísérve.
   -Ki van ott?-mintha nem is ő szólalt volna meg. Ez a hang mélyebb volt, reszelős. Leguggolt a bokor mellett. Elindultam felé, ösztöneim fenyegetésre hívták fel figyelmem. A nevetés ami a nő torkából kibuggyant, megállított.-Helló kis pajtás!-felállt és felém fordult. Egy aprócska sündisznó ücsörgött a tenyerében. Fekete gombszemei éberen figyelték a környezetét. Ez lenne az a veszély?-kutató pillantással néztem az árnyékokat, hátha valami más is van a kertben, de semmi...A kellemetlen érzés is kezdett megszűnni a mellkasomban.
   -Éjszakai látogatód érkezett...-állapítottam meg egy félmosoly keretében. A lány szemébe nézve láttam, hogy dühe már elpárolgott és átadta a helyét a kíváncsiságnak, ezért bátran léptem közelebb.-Eszünk?-kérdeztem óvatosan, nem akartam, hogy kizökkenjen ebből a mosolygós állapotból. Bólintott miközben letette a sünit a fűbe.
    -Egy perc, kezet mosok. Te addig egyél nyugodtan!-felelt a kérdésre miközben már el is indult befelé.  Leültem a kis asztalhoz, de még nem álltam neki. Illőnek tartottam megvárni Aideen-t.
   A vacsora viszonylag csendben telt. Csak pár szót váltottunk, azt is csak olyan semmiségekről, hogy melyikünk hol fog aludni. Szívesen bújtam volna mellé a hatalmas franciaágyba, de tudtam, hogy erre semmi esélyem...egyenlőre...

***

   -Jó éjszakát!-mosolygott rám miközben a szobája felé sétált. A fejem alá gyűrtem a kispárnát, közben visszamosolyogtam rá.
-Jóéjt!-feleltem. Egy fehér villanás töltötte be a szobát egy pillanatra majd az ég haragosan megdördült. A nő összerezzent, de mosolyát nem hagyta eltűnni az arcáról.
-Majd reggel...-szólt még búcsúzóul aztán lekapcsolta a lámpát. Hallgattam távolodó lépteit melyet az égzengés szakított félbe egyre sűrűbben. A vihar most ért a fejünk fölé. Engem nem ijesztett meg ezért viszonylag gyorsan álomba merültem a nő illattól körülölelve.
     Halk sikoltás riasztott fel álmaim birodalmából. Hirtelen azt sem tudtam, hova kapjak miközben felültem a kanapén. Az eső hangosan kopogott az ablakokon, mégsem ez volt az ami felébresztett. Aideen bajban van...-sugallták az ösztöneim ezért a szobája felé siettem. Az ajtó hangos csattanással vágódott ki én pedig beléptem.
-Mi történt?-kapcsoltam fel a lámpát, de továbbra is korom sötét volt a szobában. Elment az áram...-Aideen? Jól vagy?-jóval halkabban csuktam be az ajtót magam után és az ágy felé botorkáltam.
-M-minden oké!-nyüszítés szerű hang szűrődött ki a takaró alól.-Csak a vihar...
   Leültem az ágy szélére és a nő vállára tettem a kezem. Reszketett mint a nyárfa levél.
-Tehát te is félsz valamitől...-állapítottam meg halkan.
-Nem félek!-hangjában némi éllel ült fel.-Csak...-egy újabb dörgésre összerezzent.-Csak nem szeretem és kész! Nyugtalanít.
-Itt maradjak?-ezúttal semmi hátsó szándék nem vezérelt.-Alszom a takaró felett...-a sötétben csak homályosan láttam arcát, de azt ki tudtam venni, hogy összevonta a szemöldökét. Felsóhajtottam és felmásztam az ágyra. Ahogy ígértem a takaró felett helyezkedtem el. Bár kicsit hűvös volt, nem volt energiám elvánszorogni a takarómért. Aideen valamit morgott a hidegről majd bosszúsan sóhajtott.
-Meg fogsz fázni...-motyogta.-A rajongótáborod meg megtalál és kinyír engem... Mondjuk szerintem már most is célkeresztben vagyok...
-Mire gondolsz?-támasztottam meg az állam az öklömön.
-Ugyan már!-fordult felém.-Te is tudod, hogy miről van szó...
-Lehet...-vontam vállat bár úgysem nagyon láthatta.
-Bebújhatsz a takaró alá, de nem jöhetsz közelebb!-szinte láttam ahogy résnyire húzza a szemét miközben azt fontolgatja, hogy vajon jó ötlet volt-e ezt megengednie.
-Rendben.-magamra terítettem a paplant és lehunytam a szemem.-Jó éjt...megint...