19. Fejezet

Sziasztok! Nem jött meg a 13 vélemény, de azért most kivételesen engedményt teszek. Remélem tetszeni fog nektek a fejezet ;) Ha kíváncsiak vagytok mit mesél Joey akkor véleményezzétek a fejezetet :) A kérésem most is 13 vélemény lenne... Jó szórakozást! Puszi, A.F.

19. Fejezet

 Clock Strikes Midnight

*Joey*

   Vince olyan hirtelen ugrott fel, hogy kis híján székestöl borultam utána. Ökölbe szorult keze az asztalon csattant. Orrlyukai kitágultak, szeme vérben forgott. Éreztem, hogy nagy baj van. Amit megszólalása meg is erősített.

-Szedd össze Samet, Seamus-t és Paddy-t!-utasított szinte oda sem figyelve rám miközben a telefonjáért kapott. Intettem a fiúknak akik épp a táncparkettet koptatták. Talán lehetett valami az arckifejezésemben, de mindhárman elindultak az asztalhoz.

   -Nem veszi fel! A rohadt életbe!-Vince már vagy huszadjára próbálta elérni Aideen-t vagy Bernie-t.

-Talán...nem gondolod, hogy csak..khm...dolguk van?-próbáltam úgy fogalmazni, hogy ne tépje le a fejem. Megrémített, ahogy hullámzott a bőre. Pislogtam, mire a hullámzás abbamaradt.

-Nem! Érzem...-mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mit, már el is indult a kijárat felé. Az emberek riadtan rebbentek szét körülötte. Szednem kellett a lábamat, hogy utolérjem. Gyilkos dühvel nézett hátra a válla felett.

-Ha megint...-suttogta elgyötört hangon.

-Nem!-ráztam a fejem. Mind az öten futásnak eredtünk.

   Szinte berobbantunk a szállodába. Vince kettesével vette a lépcsőfokokat. Alig tudtam követni a tempót. Paddy értetlen hangokat kiadva kaptatott utánunk.

*Bernie*

   -Hol a faszban van?-üvöltötte valaki az arcomba. Tarkómba kínzó lüktetés költözött amint megemeltem a fejem. Egy homályos folt úszott a látóterembe.

-M-mi?-dadogtam. A szám mintha sárral lett volna tele, alig tudtam kiejteni a szavakat.

-Hagyd Vince! Nincs is magánál!-újabb hang csatlakozott az előzőhöz. Mintha villám hasította volna ketté a koponyám, minden eszembe jutott.

-Aideen...-nyögtem fel erőtlenül.

-Hol van?!-az óriás ismét megrázott. Lassan kezdett kitisztulni a látásom. Vince volt az aki a lelket is kiszorította belőlem.

-Nem...nem tudom. Sokan jöttek...-az emlékeim homályos buborékokként úsztak elő.-Mi történik?

-Ha miattad bármi baja esik a lányomnak, ketté szakítalak!-a férfi szeme zölden világított.

-Miattam? A lányodnak?-talán csak kábultságom okozta, de nem tudtam értelmezni a szavakat.

-Joey, mondd el neki!-vetette oda foghegyről a másiknak.

-Mit akarsz tenni?-amint Vince fölállt, Joey-t is megláttam. Aggodalmas arckifejezéssel pislogott hátra. Mögötte Sam és Paddy ácsorgott olyan arckifejezéssel amin más helyzetben jót derültem volna. Seamus távolabb állt, az ablak mellett.

-Szerinted?! Azt amit már régen meg kellett volna tennem!-válaszolt Vince majd öles léptekkel távozott.

   -Sam, hoznál jeget? Kristóf, kéne a srácnak valami ruha és egy whiskey!-Joey leguggolt mellém és mélyen a szemembe nézett.

-Mi folyik itt?-a könyökömre támaszkodva feljebb csúsztam a fal mentén.

-Nem is emlékszel, igaz?-a vádló hangtól kirázott a hideg.-Hogy is emlékeznél...csak egy ember vagy...-úgy ejtette ki az "ember"-t mint valami szitokszót.

-Mi?-egyre értetlenebbül bámultam rá.

-Hát most jól figyelj, elmesélek neked egy történetet nagyon régről...

*Aideen*

  Orromat friss esőillat csapta meg összekeveredve vérszaggal és a fémek szagával. Mióta van a fémeknek szaga?-nem volt időm ezen merengeni sokáig, valaki meglökött. Éreztem az illatát. Düh és izgalom keveredett benne. Lassan kinyitottam a szememet. Először minden homályos volt, de lassacskán tisztult a kép.

-Helló kislány!-egy kék szempárral találkozott a pillantásom. Olyan nagyon ismerős volt valahonnan. Amikor azonban a csuklya lekerült a fejéről, elállt a lélegzetem.

-Mi a picsa?-nyögtem ki rekedt hangon mire a férfi felnevetett.

-Látom felismertél...-kuncogott mintha valami jó viccet mondtam volna.

-Jess...-a hangom még számomra is ismeretlenül csengett.-Mi folyik itt?

-Ne csinálj úgy mintha nem tudnád!-a hirtelen hangulatváltozástól megborzongtam. Fogalmam sem volt, mit kéne tudnom. Csak most érzékeltem, hogy a kezeim össze vannak kötve és a hátam valami hűvös, kemény dologhoz feszül. Amint megmozdítottam a kezem, forró fájdalom nyilallt a csuklómba.

-Már érzed az erejét, mi?! Te dög...-a pofontól hátracsuklott a fejem. Látóteremben őrülten kergették egymást a kis csillagocskák.-Ezüst..

-És? vontam fel a szemöldököm miután a a világ abbahagyta a forgást.-Nem bukom a nemesfémekre...-miközben kiejtettem a szavakat, gondolataim lázasan pörögtek valami kiutat keresve.

-Ne játszd az idiótát!-Jess ismét leguggolt elém és egy kést dugott az orrom alá.-Tudod mi ez?

-Gáztűzhely?-vágtam vissza gúnyosan, hogy elrejtsem zavarodottságom.

-Ezzel fogom elvágni a csinos kis torkocskád...-mosolygott már-már barátian.

-Szerinted eljön?-szólalt meg egy másik hang nem messze. Odakaptam a fejem és egy újabb csuklyás fazont vettem észre.

-Muszáj neki.-vont vállat Jess.-De remélem siet!-pillantott le rám.-Nézd a szemét! Nem sok van már...-nem értettem mire céloz, de mindketten úgy bámultak rám mint valami egzotikus állatra.

-Ez egyáltalán nem vicces!-próbálkoztam máshogy.-Oldozzatok el!

-Hogyne!-vakkantotta a kék szemű férfi.-Itt fogsz megdögleni.

-De miért?-kutattam az emlékeim közt valami égbeszökő bűnt keresve ami miatt most itt kéne lennem, de egy sem ötlött eszembe.

     Hirtelen minden elsötétült. A tarkómból fura lüktetés vonult végig az egész testemen. Úgy éreztem mintha milliárdnyi rovar futkározna mindenütt a bőröm alatt.

-Szedjétek le őket!-nyüszítettem még mindig vakon. Megpróbáltam felállni, de egy éles reccsenés kíséretében a lábaim felmondták a szolgálatot. Pokoli kín hasított végig minden tagomon. Felsikoltottam az éles fájdalomtól. Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is múlott a roham, ám a látásom nem tért vissza.

-Nem tudunk sokáig várni...-szólalt meg halkan az idegen alak.

-Tudom, a fenébe is!-ez Jess volt.-Szeretnéd megtudni miért fogsz megdögleni?-olyan közel volt, hogy éreztem a leheletét az arcomon. Hűvös fém érintését éreztem meg a járomcsontom alatt. Nyomán forrón serkent ki a vérem.

-Kapd be!-köptem.

-Azért én csak elmondom...-kuncogott majd hátborzongató hangon mesélni kezdett...