2014. április 20., vasárnap

HELYZETJELENTÉS + 6. Fejezet + Hirdetmény

Hello mindenki! Most kicsit sokat fogok magyarázni, aki nem kíváncsi rám az nyugodtan lapozzon lejjebb! Na szóval, egy újabb koncerten vagyunk túl ami Kecskeméten volt a Tekában. Előtte azonban a Buszos kocsma névre hallgató szórakozóhelyen ünnepeltük, hogy ismét összegyűlt a Gang egy része. Ha jól számoltam 19 körül voltunk és páran út közben csapódtak hozzánk. Na, de itt jön az őrült fangirl szöveg és egy kis ömlengés a konci eseményeiről :) Sikerült befoglalni az első helyet, mint általában. Viszont most volt egy bökkenő, túl közel voltam a színpadhoz. Stofi úgy fejbe nyomott a gitárjával, hogy azt hittem összecsuklok, na mindegy :D elhanyagolható tényező. Ezt leszámítva fergeteges buli volt, valamelyik vadállat úgy térden rúgott, hogy alig birok ráállni, de semmi pánik, már megrendeltem a falábamat, tuti rumot töltök bele :3 Ismét megtaláltam a srácokat és jó kis beszélgetés keveredett. Az estét valami pizzázóban zártuk, nem emlékszem a nevére, de jó volt a koszt :D Legközelebb remélem még több Patkánnyal ismerkedhetek meg! Srácok, köszönöm ezt a fantasztikus estét! Attila, még egyszer boldog születésnapot! :*

Most egy kis rizsa a 6. fejezetről is. Nem kell megijedni, Bernie drága csak kivételesen ilyen kedves. Nem love-storyzunk :D Bízom benne, hogy azért tetszeni fog mindenkinek! Jó szórakozást, puszi! A.F.

U.I.:Beláthatatlan időn belül ez volt az utolsó fejezet amit egyenlőre felraktam. Sajnálom, tényleg, nagyon, de az életkedvem is elment nemhogy az íráskedvem... Ígérem jelentkezni fogok és, ha közben még útba esik egy koncert, kaptok beszámolót, de most tényleg nem tudok tollat fogni a kezembe. Köszönöm azoknak akik megértik, és még egyszer bocsánat azoktól akik nem... Jók legyetek! Az Írek szerencséje kísérjen benneteket utatokon! 
6. Fejezet
   Nem akartam, hogy azt higgye nagyon fontos nekem ez a találkozó, ezért egy csinos tavaszi ruhát húztam fel csizmával. Sminket éppen annyit tettem fel, hogy mutasson valamit. 
  A mobilom csörgése zavart meg a szempilláim hosszabbításában. A vállam és az arcom közé szorítva vettem fel.
-Igen?-motyogtam félig nyitott szájjal.  Soha nem értettem miért csak így vagyok képes sminkelni magam...
-Kint vagyok a felhajtón.-a férfi hangjától akaratlanul megborzongtam.
-Tudnál várni egy percet?...A picsába!-szitkozódtam mert kiesett a kezemből az ecset.
-Jól vagy?-nevetett halkan.-Ne menjek be segíteni?
-Megvagyok!-hadartam gyorsan. Még csak az hiányozna, hogy betegye a lábát a lakásomba...-Basszus!-kis híján átestem a küszöbön ahogy kifelé igyekeztem a fürdőszobából.
-Ez nem hangzott valami biztatóan...-most már hangosan kacagott.
-Ne röhögj! Egy perc!-kinyomtam mielőtt fültanúja lehetett volna további szerencsétlenkedéseimnek. Kisebb nagyobb balesetekkel eljutottam az ajtóig. Utoljára ellenőriztem, hogy meg van-e minden a táskámban majd kiléptem a teraszra.
  Bernie a kocsijának dőlve dohányzott. Farmer volt rajta, bakanccsal. Fekete pólója fölött elegánsan szabott sportzakó feszült széles vállain.
-Jól nézel ki!-lökte el magát a kocsitól amint kiléptem a kapun. Lépett egyet felém én pedig megtorpantam. Felvonta a szemöldökét majd elmosolyodott.-Megmondtam, hogy jó leszek!-kissé lehajtotta a fejét, hogy szempilláin keresztül pillantson rám.
-Igen.-motyogtam.-Tudom...
-Nem bízol bennem...-hangjában semmi vádaskodás nem volt.-Ezen változtatnunk kéne...
  Kinyitotta nekem az ajtót majd miután beszálltam laza mozdulattal csukta be utánam és átsietett a sofőr üléshez.
-Hova megyünk?-kérdeztem az ölembe ejtve a kezeimet.
-Meglepetés, bízz bennem!-halkan nevetett saját magán.
-Dohányozhatok bent?-pillantottam rá fél szemmel.
-Nyugodtan.-megelőzött mielőtt a gombhoz értem volna és leeresztette nekem az ablakot. 
  Elővettem egy cigarettát, ekkor ismét megelőzött. Egy ezüstösen csillogó vihargyújtót nyújtott felém amin a Paddy and the Rats felirat díszelgett.
-Dögös gyújtó.-mosolyogtam amint felparázslott a cigim.
-Kösz.-biccentett. 
  Oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam profilját. Markáns áll, büszke orr, szép ívű ajkak és szemöldök súroló szempillák. Kár, hogy mindez egy olyan pasihoz tartozik akinek fogalma sincs a monogámiáról.  Ezen nevetnem kellett.
-Mi olyan vicces?-fél szemmel rám tekintett miközben szája sarka felfelé görbült.
-Te.-vallottam be egy szemrebbenés nélkül.
-Hát ez megtisztelő.-motyogta maga elé még mindig mosolyogva.-És megtudhatom mi olyan vicces rajtam?
-Az, hogy egy tökfej van bársonyba csomagolva.-erre aztán még jobban nevetett. Ezt a pasit nem könnyű megsérteni...-állapítottam meg.
-Köszi. Ennél szebbet még soha nem mondott nekem nő! Vagy legalábbis őszintébbet nem nagyon...
-Rossz szokásom..-vontam vállat miközben az ablakon át a tájat csodáltam mely nem állt másból csak házak tömkelegéből.
-Nekem tetszik.-még mindig mosolyogva gyorsított, hogy elérje a zöld lámpát. Annyira belevesztem az össze-vissza csapdosó gondolataimba, hogy fel sem tűnt, hogy kiértünk a városból.
-Hová megyünk?-szakadtam ki lassan a gondolataimból.
-Titok!-kuncogott ismét. Lehunytam a szemem és hallgattam a hangját. Így jó volt és olyan ismerős.
-Berni?
-Hmm?
-Nem találkoztunk mi már valahol?-nem nyitottam ki a szemeim továbbra sem.
-De, Baján már kiszúrtalak.
-Nem úgy...Nem most...-nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg az érzésemet.-Mindegy, kezdek bekattanni...-a válasz egy újabb dallamos nevetés volt.
-Csípem az őrült csajokat.
-Rosszul teszed!-próbáltam letörni a lelkesedését.
-Majd meglátjuk.
   Rendkívül bosszantó volt ez a lelkesedés, de valahol nagyon aranyos is. Hümmögve néztem le a kezeimre. Csak akkor pillantottam fel újra mikor megérkeztünk.
   A Maros partján voltunk. Körös körül csak fák és a patak. Mindig is szerettem folyópartokon ücsörögni, tehát ez a húzás a gyengémre tapintott.
-Megérkeztünk.-felsőtestével felém fordult és ismét mosolyogni kezdett. Az arca meglepően kisfiús vonásokat vett fel. Szemében semmi mást nem láttam, mint puszta vidámságot. Lassan közelebb hajolt. Tekintete az arcomról a homlokomra vándorolt, szemöldökét összevonta. Keze lassan emelkedett fel és közeledett az arcom felé. Össze kellett szorítanom a fogam, hogy ne húzódjak el. Ujja puhán érintette a hajamat és félresöpörte a bal halántékomról. Kék írisze sötétebb színt vett fel a sebhelyemre pillantva. Az arca közel került az enyémhez amint jobban megvizsgálta a heget.
-Sajnálom...-motyogta mintegy önmagának. Lehelete a nyakamat súrolta amitől megborzongtam.-Ne haragudj, nem akartam belépni a személyes teredbe, csak...-elharapta a mondat végét miközben visszadőlt az ülésre.
  Mielőtt megszólalhattam volna, kiszállt és nekem is kinyitotta az ajtót. Amint becsuktam magam után, egyből a csomagtartóhoz indult, hogy kivegyen belőle valamit. Kezében egy kosárral tért vissza. Tehát piknikezni akar...
-Indulhatunk?-kérdezte mosolyogva. Csendesen sétáltunk egymás mellett míg egy megfelelően sík területre értünk. Leterített egy fekete-zöld kockás plédet majd leheveredett. Hunyorognia kellett a napsütéstől miközben felnézett rám. Megpaskolta maga mellett a helyet mire mosolyognom kellett. Vigyázva, hogy ne tapossam le a szoknyám, én is helyet foglaltam.
-Remélem szereted a bort...-halkan beszélt miközben felnyitotta a kosár fedelét és egy üveg vörösbort vett elő két pohárral együtt. 
  Csak néztem ahogy kitölti a bort. Pont olyan vörös volt mint a vér..-erre a gondolatra furcsa bizsergés áradt szét bennem. Megráztam a fejem és próbáltam a valóságra összpontosítani.
  Beszélgetni kezdtünk miközben átnyújtotta nekem a bort, de fogalmam sem volt miről. A szavak automatikusan hagyták el ajkaimat, az agyam azonban egész máson kattogott. Mély lélegzetet vettem, hogy koncentrálni tudjak.
-...szóval ezért nem szeretem a vaníliás pudingot...-a mondat eleje teljesen beleveszett a tompa zúgásba ami a fülemben dobolt, ezért csak mosolyogtam válasz helyett.
  Valami nagyon nem stimmelt...



FONTOS!
A koncert alkalmával valami undok hörcsög lenyúlta Beki csirkéjét, Bernátot! Ez a csirke, habár ránézésre átlagos gumicsirkének tűnhet, egy nagyon fontos személy az életünkben. Kérlek szépen titeket, segítsetek nekünk megtalálni Bernátot és visszajuttatni a gazdijához mert nagyon hiányolja! Bárki bármit tud a hollétéről, az kérem mihamarabb jelezze nekem! Nagyon hálás lennék! Az utolsó képünk róla:


2014. április 13., vasárnap

5. Fejezet

Sziasztok! Ne haragudjatok a múltheti kimaradásért, de nem voltam gépközelben a hétvégén, így nem tudtam megírni az 5. fejezetet, de most itt van! Remélem tetszeni fog :) Örömmel láttam, hogy egy Patkány már használta a chat ablakot :) A többiek is bátran írhatnak oda :) Na, nem dumálok itt regényeket...Jó szórakozást és ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után! A.F.
5. Fejezet
*Bernie*
   A lábaim önálló életre keltek és igyekeztek minél messzebbre vinni a kocsma ajtajától. Zsebembe süllyesztettem a kezem és félig lehunyt szemmel lépkedtem. A mellkasomban úgy kavargott valami mintha egy óriás belenyúlt volna a hatalmas fakanalával és összekuszálta volna a dolgokat. Mély lélegzetet vettem, majd még egyet. Nem akaródzott segíteni, hogy helyre tegye a gondolataimat. Legszívesebben visszarohantam volna a lányhoz és magamhoz húztam volna. Feszélyezett ez az érzés. Bosszantott, hogy akármilyen hárpia velem szemben, annál jobban érdekel. 
   Lassan megkerültem az épületet és visszaindultam a főbejárathoz. Úgy éreztem mintha egy szempár lesne valahonnan. Hátrakaptam a fejem, de semmit nem láttam.
-Szia, pont téged kerestelek...-meglepetésemben hátraugrottam egyet.
-Mostanában mániátokká vált a szívrohamot hozni az emberre!-dörmögtem Gézának.
-Csak szerettem volna, hogy tudd... Szóval, jobban járnál ha kivernéd őt a fejedből!-állával a bejárat felé biccentett. Vince és Aideen valamin nevetgélve ácsorgott a "dohányzásra kijelölt hely" felirat mellett. Egy pillanatig néztem a lányt majd visszafordultam Joey-hoz.
-Miért?-ez volt az első kérdés ami kibukott belőlem ahogy eljutott hozzám a mondanivalója.
-Nos, fogalmazzunk úgy...Az őrangyala nem igazán díjazza, hogy újra bele akarod vinni a bajba...
-Újra?-vontam fel a szemöldököm meglepetten. Pár héttel ezelőttig még csak a létezéséről sem tudtam, hogy vihetném újra bajba?!
-Mindegy, most az egyszer hallgass rám és keress valami más prédát!-mire válaszra nyithattam volna a szám, Géza úgy eltűnt mintha a föld nyelte volna el. Meglepetten pislogtam, de végleg lelépett. Tekintetem visszatért Aideen-re. Fekete bőrnadrágja tökéletesen rásimult a lábára. Fekete trikójának elején a Tales From The Docks borítórajza díszlett. Szinte éreztem ahogy húz magához. Lecsó felém kapta a fejét. Egy pillanatra felvillant a szeme majd vissza fordult a lányhoz. Ösztönösen hátrébb léptem egyet és a csípőmhöz kaptam. Értetlenül néztem üres markomra. Valamiért úgy éreztem kellene lennie benne egy fegyvernek.
-Megőrültél Bernát!-állapítottam meg kis gondolkodás után.-Le kéne feküdnöd aludni!
  Elővettem egy szál cigit és rágyújtottam. Hátamat a falnak vetettem és lehunyt szemmel élveztem a füstöt. Kivételesen semmi kedvem nem volt nőket felszedni. Inkább bújtam volna el egy sarokba és aludtam volna legszívesebben.
   -Szarul nézel ki!-közölte Kristóf halálos nyugalommal a hangjában amint visszatértem a Backstage-be.
-Kösz!-bólintottam és elnyúltam a kanapén. Előhalásztam a mobilomat a zsebemből és felléptem a facebook profilomra. Volt vagy száz új üzenetem és rengeteg értesítésem. Párat megnyitogattam és válaszoltam rá, hogy elterelje a gondolataimat.  
Hűvös levegő csapta meg egyébként felhevült bőrömet. Felnézve Vince-szel találtam szemben magam. Rám mosolygott és leült a másik kanapéra.
-Mi a helyzet?
-Elfáradtam! Mikor indulunk?-kicsit hülyén éreztem magam, hogy pont Lecsónak mesélem a gyengeségem, de csak úgy kiszaladt a számon.
-Nemsokára. Mihelyst Gézu megkerül!
-Miért, hol van?
-Ellopta egy ellenséges hobbit kolónia.-olyan komolysággal ejtette ki a szavakat, hogy képtelen voltam nem nevetni rajta. Hátravetett fejjel kacagtam. Amikor azonban észbe kaptam gyorsan elharaptam a nevetés végét.
-Remélem nem nyírják ki.-vontam vállat és visszatértem a telefonomhoz.
-Nincs olyan mázlink.-vont vállat a nagy darab férfi.
-Hallottam ám mindent!-Géza résnyire húzott szemmel jött elő a mosdóból.
-Te meg hogy jöttél be? Az ajtó alatt?-Vince csak fél szemmel tekintett az érkező felé.
-Én legalább beférek az ajtón!-vágott vissza Joey. Nem tudtam elrejteni a mosolyomat a szóváltásuk hallatán. Sam is megjelent Kristóf társaságában.
-Samy, a Gézu sérteget!-közölte Lecsó elnyújtott hangon.
-Esküszöm, hogy ő kezdte!-mutatott Joey a támadójára. Mint az ötévesek...
***
  Egyetlen szabadnap.-ez a mondat kattogott a fejemben amint kiszálltam a buszból. A vállamra vettem a sporttáskám és intettem a srácoknak.
-Kedden találkozunk!-kiabálta még Kristóf miközben becsukódott az ajtó. 
  Kihalásztam a lakáskulcsot a zsebemből és a zárba illesztettem. Egy halk kattanással feltárult előttem a sötét előszoba. Ha lett volna macskám, most biztosan elém jött volna, hogy üdvözöljön. De nem... 
  Ledobtam a táskát a mosókonyha ajtajában és a konyhába igyekeztem. Felkattintottam a lámpát és körülnéztem a szétáradó fényben. Minden a megszokott rendben sorakozott. A csend fullasztóan telepedett rám. Mivel képtelen lettem volna elviselni, betettem egy lemezt a lejátszóba és elindítottam. A zene, habár nem nagyon figyeltem rá, elűzte az árnyakat a házból. 
  Megnyitottam a fürdőszobában a csapot, hogy kellemes meleg vizet engedjek a fürdéshez. Amint beállítottam a víz hőfokát, visszamentem a konyhába, hogy összeüssek valami vacsorát. Épp a paprikát szeleteltem mikor megszólalt a mobilom. Gyorsan megtöröltem a kezemet és felvettem.
-Babicsek Bernát.-mivel nem volt ismerős a szám, kénytelen voltam bemutatkozni.
-Ne haragudj!-egy női hang volt.-Nem akartalak megsérteni...
-Aideen?-a szemöldököm a hajamat súrolta meglepettségemben. Hirtelen eszembe sem jutott miről beszél.
-Most...most leteszem, oké? Csak ennyit akartam mondani...
-Várj!-észre sem vettem, hogy felkiáltottam. Csak a visszhangok adták tudtomra.-Ne tedd még le!-kértem halkabban.-Beszélgessünk!
-Egész eddig sem ment nekünk ez a beszélgetés téma Bernie...-hallottam a hangján némi keserűséget.
-De igen! Akkor amikor nem tudtad, hogy velem beszélsz.-emlékeztettem az első találkozásunkra. Erre halkan felnevetett.
-Igazad van!
  Közben elsétáltam a fürdőszobába és elzártam a vizet.
-Tartanád egy picit?
-Persze.-amint válaszolt letettem a telefont a mosdó mellé és gyorsan levetkőztem. Amint nyakig elmerültem a forró vízben ismét a fülemhez emeltem a készüléket.
-Itt is vagyok.
-Mi volt ez a csobogás?-kérdezte kíváncsian. Ajkam széles mosolyra húzódott.
-Épp most merültem el egy kád jó forró vízben... meztelenül...-szinte láttam magam előtt ahogy összevonja a szemöldökét.
-Húha! Én meg azt hittem ruhában szoktál fürdeni...-szemtelen hangjától nevetnem kellett. 
-Nem sűrűn. Nincs kedved átugrani?-úgy kuncogtam mint egy ötéves.
-Majd biztos! Így jobb...
-Mi jobb?-vontam fel a szemöldököm, bár nem láthatta.
-Jobb veled így beszélgetni. Ha mindig ilyen lennél, talán még kedvelnélek is...
-Talán még kedvelnél is...-ismételtem csodálkozó hangon, de közben a torkomban már éreztem a nevetés bizsergetését.-Szépen vagyunk...
-Ó, dugulj el!-nevetett ő is.-Egyedül vagy?
-Ki más lenne itt?-próbáltam lazán kiejteni a szavakat de megbicsaklott a hangom. Megköszörültem a torkomat.
-Bernie...?
-Igen?-a hangom rekedt volt.
-Semmi, mindegy. Aludj jól!
-Várj! Gyere el velem holnap ebédelni! Kérlek...-hosszan kifújta a levegőt mielőtt válaszolt volna.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne...
-Kérlek.-ismételtem önmagam.-Esküszöm, jól fogok viselkedni!-mosolyodtam el.
-Hát jó, de csak egy ebéd.-a lelki szemeimmel láttam, ahogy felemeli a mutatóujját.-És ne merészelj...
-Jó leszek!-fejeztem be a mondatát.-Fél egyre érted megyek! Ezen a számon tudlak elérni?
-Igen, de azt sem tudod, hol lakom?!
-Szeged, Középfasor 175.-diktáltam a címet ami még mindig látszott, bár egy kicsit elmosódva a víztől, a kézfejemen.
-Igen. Jóéjt Berni...-most az egyszer a rendes nevemen szólított.
-Jóéjt!-egy sóhajtással tettem le magam mellé a mobilom. Csak el ne szúrjam...