Sziasztok :) Késedelemért elnézéseteket kérem, magam sem gondoltam, hogy ilyen pörgős lesz ez a nyár...Nem részletezném a sztorit, inkább merüljetek el a mesémben :) Minél hamarabb igyekszem hozni a következő részt :) Jó szórakozást és várom a véleményeteket! A.F.
10. Fejezet
-Mennyi az idő?-hangom kásás volt és rekedtes. Megköszörültem tehát a torkomat és függőlegesbe helyeztem magam.
-Fél négy.-segített ki Sam mire hálásan biccentettem.
-Akkor azt hiszem, én indulok. Akkor holnap után?
-Ühümm.-biccentett a tour manegerünk fel sem nézve a telefonjából.
Illendő és meglehetősen gyors búcsúzkodás után felkaptam a dzsekim és elhagytam a helyet. Az utcára érve a zsebemhez nyúltam.
-A francba!-motyogta valaki.-Persze, hogy most kell lemerülnöd, hát miért is ne?! Így szeretsz te engem?-eltelt egy kis idő mire leesett, hogy Aideen a telefonjával veszekszik.
-Mi a helyzet?-nyilván megijesztettem mert egész testében összerándult.
-Semmi.-vetette oda morcos hangon. Magamban elmosolyodtam miközben leültem mellé.
-Mi történt?-vontam fel ártatlanul a szemöldököm.
-Lemerült.-közölte a tényt az orrom alá dugva a mobilját. Hümmögve bólintottam.
-Le.-tettem hozzá.-Tudok valamit segíteni?
-Hacsak nincs nálad véletlen egy töltő, nem hiszem...-hangja kicsit megenyhült.
-Az nincs. Kit akartál hívni?-igyekeztem tartani az ártatlan segítőkész harmonikás fickó szerepét.
-Attilát, eltűntek.-hangja elbizonytalanodott.
-Vagy inkább te tűntél el, nem?-picit meglöktem a vállammal és rámosolyogtam, hátha oldja a feszültségét. Vállat vont miközben felsóhajtott.
-A lényegen nem változtat.-kotorászni kezdett a táskájában, egy idő után azonban bosszúsan motyogott valamit. kitalálva a gondolatát, egy cigit nyújtottam felé.
-Miért, mi a lényeg?-kérdeztem miközben az öngyújtómat is felé nyújtottam.
-Az, hogy nincs mivel hazamennem és szállást sem foglaltam sehol...-mélyet szívott a koporsószögből majd fejét hátravetve fújta ki a füstöt. Pillantásom elidőzött nyakának ívén.
-Majd én elviszlek.-ajánlottam fel mikor megtaláltam a hangom.
-Komolyan gondolod, hogy ez jó ötlet?-szemöldökét enyhén felvonva nézett rám.
-Nagyon is!-bólintottam mint aki meg van győződve.
-Van más választásom?-motyogta maga elé, mérlegelve a helyzetet.-Hát okééé...-egyezett bele félhangon.
-Szuper!-álltam fel és a kezemet nyújtottam felé, hogy őt is felsegítsem.
Miután elfogadta a felkérést halkan felsóhajtott. Kérdő tekintetemet látva azonban megrázta a fejét. Vállat vonva invitáltam a kocsim felé. Arcán keserédes mosoly játszott.
-Nem harapok...-ígértem egy félmosoly kíséretében.-Csak bízz bennem!
-Jó.-dörmögte maga elé.-Ez a legjobb amit tehetek.-Magamban mosolyogva nyugtáztam ahogy beszállt a kocsimba.
Túlságosan csendes volt az úton. Alig volt hajlandó hozzám szólni. Néha-néha egy-egy félmondat erejéig nyitotta ki a száját. Akkor is csak azért, hogy útba igazítson. Bosszantott a helyzet. Nagyon is!
-Hé!-motyogtam félhangosan egy idő után. Semmi válasz. Oldalra pillantva vettem észre, hogy elaludt. Magamban elmosolyodtam. A fények játéka miatt úgy tűnt mintha a bőre alatt hullámzana valami ami veszélyes külsőt kölcsönzött neki, de még így is vonzó volt.
Arra sem ébredt fel, hogy leállítottam az autót. Csendesen kikapcsoltam a biztonsági övemet majd az övét is. Hátranyúlva kihalásztam a hátsó ülésről a táskáját és megkerestem a kulcsait. Gyorsan és halkan szálltam ki a kocsiból és kinyitottam a bejárati ajtót. Viszonylag gyorsan rátaláltam a hálószobájára. Megigazítottam számára az ágyat majd ugyanilyen gyorsan visszamentem a kocsimhoz. Még mindig aludt...Mérlegelnem kellett a helyzetet. Valami azt súgta belülről, hogy vegyem az ölembe és vigyem biztonságba őt. Képtelen voltam ellenállni a késztetésnek így a lehető legóvatosabban kiemeltem a kocsiból és a sarkammal csuktam be utána az ajtót. Összerezzentem a csapódásra és lenéztem az arcára. Bár homlokát összeráncolta egy picit, fejét a mellkasomra hajtotta és egyenletes légzése elárulta, hogy alszik még.
Óvatosan fektettem le az ágyára majd leügyeskedtem róla valahogy a bakancsát és ezúttal átkoztam azt aki kitalálta a 20 soros fűzőt. Próbáltam minél kényelmesebb helyzetbe fektetni anélkül, hogy felriasztanám.
-Mhmmm....-motyogta mire felkaptam a fejem. Felébredt? Leültem mellé az ágyra és simogatni kezdtem a haját, hátha ez megnyugtatja. Olyan furcsán jó érzés volt, ahogy belehajtotta az arcát a tenyerembe. Biztos voltam benne, hogy éberen ilyen dolgokra soha nem vetemedne.
-Aludj csak!-suttogtam.-Vigyázok rád.-valami furcsa érzés kerített hatalmába, de ezúttal nem engedtem neki. Felkeltem és a konyhába indultam, hogy összeüssek valami ennivalót magunknak. Eldöntöttem, hogy nem hagyom őt magára, és különben sem lett volna tanácsos ilyen kómás állapotban vezetnem.
A konyhában rend fogadott, minden a helyén volt. Az egyetlen dolog ami az itt lakó ember személyéről tanúskodott, az a hanyagul az egyik székre dobott farmerdzseki volt. Halkan dúdolva láttam munkához. Ami először is a konyha feltérképezéséből állt. Miután megtaláltam a szükséges dolgokat, ami tojást kenyeret és friss zöldségeket takart, nekiláttam a bundás kenyérnek, mivel azt tartottam a leginkább gyors és tápláló ételnek számára.
*Aideen*
Csörömpölésre riadtam fel. Kinyitva a szememet először az éjjeliszekrényemen árválkodó óra tűnt fel. Hajnali hármat mutatott. Fogalmam sem volt, hogy mégis, hogy kerültem haza. Az újból felhangzó csörömpölésre összerándultam. Valaki van itt rajtam kívül...-a gondolatra hevesen kalapálni kezdett a szívem és adrenalin öntötte el a testem. Hangtalanul keltem fel miközben fejben már egy esetleges önvédelmi eszköz után kutattam.Lábujjhegyen osontam a hang irányába. Az álom még a szememben volt, így nem sokat fogtam fel a környezetemből, az mindenesetre világos volt, hogy a zajok a konyhából szűrődnek ki. Mivel jobbat nem találtam, egy esernyőt emeltem a vállamhoz mint valami baseball ütőt. A konyha ajtaja mellé lapultam a lépteket hallva és felkészültem, hogy amint kilép a betörő, teljes erőből fejbe vágom.
Az esernyő keményen csattant a férfi fején. Sajnos túl későn vettem észre, hogy ki is az.
-Mi a...?!-Bernie a falnak tántorodott. A szám elé kaptam a kezem, elfojtva a sikoltást ami készülődött kitörni.
-Ó, jézusom! Ne haragudj!-ugrottam oda hozzá. Szemében dühös fény villant. Mielőtt hátraléphettem volna elkapta a derekam és a falhoz taszított. Teste szorosan az enyémhez simult amitől megborzongtam.
-Mondd csak, te gyakran ütsz le embereket akik főznek neked?-pillantása kicsit ködös volt, de hangjában érezhető volt az ereje.
-Véletlen volt, azt hittem valaki más van itt...-meg kellett emberelnem magam, hogy hangom ne kezdjen el remegni. Ajka csupán centikre volt az enyémtől. Ahogy tisztult a látása, úgy sötétedett el a szeme. Mivel jóval magasabb volt nálam, enyhén le kellett hajolnia, hogy arcunk egy vonalban legyen.
-Most meg foglak csókolni...-jelentette be mintha csak azt mondaná, hogy esik az eső, vagy, hogy kék az ég. Mielőtt bármit is mondhattam volna, megéreztem forró ajkát az enyémen. Gyengéd és futó érintés volt csupán, mégis elöntött a forróság. A józan eszem gyűlölte volna, hogy ez történik, de az valahol még az ágyam szélén hempergett, kirázva magából az alvás okozta kábulatot.
Mielőtt gondolkodóba eshettem volna, beletúrtam a hajába, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Ujjaimat csikizték a puha tincsek. Előbb csak apró puszikkal kényeztettük egymás száját, majd megéreztem nyelvének lágy követelőzését az ajkamon. Egy mély sóhajjal engedtem utat neki. Túl hamar ért véget...Mielőtt elhúzódott volna, még finoman megpuszilta a szám sarkát majd felegyenesedett.
-Bocsánatkérés elfogadva.-a csibészes mosoly láttán legszívesebben bokán rúgtam volna.
-Emlékeztess, hogy többet ne üsselek le!-morogtam.-Letusolok.-azzal sarkon fordultam és a fürdőszobát céloztam meg.
-Ne mondd, hogy nem élvezted!-kiáltott utánam nevetve.
-De!-néztem hátra a vállam fölött.-És pont ez a baj...
