5. Fejezet

Sziasztok! Ne haragudjatok a múltheti kimaradásért, de nem voltam gépközelben a hétvégén, így nem tudtam megírni az 5. fejezetet, de most itt van! Remélem tetszeni fog :) Örömmel láttam, hogy egy Patkány már használta a chat ablakot :) A többiek is bátran írhatnak oda :) Na, nem dumálok itt regényeket...Jó szórakozást és ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után! A.F.

5. Fejezet

Sailor Sally

*Bernie*

   A lábaim önálló életre keltek és igyekeztek minél messzebbre vinni a kocsma ajtajától. Zsebembe süllyesztettem a kezem és félig lehunyt szemmel lépkedtem. A mellkasomban úgy kavargott valami mintha egy óriás belenyúlt volna a hatalmas fakanalával és összekuszálta volna a dolgokat. Mély lélegzetet vettem, majd még egyet. Nem akaródzott segíteni, hogy helyre tegye a gondolataimat. Legszívesebben visszarohantam volna a lányhoz és magamhoz húztam volna. Feszélyezett ez az érzés. Bosszantott, hogy akármilyen hárpia velem szemben, annál jobban érdekel. 
   Lassan megkerültem az épületet és visszaindultam a főbejárathoz. Úgy éreztem mintha egy szempár lesne valahonnan. Hátrakaptam a fejem, de semmit nem láttam.
-Szia, pont téged kerestelek...-meglepetésemben hátraugrottam egyet.
-Mostanában mániátokká vált a szívrohamot hozni az emberre!-dörmögtem Gézának.
-Csak szerettem volna, hogy tudd... Szóval, jobban járnál ha kivernéd őt a fejedből!-állával a bejárat felé biccentett. Vince és Aideen valamin nevetgélve ácsorgott a "dohányzásra kijelölt hely" felirat mellett. Egy pillanatig néztem a lányt majd visszafordultam Joey-hoz.
-Miért?-ez volt az első kérdés ami kibukott belőlem ahogy eljutott hozzám a mondanivalója.
-Nos, fogalmazzunk úgy...Az őrangyala nem igazán díjazza, hogy újra bele akarod vinni a bajba...
-Újra?-vontam fel a szemöldököm meglepetten. Pár héttel ezelőttig még csak a létezéséről sem tudtam, hogy vihetném újra bajba?!
-Mindegy, most az egyszer hallgass rám és keress valami más prédát!-mire válaszra nyithattam volna a szám, Géza úgy eltűnt mintha a föld nyelte volna el. Meglepetten pislogtam, de végleg lelépett. Tekintetem visszatért Aideen-re. Fekete bőrnadrágja tökéletesen rásimult a lábára. Fekete trikójának elején a Tales From The Docks borítórajza díszlett. Szinte éreztem ahogy húz magához. Lecsó felém kapta a fejét. Egy pillanatra felvillant a szeme majd vissza fordult a lányhoz. Ösztönösen hátrébb léptem egyet és a csípőmhöz kaptam. Értetlenül néztem üres markomra. Valamiért úgy éreztem kellene lennie benne egy fegyvernek.
-Megőrültél Bernát!-állapítottam meg kis gondolkodás után.-Le kéne feküdnöd aludni!
  Elővettem egy szál cigit és rágyújtottam. Hátamat a falnak vetettem és lehunyt szemmel élveztem a füstöt. Kivételesen semmi kedvem nem volt nőket felszedni. Inkább bújtam volna el egy sarokba és aludtam volna legszívesebben.
   -Szarul nézel ki!-közölte Kristóf halálos nyugalommal a hangjában amint visszatértem a Backstage-be.
-Kösz!-bólintottam és elnyúltam a kanapén. Előhalásztam a mobilomat a zsebemből és felléptem a facebook profilomra. Volt vagy száz új üzenetem és rengeteg értesítésem. Párat megnyitogattam és válaszoltam rá, hogy elterelje a gondolataimat.  
Hűvös levegő csapta meg egyébként felhevült bőrömet. Felnézve Vince-szel találtam szemben magam. Rám mosolygott és leült a másik kanapéra.
-Mi a helyzet?
-Elfáradtam! Mikor indulunk?-kicsit hülyén éreztem magam, hogy pont Lecsónak mesélem a gyengeségem, de csak úgy kiszaladt a számon.
-Nemsokára. Mihelyst Gézu megkerül!
-Miért, hol van?
-Ellopta egy ellenséges hobbit kolónia.-olyan komolysággal ejtette ki a szavakat, hogy képtelen voltam nem nevetni rajta. Hátravetett fejjel kacagtam. Amikor azonban észbe kaptam gyorsan elharaptam a nevetés végét.
-Remélem nem nyírják ki.-vontam vállat és visszatértem a telefonomhoz.
-Nincs olyan mázlink.-vont vállat a nagy darab férfi.
-Hallottam ám mindent!-Géza résnyire húzott szemmel jött elő a mosdóból.
-Te meg hogy jöttél be? Az ajtó alatt?-Vince csak fél szemmel tekintett az érkező felé.
-Én legalább beférek az ajtón!-vágott vissza Joey. Nem tudtam elrejteni a mosolyomat a szóváltásuk hallatán. Sam is megjelent Kristóf társaságában.
-Samy, a Gézu sérteget!-közölte Lecsó elnyújtott hangon.
-Esküszöm, hogy ő kezdte!-mutatott Joey a támadójára. Mint az ötévesek...

***

  Egyetlen szabadnap.-ez a mondat kattogott a fejemben amint kiszálltam a buszból. A vállamra vettem a sporttáskám és intettem a srácoknak.
-Kedden találkozunk!-kiabálta még Kristóf miközben becsukódott az ajtó. 
  Kihalásztam a lakáskulcsot a zsebemből és a zárba illesztettem. Egy halk kattanással feltárult előttem a sötét előszoba. Ha lett volna macskám, most biztosan elém jött volna, hogy üdvözöljön. De nem... 
  Ledobtam a táskát a mosókonyha ajtajában és a konyhába igyekeztem. Felkattintottam a lámpát és körülnéztem a szétáradó fényben. Minden a megszokott rendben sorakozott. A csend fullasztóan telepedett rám. Mivel képtelen lettem volna elviselni, betettem egy lemezt a lejátszóba és elindítottam. A zene, habár nem nagyon figyeltem rá, elűzte az árnyakat a házból. 
  Megnyitottam a fürdőszobában a csapot, hogy kellemes meleg vizet engedjek a fürdéshez. Amint beállítottam a víz hőfokát, visszamentem a konyhába, hogy összeüssek valami vacsorát. Épp a paprikát szeleteltem mikor megszólalt a mobilom. Gyorsan megtöröltem a kezemet és felvettem.
-Babicsek Bernát.-mivel nem volt ismerős a szám, kénytelen voltam bemutatkozni.
-Ne haragudj!-egy női hang volt.-Nem akartalak megsérteni...
-Aideen?-a szemöldököm a hajamat súrolta meglepettségemben. Hirtelen eszembe sem jutott miről beszél.
-Most...most leteszem, oké? Csak ennyit akartam mondani...
-Várj!-észre sem vettem, hogy felkiáltottam. Csak a visszhangok adták tudtomra.-Ne tedd még le!-kértem halkabban.-Beszélgessünk!
-Egész eddig sem ment nekünk ez a beszélgetés téma Bernie...-hallottam a hangján némi keserűséget.
-De igen! Akkor amikor nem tudtad, hogy velem beszélsz.-emlékeztettem az első találkozásunkra. Erre halkan felnevetett.
-Igazad van!
  Közben elsétáltam a fürdőszobába és elzártam a vizet.
-Tartanád egy picit?
-Persze.-amint válaszolt letettem a telefont a mosdó mellé és gyorsan levetkőztem. Amint nyakig elmerültem a forró vízben ismét a fülemhez emeltem a készüléket.
-Itt is vagyok.
-Mi volt ez a csobogás?-kérdezte kíváncsian. Ajkam széles mosolyra húzódott.
-Épp most merültem el egy kád jó forró vízben... meztelenül...-szinte láttam magam előtt ahogy összevonja a szemöldökét.
-Húha! Én meg azt hittem ruhában szoktál fürdeni...-szemtelen hangjától nevetnem kellett. 
-Nem sűrűn. Nincs kedved átugrani?-úgy kuncogtam mint egy ötéves.
-Majd biztos! Így jobb...
-Mi jobb?-vontam fel a szemöldököm, bár nem láthatta.
-Jobb veled így beszélgetni. Ha mindig ilyen lennél, talán még kedvelnélek is...
-Talán még kedvelnél is...-ismételtem csodálkozó hangon, de közben a torkomban már éreztem a nevetés bizsergetését.-Szépen vagyunk...
-Ó, dugulj el!-nevetett ő is.-Egyedül vagy?
-Ki más lenne itt?-próbáltam lazán kiejteni a szavakat de megbicsaklott a hangom. Megköszörültem a torkomat.
-Bernie...?
-Igen?-a hangom rekedt volt.
-Semmi, mindegy. Aludj jól!
-Várj! Gyere el velem holnap ebédelni! Kérlek...-hosszan kifújta a levegőt mielőtt válaszolt volna.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne...
-Kérlek.-ismételtem önmagam.-Esküszöm, jól fogok viselkedni!-mosolyodtam el.
-Hát jó, de csak egy ebéd.-a lelki szemeimmel láttam, ahogy felemeli a mutatóujját.-És ne merészelj...
-Jó leszek!-fejeztem be a mondatát.-Fél egyre érted megyek! Ezen a számon tudlak elérni?
-Igen, de azt sem tudod, hol lakom?!
-Szeged, Középfasor 175.-diktáltam a címet ami még mindig látszott, bár egy kicsit elmosódva a víztől, a kézfejemen.
-Igen. Jóéjt Berni...-most az egyszer a rendes nevemen szólított.
-Jóéjt!-egy sóhajtással tettem le magam mellé a mobilom. Csak el ne szúrjam...