4. Fejezet

Sziasztok :) Ahogy ígértem, itt a 4. fejezet is :) Remélem tetszeni fog nektek, igyekszem jól teljesíteni... Nem fecsegek, dalként a Clock Strikes Midnight-ot hoztam :) Jó szórakozást! A.F.

4.Fejezet

Clock Strikes Midnight

  Vince azt akarta, hogy körözést adjanak ki a támadóimra, de megkértem, hogy ne csináljon semmit. Soha nem szerettem magam körül a nagy sürgés forgást és amúgy sem tudtam volna személyleírást adni a fickókról. Ahhoz túl sötét volt és túl rövid idő alatt történt az egész.
  Beletelt egy-két hétbe mire kiszedhették a varratokat a sebből. Vince szinte napi szinten érdeklődött az állapotom felől. Az utóbbi időben sokat beszélgettünk.  Nem értettem miért ilyen gondoskodó velem, akit alig ismer, míg másokkal annyira laza. Szerencsére Berniről egy árva szó nem esett soha...
  Nem volt több három óránál a buszozás mire oda értem a koncert helyszínére. Előzetesen már megbeszéltem Vince-szel, hogy konci után összefutunk és megiszunk egy sört. Mindenképp meg akarta nézni a forradást a fejemen...
  A város meglepően kihalt volt amint végigsétáltam rajta. Utcáról utcára járva figyelmesen olvastam a táblákat. Nem akartam eltévedni.
  Jó tíz perce sétáltam már mikor megéreztem, hogy valami néz. Körülnéztem, de semmit nem láttam. Szaporábban lépdelve haladtam tovább. Kezdett deja vu érzésem támadni, de gyorsan elhessegettem magamtól az ilyesfajta gondolatokat. A levegő kellemes volt, tavaszias.Teli friss virágok és az ébredő természet illatával. Ez még a város kopár betonfalait is átitatta. Az utca világítások jól működtek, nem volt hát mitől aggódnom. Mégis úgy éreztem követnek, ám akárhányszor néztem hátra, nem láttam senkit. Egy bokor megrezdült mellettem mire ijedtemben akkorát ugrottam, hogy kis híján belecsúsztam az út szélét szegélyező vizesárokba. Egy fekete-fehér cica lépett elő komótosan az árnyékból. Halk meaow-jával köszöntött majd baktatott tovább mintha ott sem lennék.
-Buta macska!-motyogtam magam elé.-A szívrohamot hoztad rám!-odanéztem ahonnan az előbb előbukkant. Egy lépést hátráltam a felvillanó okkersárga szempár láttán. Mire egyet pislogtam, a szemek eltűntek.
   -Nyugalom Aideen!-tettem zakatoló szívemre a kezemet.-Csak az árnyékok tréfálkoznak! Ugye nem parázol be egy cicustól?!-hasonló monológokat morzsolgatva indultam tovább.-Úgy látszik kezdesz megőrülni kislány!-hisztérikusan felkacagtam, de nem tudtam elfojtani. 
  Mire megérkeztem, már szép kis tömeg gyűlt össze a szórakozóhelyen. Csak annyira mentem be, hogy megvegyem a jegyem aztán fordultam is vissza a levegőre. Az előzenekar nem nagyon érdekelt, így nem volt értelme addig a tömegbe zsúfolódni míg Paddy-ék el nem kezdtek játszani. A kint lévőktől kicsit távolabb álltam meg. Kihalásztam a cigimet a bőrnadrágomból és a számba illesztettem egy szálat.
-Adhatok tüzet?-oldalra kaptam, a hang irányába, a fejem. Bernie tőlem pár méterre támaszkodott a falnak.
-Hagyjál békén!-gyerekes hangom hallatán az ajkamba haraptam. Inkább meggyújtottam a cigimet. Mélyen letüdőztem a füstöt majd lassan engedtem ki ajkaim közül. Elhatároztam, hogy úgy teszek mintha Bernát a földön sem létezne, nemhogy pont mellettem.
-Most engem hibáztatsz?-lépett közelebb felém. Addig meg sem állt míg egyenesen velem szemben nem volt. Úgy néztem keresztül rajta mintha ott sem lenne. Nehéz volt nem észrevenni azt a szikrázó kék szempárt, de tartottam magam.
-Válaszolnál?-egyre ingerültebb volt. Nem ijedtem meg tőle. Tudtam, hogy akármilyen dühös is, nem fog nekem támadni. Széles ívben elfordítottam a fejem.
-Figyelj! Nem az én hibám, hogy téged megtámadtak! Én ott sem voltam...-kezdett bele a felesleges magyarázkodásba. Továbbra is úgy tettem, mint aki ott sincsen.
  Ujjai gyengéden érintették az államat, hogy maga felé fordítsa arcom. Igyekeztem minél dühösebb pillantással díjazni akcióját miközben makacsul megfeszítettem a nyakam, hogy nehezebb dolga legyen.
-Sajnálom.-motyogta amint egyre közelebb hajolt.
Meg fog csókolni, te idióta!-sikított a fejemben a vészharang.-Üsd meg! Húzódj el!
 A tenyerem hangosan csattant az arcán.
-Bocsánatkérés elfogadva.-bólintottam amint hátrébb lépett. Nem kapta a kezét a piros lenyomathoz. Ehelyett inkább felnevetett.
-Őrült nőszemély! Ezt még nem úsztad meg!-a ragadozó mosoly most másképp festett jóképű vonásain. 
  Morgás hangja ütötte meg a fülemet. Sehol nem volt azonban egy árva lélek sem, rajtunk kívül. Nem akartam azt hinni, hogy megőrültem ezért az egyetlen lehetséges magyarázatért nyúltam.
-Ez a te gyomrod volt?-vontam föl a szemöldökömet Bernie-re pillantva.
-Azt hittem, a tiéd.-rázta a fejét.
-Lassan kezdünk!-Joey olyan hirtelen jelent meg mellettünk, hogy ismét közel álltam a szívrohamhoz.
-Basszus Géza! A szívbajt hozod az emberre!-nevettem fel reszketeg hangon.
-Mondtam, hogy randa vagy!-jelent meg Vince is.
-Kikérem magamnak!-fordított hátat játszott sértődöttséggel.
-Ez az! Fuss csak el! A törpék átka úgyis utolér!-kiabált utána Lecsó.-Viszont nekünk tényleg menünk kéne!-nézett vissza Bernie-re. Hamar el is kapta róla a szemét. Még láttam előbukkanni a mosolyát mielőtt végleg hátat fordított volna.
-Én megyek, befoglalom az első sort!-intettem feléjük és elindultam a főbejárathoz. A tömeget megkerülve a fal mellett osontam végig a színpadhoz. Még épp időben érkeztem, hogy foglalhassak egy jó helyet.
   -Rats, Rats, Rats, Paddy And The RATS!-a kántálás elnyomta a hangom és felerősítette. Mintha a talaj is megmozdult volna a lábam alatt. Ismerős, mégis teljesen új volt a helyzet. A léptek, amint súlyosan dobbantak végig a színpadon. A skót duda sírása. A felhangzó dal minden egyes mondata olyan könnyedén szaladt ki ajkaim közül mintha világ életemben ezt a pár sort mormoltam volna. 
   Csak tomboltam, semmivel sem törődve. Fent a színpadon a srácok is teljesen elengedték magukat. A Clock Strikes Midnight  kezdődallamainál egy pillanatra lelassult minden. Végignéztem az embereken. Kezek a magasban, sikoltásra nyíló szájak. Száz csillogó szempár. Kristóf a színpad szélén kitárt kezekkel. Géza és Lecsó épp egymás felé közeledtek mikor egy rántással minden a normál sebességébe ugrott. Öklömet a magasba lendítve énekeltem a szöveget. Már fájt a torkom az üvöltéstől, de ennél felszabadítóbb érzést el sem tudtam volna képzelni.
   Felnéztem Bernie-re és elvigyorodtam. A pillantásában most nyoma sem volt annak a tipikus macsóságnak. Helyette inkább széles mosollyal játszott nekem. Ez a tekintet egészen más volt. Pozitív energiát sugárzott felém. Félretéve az előzőleges tapasztalataimat vele kapcsolatban, rákacsintottam és felé énekeltem. Felnevettem amint véget ért a szám. Olyan volt mintha minden teljesen normális lenne köztünk. Mintha nem próbált volna meg fél órával ezelőtt megcsókolni...
   -Na milyenek voltunk?-már a sörömet iszogattam mikor Kristóf odalépett mellém. Barna szeme élénken csillogott.
-Erre Te magad is tudod a választ!-fordultam felé széles mosollyal az arcomon.
-Hú, tényleg menő ez a heg!-nézegette az arcom bal oldalát.
-Kösz.-vigyorogtam rá.-Vince?
-Bent van a Backstage-ben és Gézát molesztálja.-nevetnem kellett. Ezek ketten mindig találnak valami okot, hogy cinkelhessék egymást.-Kijössz cigizni?
-Persze.-felvettem magam mellől a bőrdzsekim és követtem Stofit ki a tömegből. Kint kellemesen langyos volt az idő. Kezdett valóban vége lenni a télnek. Mivel kisebb sereg gyűlt Paddy köré én háttérbe húzódtam és mosolyogva figyeltem ahogy képeket készítenek és aláírásokat osztogatnak. Nemrég még én is köztük lettem volna, most azonban...
  -Szia!-oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam Bernie arcát. Biccentettem miközben mélyet szívtam a cigiből.
-Mi a helyzet?-kedves hangon szólaltam meg. 
-Kijöttem levegőzni. A sok vakutól már ég a szemgolyóm!-hogy nyomatékosítsa mondanivalóját, megdörzsölte a szemeit.
-Te szegény...-vigyorogtam gonoszul.-Borzasztó lehet ha szeretnek...
  Az arca megrándult és elsötétedett a tekintete. Hirtelen lehűlt körülöttünk a levegő.
-Fogalmam sincs!-inkább morgott mint beszélt majd hátat fordítva elindult az ellenkező irányba. Mi rosszat mondtam?-néztem utána tűnődve. Egy kósza pillanatig megfordult a fejemben, hogy utána megyek.
-Csá.-Lecsó hangjától kirázott a hideg és majdnem beugrottam a csukott ablakon a kocsmába. Még egy futó pillantást céloztam Bernie háta felé majd megfordultam...

HELYZETJELENTÉS!

Sziasztok! Most nem egy fejezettel jöttem sajnos :( Tegnap FEZEN teljesen kiütött :D Hihetetlen élmény volt az a koncert, bár a lábam megszenvedte az első sor kiharcolását. :/ Na, majd meggyógyul! Kíváncsi vagyok, hányan voltatok ott a koncerten... Nyom egy "tetszik"-et aki ott volt? Csak amolyan népszámlálás féle.
Mivel nem tudok nektek részt hozni így inkább vázolom mi is történt :) Először is fergeteges hangulat, másodszor, Kristóf gitárhúrja elszakadt, ha jól láttam, ezt tetőzve Sam hegedűvonója szintén megadta magát, de nem törődtek ilyen csekélységekkel, ugyan minek is?! :D Vince hozta a formáját, Gézu produkálta magát egy kicsit a kamerámnak :3 Bernie-ke nyomta a szokásos sódert, és lenyúlta a kezünkből az Ír zászlót majd a vállára terítette. Olyan volt mint valami Írország kapitány :D Koncert után több mint fél órán keresztül győzködtem a biztiboyokat, hogy engedjenek fel a backstage-be...Természetesen undok mód nem engedtek fel :( De nem törtem le, türelmesen befészkeltem magam a lépcső közelébe és vártam :) Nem hiába, ugyanis nemsoká megjelent imádott Petim :) Dedikálta a dallistámat és beszélgettünk, többek között erről a történetről is :) Gézut sikerült annyi ideig feltartóztatni míg csináltunk egy közös képet ^^.  Nagyon édesek voltak mindannyian :) Bánhatja aki kihagyta!

Jövő hétvégén jövök új résszel, addig bírjátok még ki!
Köszi, A.F.

U.I. Muzsikának egy kis ízelítő a koncertből: Paddy and the Rats - Clown (Székesfehérvár)

3. Fejezet

Sziasztok :) Ebben a fejezetben kiderül, hogy Aideen tényleg elég balszerencsés...sajnos. A jövő heti, azaz a 4. Fejezet még nem biztos, hogy fel fog kerülni mert azon a hétvégén, minő meglepetés, Paddy koncerten leszek  Fehérváron ^_^ Remélem ott találkozunk majd és koccintunk :) Csak keressétek azt akivel egy igazi Patlányka van ;) Na, nem jártatom itt tovább a...kezemet ._. :D Jó szórakozást! A.F.
3.Fejezet

Pilgrim on the road

   Bernie tekintete fogva tartotta az enyémet.Amint visszafordult a nőhöz, tudtam, hogy igazam van. Ez az alak egy nagybetűs SEGGFEJ... 
  Oda sem figyelve indultam el a mellékutcán a szállásom felé. Gondolataim olyan hevesen cikáztak, hogy meg sem próbáltam megfogni őket. Hagytam, hagy árasszák el az elmémet és nyomják el a külvilágot. Sokáig csak a lábamat nézve gyalogoltam mígnem az az érzésem támadt, hogy figyelnek.
  Felpillantva azon nyomban megtorpantam. A szívem hevesen zakatolni kezdett, de nem láttam semmit. Szép lassan három alak kezdett kibontakozni a hajnali ködből.Az arcukat elrejtette a sötétség. Testtartásuk nyugodtságot sugárzott, valami mégis azt súgta, hogy el kéne tűnnöm a közelükből. Pénzem nem sok maradt, a szédelgésem pedig még nem teljesen múlott el. Egyre gyorsabban közeledtek felém. Hátrálni kezdtem majd megfordulva futásnak eredtem. Mozgáskoordinációm híján nem tartott sokba mire utolértek. Tökéletes ívű hasra vágódásom következtében a térdemről és a tenyeremről is sikerült lenyúznom a bőrt. A szemem könnybe lábadt mikor az egyikük felrántotta a fejemet a hajamnál fogva. A púp a tarkómon ismét hevesen lüktetni kezdett.
  -Heló kislány!-a férfi közelebb hajolt hozzám.-Pénzed?-egy kés ezüstös villanással közeledett az arcom felé.
-Nincsen!-ráztam meg a fejem a mellkasomhoz szorítva a táskám.-Engedjenek el!
-Ne szórakozz velem kisanyám!-az ütés a halántékomat érte. Talán egy pillanatra az eszméletemet is elveszíthettem, a következő pillanatban egy mély, erőteljes morgás tört fel valahonnan a közeléből. Még kutyájuk is van?-a helyzetem nem is lehetett volna rosszabb. Sikoltani akartam, de mintha homokot öntöttek volna a torkomba. A nyakamhoz szegeződő kés meggátolt a menekülési kísérleteimben is.
   -Ez meg...?-nem mertem kinyitni a szemem még támadóim riadt hangjára sem.-Jézusom! Pucoljunk innen!-a fejem keményen koppant a betonon amint a férfi elengedte a hajam. Azonnal a lehető legkisebbre húztam össze magam. Forró lehelet súrolta végig a hajamat. Moha és pézsma illatának keveréke csapta meg az orrom. Reszketni kezdtem. Aztán már nem éreztem többé a kutya jelenlétét a közelemben.
-Oh, basszus!-ismerős hangra nyitottam ki a szemem.-Veled meg mi a csuda történt?
  Sűrűn pislogtam mert valami a szemembe folyt. Lassan rátudtam fókuszálni az előttem guggoló alakra.
-Joey?-motyogtam rekedten.-Te mit keresel itt?
A férfi, ahelyett, hogy válaszolt volna, letekerte a csuklóját díszítő kendőt és a halántékomra szorította. Felszisszentem ahogy hozzáért a bőrömhöz.
-Bocsáss meg.-motyogta miközben megtörölgette a sebet. A vér szagától hányingerem lett.-Ezt látnia kell egy orvosnak!-meg sem várta a válaszomat, tárcsázni kezdett egy számot.
-Szia Peti...igen...ide tudod hozni a kocsit?...Nem hagyom itt!...Rendben!...Oké, szia!-mivel nem hallottam a másik fél mondatait, ebből kellett valami használhatót kicsikarnom. Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy Lecsót hívta, de ennél többet nem tudtam kiszedni a sztoriból.
-Menj csak vissza a buliba!-ültem fel nehézkesen.-Én jól vagyok!
-Hülyéskedsz? Van egy ujjnyi repedés a halántékodon! Különben is, Vince kinyír ha itt hagylak egyedül...
-Mi köze van ennek Vince-hez?-felvontam a szemöldököm amitől az arcom fájdalmasan húzódni kezdett, ez meggátolt a további mimikámban. Joey azonban ismét nem válaszolt ami már kezdett bosszantani...
  Az autó fényszórója teljesen elvakított. Joey a hónom alá nyúlt és talpra állított.
-Mizu kobold?-először azt hittem a megjegyzés nekem szólt, de Vince Joey-ra nézett közben.
-Dugulj el és segíts inkább!-fintorgott a "kobold". 
-Ki csinálta ezt veled?-Vince olyan könnyen kapott fel mint egy zsák krumplit.
-Kettőt, könnyebbet!-már meg sem próbálkoztam az arckifejezések használatával-Ez ma nagyon nem az én napom srácok...
-Ebben azt hiszem egyetérthetünk!-szinte egyszerre ejtették ki a szavakat.
-Melyik kórház van a legközelebb?-Joey ült a volánhoz. A választ nem hallottam a fejemben eluralkodó tompa zúgástól.
-Hé kislány!-paskolta meg valaki az arcom.-Nem kéne elaludnod!
-Hmm...-motyogtam. Ismerős illat férkőzött az orromba.-Vigyétek innét azt a kutyát...!-nyögtem fel halkan.
-Kutya...-hahotázott azt hiszem, Joey.
-Pofa be  hobbit, inkább az utat nézd!-halk morgás bizsergette az érzékeimet. Két férfi egyszerre nevetett fel. Nem igazán értettem a szóváltás lényegét. Nem maradtak meg a szavak a fejemben.

*Bernie szemszöge*

Vince olyan lendülettel száguldott el mellettem, hogy kis híján felborított.Egész lényéből sütött a nyers agresszió. Utoljára akkor láttam ilyennek mikor...várjunk csak! Még soha nem láttam ilyen mérgesnek. Pont mint Géza ha le törpézik.
-Mi történt?-fordultam utána. A válla fölött egy dühös pillantást küldött felém. Felvontam a szemöldökömet.
-Mindegy!-vágta rá és beült a kisbuszba. Egy másodpercig eljátszottam a gondolattal, hogy utána megyek, de aztán vállat vontam és inkább rágyújtottam még egy szálra. Nem az én dolgom, hogy őt mi bosszantja egész addig míg az a dolog nem én vagyok...
  Elégedetten dőltem a téglafalnak. Ilyenkor már jobb szerettem az árnyékba húzódva figyelni a mozgolódást. Láttam párokat kézen fogva sétálni. Szánakozva tekintettem utánuk.
  Egy részeg férfi hangosan magyarázva lépett ki a klubból. Vagyis nem is kilépett, inkább a biztiboy-ok dobták ki. Néztem imbolygó járását és ismét elgondolkodtam. Egy emlék jutott eszembe még régről...

***

  Kezdett nagyon feltűnő lenni Géza és Lecsó hiánya. Pláne azért mert elvitték a kocsit is.
-Felhívom őket!- Pongi  rögtön a füléhez is emelte a mobilját. Mindhárman várakozó arckifejezéssel néztünk rá.
-Szia, merre vagytok?-az arca elkomorult.-Ezt nem mondod komolyan?! Ő az aki...Bassza meg!-a szavakat hallva már kezdtem megbánni, hogy nem mentem Vince után.-És jól van? Meglettek azok a rohadékok?-egyre rosszabb érzés kerített hatalmába.-Oda megyünk! Ne hülyéskedj! Bernie? Itt van, miért?-várakozón léptem közelebb Pongihoz.-Akkor majd kint marad! Oké, negyed óra és ott vagyunk! Szia, helló..
-Mi történt?-Kristóf megelőzött a kérdezéssel.
-Emlékeztek még a kis hölgyre akit fejbe vágtak?-Seamus lassan végignézett rajtunk. Egyszerre bólintottunk.-Megtámadták hazafelé úton...
-Mi?-a hangom egy oktávval magasabban csengett meglepettségemben. 
  Mind a négyen taxiba ültünk és Pongi lediktálta a címet. Furcsa volt, hogy ennyire foglalkozunk egy idegennel, de végül teljes mértékben hidegen hagyott. Egyedül nem akartam a klubban maradni és ez volt a másik lehetőség. Inkább zötykölődtem egy taxiban a srácokkal, minthogy egyedül lébecoljak.
  A széles fehér folyosó fertőtlenítőtől bűzlött. Igyekeztem az átlagosnál kevesebbet lélegezni mert úgy éreztem, szétmarja a torkomat az a vacak... Ismerős arcok közeledtek felénk a folyosó túlvégéről. Vince arca viszonylag nyugodt volt, Joey arckifejezése pedig teljesen közömbös. Utoljára Aideen-t vettem szemügyre. Bal arcát fehér kötés fedte a halántékánál. Mindenhova nézett csak rám nem ahogy odaértünk hozzájuk.
-Minden oké?-ismét csak Kristóf szólalt meg legelőször.
-Megvagyok!- a lány megpróbált mosolyogni, de látszott, hogy kellemetlen érzés neki.-Felesleges volt idejönnötök!-itt rám nézett. A pillantása mintha csak azt mondta volna, hogy: Felesleges volt idejönnöm! Álltam a tekintetét. Gondoljon csak amit akar. Semmi köze hozzá, hogyan szórakoztam a koncert után. 
-Ugyan, ne butáskodj! Never Walk Alone!-Sam kedves mosolya némileg meggyőzte Aideen-t arról, hogy nem vagyunk komplett idióták akik képesek berohanni fél várost egy idegen miatt. 
  Végül, miután az orvosok is rábólintottak, kocsiba ültettük és elfuvaroztuk a szállására. A buszban a szokásos helyemre fészkeltem be magam az ablak mellé és próbáltam egy keveset pihenni. Másnap ugyanis folytatódik majd az őrült pörgés. Aideen egész úton Kristóffal beszélgetett és halkan nevetgéltek. Csak hallgattam a beszélgetés halk moraját, de annyira nem fűtött a kíváncsiság, hogy oda is figyeljek, mit mondanak..
-Itt is vagyunk.-állapította meg Aideen.-Köszönöm, hogy elhoztatok!
-De ugye azért még látjuk egymást?-Pongi kilesett a járműből Stofi válla felett.
-Persze! Egy ilyen kis semmiség nem akadályoz meg abban, hogy lássalak titeket!-mutatott a kötésre a lány. Még hogy semmiség!-horkantam fel magamban.-Különben is,-tette hozzá.-ez a heg nagyon menő lesz! Igazi kalóz feeling!
Rajtam kívül mindenki nevetett. Aztán belekezdtek a nagy búcsúzkodásba. Az ablak felé fordítottam az arcom és lehunytam a szemem. Nem nyitottam ki akkor sem mikor elindult a busz...Minek?

2. Fejezet

Sziasztok :) Ígéretemhez hűen  hoztam egy újabb fejezetet nektek. Mint azt utóbb is említettem, jöhetnek a hideg-meleg visszajelzések!  Ehhez a fejezethez egy kapcsolódó dalt hoztam, a Pack of Rats mindenképp szükségeltetik, hogy feldobódjatok olvasás közben (na és persze, hogy hangolódjatok a Patkánykodásra :3 ) :)) Jó szórakozást! A.F.

2.Fejezet

Pack of Rats

   Az új célpont a Vasmacskához címzett Pub volt. Ideális koncert helyszínnek tűnt. Megérte rá újabb két hetet várni.

  Úgy léptem be a kocsmába, mint akinek feltett szándéka, hogy elkerül valakit. Így is volt. Igyekeztem úgy odaállni a színpad elé, hogy Bernie-vel teljesen ellentétes oldalon legyek. Kicsit rosszul éreztem magam amiatt, hogy sértegettem, de ez nem volt elég ahhoz, hogy jópofizzak vele. Jobbnak láttam ha széles ívben elkerülöm.
  Mikor a koncert elkezdődött, én pont Vince-szel kerültem szembe, ezt azonban egyáltalán nem bántam. Szinte le sem tudtam venni a szemem róla míg Sam-mel bohóckodott. Sokszor nevettem fel a koncert folyamán.Mígnem a végéhez érkeztünk...
  -Köszönjük srácok ezt a fergeteges hangulatooooot!-üvöltötte Paddy a mikrofonba.-Utolsóként következzen a Pack of Rats!
  Ezek után kitört a káosz körülöttem. Egy tizenhét-tizennyolc évesekből álló banda a hátam mögött kezdett bele a pogózásba. Próbáltam annyira a színpadhoz préselődni amennyire tudtam és, mint már 'oly sokszor, elhatároztam, hogy nem adom fel a helyemet. Épp akkor pillantottam fel a színpadra mikor Vince felénk nézett. Észrevette, hogy be vagyok szorítva. Fancsali arcot vágott, mire vállat vontam. Ekkor érkezett az ütés a tarkómra. Olyan éles és váratlan volt a fájdalom, hogy egy pillanatra nem láttam semmit csak hatalmas feketeséget. Amint a látásom visszatért, apró csillagok kergették egymást a látómezőmben. Szorosan meg kellett kapaszkodnom a színpadban. Egyrészt azért, hogy ne sodorjon el a pogó, másrészt pedig nem voltam benne biztos, hogy megtartanak a lábaim. Próbáltam mélyeket lélegezni míg a csillagok eltűntek.
  Még akkor is a színpadba kapaszkodtam mikor a tömeg elkezdett kivándorolni. Ahogy tűntek el körülöttem az emberek, úgy kaptam egyre könnyebben levegőt. Homlokomat a karomnak támasztottam. Csizmás lábak dobbantak mellettem a parkettán.
-Minden oké?-kissé oldalra kellett fordítanom a fejem, hogy felmérhessem a hang gazdáját-Nagyon megütöttek?-Vince szavain keresztül éreztem a dühét. Meglepődtem rajta.
-Jól vagyok, csak...fáj a fejem.-motyogtam magam elé.
-Mi lenne ha leülnél?-karolta át a vállamat és vezetni kezdett. Lassan kezdett csitulni a fájdalom. Bár még mindig csillagok rohangáltak a szemem előtt.
  Mennyei érzés volt leülni. Egész addig nem is néztem körbe míg el nem tűnt minden nem oda való dolog a látómezőmből. Amint felnyitottam a szemeimet, pillantásom egy dohányzóasztallal találkozott. Mögötte két pár láb pihent. Mélyet sóhajtottam mielőtt feljebb emeltem volna a tekintetemet, hogy megnézzem kik a lábak gazdái.
  Két aggodalmas arccal találtam szemben magam.
-Jól fejbe vágtak kislány!-Seamus volt az első aki megszólalt. Megtapogattam a tarkómat. A pukli már kezdett növekedni. Az arcom összerándult ahogy a fájdalmas területhez értem.
-Ne piszkáld!-szólt rám Vince mintha a fiához beszélne.-Bernie elment, hogy hozzon jeget!
A név hallatára felnyögtem. A két férfi nyilván azt hitte, hogy ekkora fájdalmaim vannak mert mindketten megrándultak ültükben.
-Nem kéne egy doki?-Seamus már épp elő akarta halászni a mobilját, de megráztam a fejem. Rossz ötlet volt, mert a szoba azon nyomban forogni kezdett velem.
-Nem kell orvos!-a lehető legnormálisabban próbáltam kiejteni minden szót, hogy megnyugtassam őket, tényleg nincs bajom. Hátradőltem a kopott bőrkanapén és mélyet lélegeztem.-Jól leszek.
  -Itt a jég!-Bernie kis híján hanyatt vágta magát a szőnyegen mikor meglátott.-Hé, Aideen!-felé fordítottam a fejem. Egy széles mosollyal nyújtotta felém a zacskó jeget.-Talán le kéne dőlnöd egy kicsit...
  Leült a többiek közé. A sérülésemre helyeztem a kellemes hűs zacskót.
-Ne nézzetek már úgy rám mint valami űrlényre!-csattantam fel mert egy pár perc után kezdett nagyon zavarni a három, rám szegeződő, szempár.-Inkább menjetek ki a többiekhez!-normális esetben meglepődtem volna magamon, de most csak az számított, hogy egy kicsit egyedül lehessek. Vince és Seamus azonnal felkeltek.
-Megleszel?-Vince aggódva pillantott le rám. Furcsa volt őt így látni, a koncerteken teljesen más Vince állt a színpadon.
-Majd én vigyázok rá!-ajánlotta Bernie.-Erről a kanapéról.-tette hozzá, arra a kanapéra mutatva amin ült, mikor Seamus meg akart szólalni.
-Vigyázz rá!-nem értettem Vince pillantását amivel Bernie-re nézett, de a srác bólintott. A két másik kisétált a Backstage-ből. 
  -Szóval, mi történt?-a halk hangon szólt hozzám. Könyökét a térdére támasztotta és figyelmesen nézett.
-Pogóba keveredtem.-minél tömörebb vagyok annál jobb!-állapítottam meg.
-Rossz lehetett. Most már jobban érzed magad?-a hangjában őszinte érdeklődést véltem felfedezni ami felkeltette a figyelmem. Felé fordítottam a tekintetem.
-Jobban lennék, ha kicsit csöndben lennénk.
-Bocsánat.-hajtotta le a fejét. Rosszul éreztem magam a mogorva hangvételem miatt. Nem is ismerem őt. Nem kéne egyből ítélkeznem felette... Feltornáztam magam ülő helyzetbe. 
  Elmélyülten babrálta az ujjait miközben egy ismeretlen dalt dúdolt. Ahogy a dallamok eljutottak az elmémbe, egyre jobban ellazultam.
-Ez is zavar?-nézett rám a szempillái alól.-Mert akkor abba hagyom!
-Nem.-tanulva az előbbi hibámból, meg sem próbáltam ingatni a fejem.-Tetszik! 
-Igen?-mosolyodott el.-Ez egy népdal. Sokat játszom magamnak is.
-Kellemes hangzása van.-állapítottam meg csendesen.-Megnyugtató.
-Ennek örülök!-kisfiús mosolyától akkorát dobbant a szívem, hogy majd kiszakadt a helyéről.
Te bekattantál Aideen Fresher!-csaptam, képzeletben, arcon magam.-Eszedbe se jusson...
-Mit szólnál ha játszanék neked?-úgy láttam lelkesíti az ötlet ezért aprót bólintottam. Felpattant és a harmonikájáért nyúlt. Miután a kezébe vette a hangszert, kényelmesen elhelyezkedett és játszani kezdett. Lehunyt szemmel élveztem a nóta kellemes simogatását.
-Elég lesz Rómeó!-Joey hangjára kipattant a szemem.-Menj és keress valakit aki igényli a társaságod!
  Bernie lassan állt fel és letette a kanapéra a hangszerét. Egy pillanatig farkasszemet nézett a másik férfivel majd hangosan nevetni kezdett.
-Nem kényszerítek én senkit arra, hogy elviselje a társaságom!-vetette oda foghegyről majd kisétált anélkül, hogy visszanézett volna rám.
-Nem volt baj, ugye?-kérdezte Joey miközben átnyújtott egy üveg sört.-Ezt Vince küldi.
-Nem. Köszönöm.-vettem el az italt kicsit zavarodottan. Olyan furcsa volt nekem az előbbi szóváltás...

*Bernie szemszöge*

Csalódottságomat dühvel álcázva hagytam el a Backstage-et. Igyekeztem úgy csinálni mint akit egyáltalán nem érdekel a helyzet. Inkább tettem amit Géza mondott, kerestem valakit aki szívesen van velem. Pillantásom megakadt egy csinos kis barna csajszin. Nem teketóriáztam sokat, egyből felé vettem az irányt.
  -Szia!-mosolyogtam rá.-Berni vagyok.
-Heló.-mosolygott vissza.-Kata.
-Iszunk valamit?-igyekeztem fogva tartani barna szemeinek pillantását.
-Előbb menjünk, szívjunk el egy szál cigit.-szája sarkában csintalan mosoly bujkált. Ő az én emberem mára...
  A bejártati ajtótól kicsit távolabb álltunk meg. Nem vártam meg míg rágyújt, a derekánál fogva magamhoz húztam. Tenyere a mellkasomra simult. Egy pillanatra még a szemébe néztem majd a falhoz támasztva vadul csókolni kezdtem telt ajkait. Ő sem kérette magát, készségesen válaszolt a kihívásomra.
  Jelenetünket a bejárati ajtó csapódása szakította félbe. Felkaptam a fejem a hang irányába. Aideen még mindig a fejére szorítva a jeget, kikerekedett szemmel nézett rám. Bosszúból egy ragadozó mosolyt küldtem felé és azon nyomban visszafordultam Katához. Csak, hogy lássa mit hagy ki...