15. Fejezet

Sziasztok :) Most megemlítem, hogy a fejezet 16+os elemeket tartalmaz! Még mielőtt bárki beleszaladna és botránkozna :) Remélem tetszeni fog :) Elhatároztam, hogy ezentúl minimum 5 véleménynyilvánítás után fogom csak feltenni a fejezeteket, egy kis motiváció ;) Jöhet hideg, meleg, ne kíméljetek! Puszi, A.F.

15. Fejezet

Flogging Molly-If I ever leave this world alive

   Amint kipakoltuk a cuccainkat, a szálloda éttermébe vonultunk, hogy együnk valamit.  Csak hallgattam Géza és Lecsó elmélyült, kreatív beszélgetését és bámultam a tányéromat. Az étel illatától összefutott a nyál a számban, ám úgy éreztem egy falatot sem tudok lenyelni. Valószínűleg a változás idézte elő, de borzalmasan éreztem magam. Minden egyes csontom fájt, mint mikor túl sokat volt az ember a hidegben.
  -Jól vagy?-hajolt közelebb Seamus. Nem akartam elrontani a szórakozásukat ezért mosolyt erőltettem az arcomra és bólintottam.
-Csak fáradt vagyok.-feleltem és nyomatékul bekaptam egy falatot a tányéromon lévő ételből. Az íze egyszerűen mesés volt, de alig akart lecsúszni a torkomon.
-Ma még pihenhetsz, a buli holnap kezdődik.-nyugtatott meg Sam aki a másik oldalamon ült.
   Alig vártam, hogy mindenki befejezze az evést és visszamehessek a szobámba. Alighogy becsuktam az ajtót, rohantam a fürdőszobába és mindent kihánytam amit megettem. Homlokomat a hűvös csempének támasztva pihegtem mikor valaki kopogott a fürdőszoba ajtaján. Mielőtt megszólalhattam volna, újabb hányingerhullám tört rám.  Az illető úgy rontott be a szobába mint valami rakéta.
-Jesszus Fresher! Szarul nézel ki...
-Kussolj!-nyögtem fel két öklendezés közt.-Húzz innét!-utasítottam, ám ahelyett, hogy megtette volna amire kértem, mellém lépett és összefogta a hajamat. Letérdelt és tenyerével lassú köröket leírva simogatta a hátam míg újra és újra összerázkódtam.
-Semmi baj...-suttogott alig hallhatóan míg be nem fejeztem a gyomrom kiürítését. Egy pohár vizet varázsolt elő és adott a kezembe amint lehúztam a wc-t.
-Kösz.-vettem el és hálásan kortyoltam a hűs folyadékból. Csípte szétmart torkomat, de jobban éreztem magam utána.
-Jobban vagy?
-Ami azt illeti...-felnéztem a férfire és halványan elmosolyodtam. Utóbbi dühöm tovaszállt.-Csak pihennem kell.-átfogta a derekamat és az ágyhoz kísért.
-Hozzak neked valamit?-hangjába némi aggodalom vegyült.
-Vince-t.-válaszoltam teljesen magától értetődően. Felvonta a szemöldökét, de azért bólintott.
-Várj itt!-sarkon fordult és kiviharzott a szobából. Mintha bárhova tudnék menni...-hümmögtem.
   Nem sok idő tellt el mikor újra kopogtattak az ajtón.
-Szeva kicsi!-lépett be Vince.-Bernie mondta, hogy rosszul nézel ki, mi a baj?-miközben beszélt leült az ágyamra és a homlokomra tette a kezét. Magában motyogva bólintott amint végighallgatta a mondókámat.
-Tudom mi kell neked! Várj itt!-emelte fel a mutatóujját majd faképnél hagyott. Mi ez a "Várj itt!" mánia?!-az ablakon kinézve várakoztam míg vissza nem tért. Egy pohár zöld lötty volt nála.
-Mi a franc az?-az ágyban éreztem a szagát és nem volt valami kellemes.
-Gyógyszer, igyad!-nyomta a kezembe a poharat.-Húzóra mint a pálinkát, szívem, különben összehányod magad!
-Segít?-kétkedőn néztem a férfire.
-Különben nem adnám!
-Jogos...-bólintottam és mély levegőt véve lehúztam az italt. Kis híján sírva fakadtam úgy égetett.
-Nyugi, mindjárt elmúlik! Most pihenj!-néztem ahogy kimegy a szobából és azon gondolkodtam mi a fene lehet az a lötty amit megitatott velem. Hátradőltem a párnán és lehunytam a szemem.

***

   Az arcomat érintő kéz forró volt és lágy, kirántott bonyolult álmaim pókhálójából. Mélyet lélegeztem, de nem nyitottam ki a szemem. A kölni elárulta ki fekszik mellettem. Lassan oldalra fordítottam a fejem, hogy belesimuljon a férfi tenyerébe.
-Szia.-mosolyogtam kinyitva a szemem. A férfi lusta, arrogáns mosollyal viszonozta pillantásomat.
-Hogy érzed magad?-hangja mélyebb volt a szokásosnál. A gerincemen borzongás futott végig. Megnyaltam az ajkamat és kissé felfelé fordítottam a fejem.
   Eddig miért nem vettem észre, hogy mikor mosolyog, apró szarkalábak jelennek meg a szeme körül, amitől még szexisebb? Vagy hogy olyan átkozottul hívogató ajka van?-újra belélegeztem az illatát. Kék szeme mélyebb színt öltött. Lassan közelebb hajolt. Ez az!-nyögtem fel magamban-Gyere!-nem bírtam megállni, elébe mentem a dolgoknak és mohón tapasztottam a szájára az ajkamat. Felszisszent a hirtelen támadástól majd egy mordulással fölém kerekedett. Ujjaim a hajába túrtak, úgy vontam közelebb magamhoz. Alhasamban forró vágy lobbant amint tenyere meztelen csípőmhöz ért. Végigfuttatta ujjait a combomon majd a hajlatomba markolva a derekára kulcsolta a lábam. Erősen szorítottam miközben ajkaink még mindig forró csatát vívtak. Még többet és többet akartam belőle. Felnyomtam a csípőmet, hogy találkozzon az övével. Egy hosszú sóhajjal hátrébb húzódott.
-Mégis mit csinálunk mi?-hangja rekedt volt, alig több suttogásnál. Tényleg, mit is csinálunk?-az agyam lázasan pörgött, de nem tudtam értelmesebb gondolatot találni annál minthogy kívánom Bernie-t és szükségem van rá. Az érintésére, a hangjára, mohó és forró ajkára...
-Kérlek!-halk nyüszítés szerű hang hagyta el a szám ami engem is meglepett.-Szükségem van...ne hagyj könyörögni!-lusta mosolyt varázsolt ajkára majd ismét lehajolt.
   Lassú, érzéki csókokkal borította egyébként is érzékeny nyakamat miközben finoman felfelé tolta a pólómat. Nem tudtam megállni, a hátába mélyesztettem körmeimet.
-Nyugalom cica...-lehelete forrón simogatta a kulcscsontomat. Le kell lassítanom, úgy viselkedek mint egy túlfűtött kiskamasz! De annyira muszáj hozzáérnem!-most már lágyabban szántottam végig a hátán a körmeimmel. A pólója szegélyénél megálltam és megragadtam az anyagot.  Lassan húztam felfelé, ujjperceimmel érintve meztelen bőrét. Segített kibújtatnom őt a ruhadarabból majd megfogta és az ágy mellé dobta azt. Elégedetten néztem végig rajta, míg végül a  szeméhez értem. Csintalan mosoly kúszott szája sarkába. Haja kócosan meredt az ég felé, teljesen összeborzoltam. Ujját lassan végigfuttatta a hasamon keresztben mire minden izmom összerándult. Pillantása nem engedte el az enyémet.
-Még?-más helyzetben talán csúfondárosnak neveztem volna a hangját, de abban a pillanatban őrülten izgató volt ahogy kiejtette azt az egy szócskát. Belemarkoltam az ágyneműbe és felfelé biccentettem a medencémet. Kihívó pillantással néztem továbbra is a szemébe. Egy újabb mosoly volt a válasz majd kínzóan lassan simította feljebb és feljebb a pólómat. Szinte megkönnyebbülés volt ahogy átbújtatva a fejemen megszabadított tőle. Igazi ragadozómosollyal hajolt ismét le egy csók erejéig. Ám amint belemelegedhettem volna, újra elhúzódott. Hüvelykujjával végigsimított a bordáimon, pontosan a melltartó alatt. Fel akartam emelni a kezem, hogy megérintsem, de megállított.
-Ne mozdulj! Még ne...-válaszul csak bólintottam. Ujja ismét a melltartóm szélénél cikázott majd felfelé indult. Forró hullám öntött el ahogy simogatni kezdett az anyagon keresztül. Többet akartam belőle, sokkal többet. Hátam ívbe feszült válaszul finom ingerlésére. Egész testemben megremegtem mikor lehajolt és ujjai helyét ajka vette át. Fogai közé csippentette a mellbimbómat mire halk nyögés szakadt ki belőlem. Dorombolás szerű hangot hallatva folytatta édes kínzásomat. Erekciója keményen már-már fájdalmasan feszült az alhasamnak. Az övéért nyúltam, hogy kicsatolva megszabadítsam még egy felesleges ruhadarabtól. Éppen hogy kibújtattam a farmer övbújtatójából mikor kopogtattak.
-Mi a fene...-fájdalmasan felnyögtem. Bernie egész testében megfeszült. Gyilkos düh áramlott minden pórusából, még soha nem láttam ilyen...veszélyesnek. Finoman feljebb emelkedett, ügyelve arra, hogy testével takarjon.
-Nem épp a legalkalmasabb időpont...-szűrte a fogai közt a szót. Mennyire igaza volt...

14. Fejezet

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen sokáig elmaradtam, de...igazából hosszú lenne elmondani mindent úgyhogy nem magyarázkodok. Remélem tetszeni fog a fejezet, a következő megjelenésének időpontjáról nem tudok semmi biztosat mondani, sietek! Jó szórakozást és hagyjatok nyomot magatok után! Puszi, A.F.
 /A kép a Rongy kocsma hivatalos oldalán található meg eredetileg/

14. Fejezet

Freedom

*Aideen*

   Zakatoló szívvel bámultam véres kezeimre. A szám megtelt forró emberi vérrel. Lepillantottam a lábam elé. Bernie lehetetlen szögben kicsavarodott testtel feküdt a földön. Kék szeme tele félelemmel és haraggal pillantott rám.
-Meg kellett volna tennem...-nyöszörgött alig hallhatóan. Szája sarkából rubinvörös vércseppek csordultak ki.-Meg kellett volna...De túl fontos voltál...
   Nem értettem miről beszél. Segíteni akartam neki. Körülnéztem a szobában, de teljesen üres volt. Még egy bútor sem árulkodott arról, hol vagyunk éppen. Mindösszesen az ablakon bevilágító Holdfény volt szemtanúja a történteknek. Ezüst lepelként borult a gyilkosra és lassan haldokló áldozatára. Olyan békésen szemlélve a történteket, mint aki minden nap ilyen eseményeket lát, s már egyáltalán nem rázzák meg a történtek. Irigyeltem érte. Ahogy a felhők tetején ücsörögve ezüstpillantással méregetett, olyan volt számomra mintha elégedetten szemlélné a művemet. Haragudtam rá. Nevetségesen gyűlölni kezdtem abban a pillanatban a Holdnak nevezett égitestet. Torkomból artikulálatlan hörgés tört fel. Ismét vad pusztítási vágy fogott el, de azon nyomban el is múlott ahogy meghallottam a férfi elfojtott fájdalmas zokogását.
     Lehunytam a szememet. A könnyek végigfolytak vértől és portól maszatos arcomon.
-Valaki?!-kiáltottam fel, de nem jött ki egy hang sem a torkomon.-Nem akartam...
Egész testemben rázkódni kezdtem. Az ajtó hangos csattanással vágódott ki mögöttem.
-Ó, a fenébe...-sziszegte valaki majd minden elsötétült...
   Zihálva ültem fel az ágyamon.Csak egy álom...-próbáltam lecsillapítani a szívverésem. A hátamon patakokban folyt a víz.-Csak egy álom...-reszkető lábbal álltam fel és indultam a konyhába egy bögre teáért.
   Míg vártam, hogy felforrjon a víz, a terasz üvegajtajánál állva bámultam ki a sötétségbe.
Egy doboz cigi és a teám társaságában kiültem a hintaágyba és rágyújtottam. Miközben lassan lenyugodtam, elmerengtem az álmomon. Mi a franc akar ez lenni? Miért bántanám őt? Azon kívül nyílván, hogy néha olyan idegesítő mint mikor beakad az automatában a csoki, de akkor sem... és amiket ő mondott?-nagyot sóhajtva löktem nagyobbat a hintaágyon.-Felejtsd el Fresher! Csak egy hülye álom...

***

   Mire Vince megérkezett, már összepakoltam a holmimat és indulásra készen vártam. Szinte repültem az ajtóig mikor meghallottam a csengőt.
-Hé kölyök!-a férfi hozzám hasonlóan szélesen mosolygott.
-Szia! Bejössz?
-Be, persze, de nemsoká indulnunk kell.-beinvitáltam a lakásba és megkínáltam egy bögre teával míg összeszedtem a maradék cuccomat.

***

   A Bastards Back Home-ot dúdolva száguldottunk a repülőtér felé. Joey halkan szuszogott a háttérben, minden erejével arra koncentrálva, hogy tudjon aludni fülsértő kornyikálásom mellett. Most nem törődtem szúrós megjegyzéseivel, inkább a szívem táján szétterjedő boldogsággal foglalkoztam.
   Mire a repülőtérre értünk, úgy éreztem magam mint egy öt éves kisgyerek. Akárhogy is próbálkoztam, nem tudtam befogni a szám és csak locsogtam és locsogtam. Kristóf mosolyogva hallgatott, láttam rajta, hogy szórakoztatja a viselkedésem.
-Várj egy pillanatot!-emelte fel az ujját és felvette a telefonját.-Hol a francban vagy?!-miközben beszélt, alaposabban körülnéztem a terminálban és ekkor feltűnt, hogy Bernie nincs jelen.
-Jó...jó! Igyekezz! Húsz perc múlva indul a gépünk és te még sehol! Nem érdekel! Jó. Vigyázz magadra azért! Szia.-Stofi zsebre vágta a telefonját és összevont szemöldökkel fordult felénk.
-Elaludt...-kis híján hangosan felnevettem.
   Még a beszállásra sem ért a reptérre, ami Kristófból először dühöt majd enyhe kétségbeesést váltott ki. Bölcsen hallgatva ültem le az ablak melletti ülésre és vártam. Össze vontam a szemöldökömet, nem értettem miért nem ül mellém egyik férfi sem...? Már épp hátrafordultam és szólásra nyitottam a számat mikor valaki lehuppant mellém.
-Szia!-Bernie hangjától felállt a szőr a tarkómon. Visszahuppantam az ülésbe és ránéztem.
-Késtél...-motyogtam a mosolyommal küszködve.
-Mostanában nem láttalak...-dobott fel új témát mintha meg sem hallotta volna amit mondtam.-Hol voltál?
-Dolgoztam...
-Mit?-nézett rám úgy mint akit valóban érdekel.
-Nos...-most először jöttem zavarba attól amivel foglalkozok. Mi van ha kinevet?-Írok. Regényeket.
-Tényleg?-a szemöldöke a magasba szökött.-És mifélét?
-Leginkább fantasy és romantikus könyveket...
-Húúú....-csücsörítve nyújtotta el az ú-t.-És most is írsz?
-Egy kicsit elakadtam.-vallottam be miközben felnéztem rá.-De...
-Kérjük kapcsolják be biztonsági öveiket! Hamarosan felszállunk!-szakított félbe egy testetlen hang a hangszórókból. Nagyot nyeltem és reszkető ujjakkal nyúltam az övemért. Hátamon jeges izzadtság folyt végig. Páni félelem fogott el. A levegőbe fogok emelkedni...
   Egy meleg kéz simult reszkető kezemre. A férfi bátorítóan mosolygott.
-Nem lesz semmi baj!-ígérte miközben segített becsatolni az övemet, ám a kezemet nem engedte el. Jelenleg semmi velős visszavágás nem jutott eszembe, ezért csak bólintottam. Kellemes bizsergést éreztem ott ahol ujjaink találkoztak. Ezúttal Bernie locsogott mindenféléket, sikeresen elterelve a figyelmem a félelemről.
   A gép lassan gurulni kezdetett majd gyorsított és puhán emelkedni kezdett. A gyomrom ezzel ellentétben bukfencet hányva zuhant szabadesésben a föld felé. Észre sem vettem, hogy milyen erősen szorítom Bernie kezét míg fel nem szisszent.
-Eltöröd a kezem.-motyogta, de mikor el akartam húzódni, szorosabban kulcsolta össze ujjainkat.-Semmi baj, vigyázok rád...-mosolygott rám. Mélyeket lélegezve próbáltam úrrá lenni a félelmeimen. A férfi közelsége némiképp megnyugtatott.  Hüvelykujjával apró köröket rajzolt a kézfejemre míg várta, hogy megnyugodjak.
-Jobb egy kicsit?-kérdezte pár perc múltán. Bólintottam.
-Valamivel...-kifújtam a levegőt és hátradöntöttem a fejem. Meglepően jó érzés volt a kezét fogni.-Köszönöm!
-Ugyan...-vont vállat szégyenlősen.-Tudom milyen érzés...-ezt a megjegyzését kérdő pillantással jutalmaztam, mire elmesélte az első repülését. Felváltva kuncogtam és vágtam megértő képet.
   Szinte egész úton beszélgettünk. Lassan kezdtem rájönni, hogy egyáltalán nem az, akinek nagyközönség előtt mutatja magát. Vicces volt és kedves. Alapvető bunkósága eltörpült amellett a tény mellett, hogy mennyire próbál segíteni, hogy jól érezzem magam. Bárcsak mindig ilyen lenne...

***

    Kedvem lett volna megcsókolni a földet miután leszálltunk, ám a táj teljesen elvonta a figyelmemet. Az egyszerű szürke égbolt is annyival gyönyörűbbnek tűnt. Mélyet lélegezve szívtam magamba a hűvös Ír levegőt.
   A városon áthaladva pislogás nélkül bámultam az utcákat. Teljesen elvarázsolt a tudat, hogy hol s vagyok éppen.
-Tetszik?-bökött oldalba Sam. Akkorát bólintottam, hogy majd leszakadt a fejem.
-Fantasztikus! Annyira...-kerestem a megfelelő szót-örülök!
-Ez volt a cél kicsi!-nézett rám Vince is. Nem tudtam mit mondjak ezért visszafordultam az ablakhoz és csak néztem és néztem. Nem tudtam betelni a látvánnyal és az érzéssel.
   Kiskorom óta a legnagyobb vágyam volt, hogy Írországba utazhassak és most tessék...Itt vagyok! Itt az Írmanók, a Guinness és a Pubok hazájában. Szemembe könnyek szöktek a boldogságtól. Szipogva törölgettem le őket, magamat átkozva a buta picsogásért.
Úgy éreztem, haza értem...