Sziasztok :) Ígéretemhez hűen hoztam egy újabb fejezetet nektek. Mint azt utóbb is említettem, jöhetnek a hideg-meleg visszajelzések! Ehhez a fejezethez egy kapcsolódó dalt hoztam, a Pack of Rats mindenképp szükségeltetik, hogy feldobódjatok olvasás közben (na és persze, hogy hangolódjatok a Patkánykodásra :3 ) :)) Jó szórakozást! A.F.
2.Fejezet
Az új célpont a Vasmacskához címzett Pub volt. Ideális koncert helyszínnek tűnt. Megérte rá újabb két hetet várni.
Úgy léptem be a kocsmába, mint akinek feltett szándéka, hogy elkerül valakit. Így is volt. Igyekeztem úgy odaállni a színpad elé, hogy Bernie-vel teljesen ellentétes oldalon legyek. Kicsit rosszul éreztem magam amiatt, hogy sértegettem, de ez nem volt elég ahhoz, hogy jópofizzak vele. Jobbnak láttam ha széles ívben elkerülöm.Mikor a koncert elkezdődött, én pont Vince-szel kerültem szembe, ezt azonban egyáltalán nem bántam. Szinte le sem tudtam venni a szemem róla míg Sam-mel bohóckodott. Sokszor nevettem fel a koncert folyamán.Mígnem a végéhez érkeztünk...
-Köszönjük srácok ezt a fergeteges hangulatooooot!-üvöltötte Paddy a mikrofonba.-Utolsóként következzen a Pack of Rats!
Ezek után kitört a káosz körülöttem. Egy tizenhét-tizennyolc évesekből álló banda a hátam mögött kezdett bele a pogózásba. Próbáltam annyira a színpadhoz préselődni amennyire tudtam és, mint már 'oly sokszor, elhatároztam, hogy nem adom fel a helyemet. Épp akkor pillantottam fel a színpadra mikor Vince felénk nézett. Észrevette, hogy be vagyok szorítva. Fancsali arcot vágott, mire vállat vontam. Ekkor érkezett az ütés a tarkómra. Olyan éles és váratlan volt a fájdalom, hogy egy pillanatra nem láttam semmit csak hatalmas feketeséget. Amint a látásom visszatért, apró csillagok kergették egymást a látómezőmben. Szorosan meg kellett kapaszkodnom a színpadban. Egyrészt azért, hogy ne sodorjon el a pogó, másrészt pedig nem voltam benne biztos, hogy megtartanak a lábaim. Próbáltam mélyeket lélegezni míg a csillagok eltűntek.
Még akkor is a színpadba kapaszkodtam mikor a tömeg elkezdett kivándorolni. Ahogy tűntek el körülöttem az emberek, úgy kaptam egyre könnyebben levegőt. Homlokomat a karomnak támasztottam. Csizmás lábak dobbantak mellettem a parkettán.
-Minden oké?-kissé oldalra kellett fordítanom a fejem, hogy felmérhessem a hang gazdáját-Nagyon megütöttek?-Vince szavain keresztül éreztem a dühét. Meglepődtem rajta.
-Jól vagyok, csak...fáj a fejem.-motyogtam magam elé.
-Mi lenne ha leülnél?-karolta át a vállamat és vezetni kezdett. Lassan kezdett csitulni a fájdalom. Bár még mindig csillagok rohangáltak a szemem előtt.
Mennyei érzés volt leülni. Egész addig nem is néztem körbe míg el nem tűnt minden nem oda való dolog a látómezőmből. Amint felnyitottam a szemeimet, pillantásom egy dohányzóasztallal találkozott. Mögötte két pár láb pihent. Mélyet sóhajtottam mielőtt feljebb emeltem volna a tekintetemet, hogy megnézzem kik a lábak gazdái.
Két aggodalmas arccal találtam szemben magam.
-Jól fejbe vágtak kislány!-Seamus volt az első aki megszólalt. Megtapogattam a tarkómat. A pukli már kezdett növekedni. Az arcom összerándult ahogy a fájdalmas területhez értem.
-Ne piszkáld!-szólt rám Vince mintha a fiához beszélne.-Bernie elment, hogy hozzon jeget!
A név hallatára felnyögtem. A két férfi nyilván azt hitte, hogy ekkora fájdalmaim vannak mert mindketten megrándultak ültükben.
-Nem kéne egy doki?-Seamus már épp elő akarta halászni a mobilját, de megráztam a fejem. Rossz ötlet volt, mert a szoba azon nyomban forogni kezdett velem.
-Nem kell orvos!-a lehető legnormálisabban próbáltam kiejteni minden szót, hogy megnyugtassam őket, tényleg nincs bajom. Hátradőltem a kopott bőrkanapén és mélyet lélegeztem.-Jól leszek.
-Itt a jég!-Bernie kis híján hanyatt vágta magát a szőnyegen mikor meglátott.-Hé, Aideen!-felé fordítottam a fejem. Egy széles mosollyal nyújtotta felém a zacskó jeget.-Talán le kéne dőlnöd egy kicsit...
Leült a többiek közé. A sérülésemre helyeztem a kellemes hűs zacskót.
-Ne nézzetek már úgy rám mint valami űrlényre!-csattantam fel mert egy pár perc után kezdett nagyon zavarni a három, rám szegeződő, szempár.-Inkább menjetek ki a többiekhez!-normális esetben meglepődtem volna magamon, de most csak az számított, hogy egy kicsit egyedül lehessek. Vince és Seamus azonnal felkeltek.
-Megleszel?-Vince aggódva pillantott le rám. Furcsa volt őt így látni, a koncerteken teljesen más Vince állt a színpadon.
-Majd én vigyázok rá!-ajánlotta Bernie.-Erről a kanapéról.-tette hozzá, arra a kanapéra mutatva amin ült, mikor Seamus meg akart szólalni.
-Vigyázz rá!-nem értettem Vince pillantását amivel Bernie-re nézett, de a srác bólintott. A két másik kisétált a Backstage-ből.
-Szóval, mi történt?-a halk hangon szólt hozzám. Könyökét a térdére támasztotta és figyelmesen nézett.
-Pogóba keveredtem.-minél tömörebb vagyok annál jobb!-állapítottam meg.
-Rossz lehetett. Most már jobban érzed magad?-a hangjában őszinte érdeklődést véltem felfedezni ami felkeltette a figyelmem. Felé fordítottam a tekintetem.
-Jobban lennék, ha kicsit csöndben lennénk.
-Bocsánat.-hajtotta le a fejét. Rosszul éreztem magam a mogorva hangvételem miatt. Nem is ismerem őt. Nem kéne egyből ítélkeznem felette... Feltornáztam magam ülő helyzetbe.
Elmélyülten babrálta az ujjait miközben egy ismeretlen dalt dúdolt. Ahogy a dallamok eljutottak az elmémbe, egyre jobban ellazultam.
-Ez is zavar?-nézett rám a szempillái alól.-Mert akkor abba hagyom!
-Nem.-tanulva az előbbi hibámból, meg sem próbáltam ingatni a fejem.-Tetszik!
-Igen?-mosolyodott el.-Ez egy népdal. Sokat játszom magamnak is.
-Kellemes hangzása van.-állapítottam meg csendesen.-Megnyugtató.
-Ennek örülök!-kisfiús mosolyától akkorát dobbant a szívem, hogy majd kiszakadt a helyéről.
Te bekattantál Aideen Fresher!-csaptam, képzeletben, arcon magam.-Eszedbe se jusson...
-Mit szólnál ha játszanék neked?-úgy láttam lelkesíti az ötlet ezért aprót bólintottam. Felpattant és a harmonikájáért nyúlt. Miután a kezébe vette a hangszert, kényelmesen elhelyezkedett és játszani kezdett. Lehunyt szemmel élveztem a nóta kellemes simogatását.
-Elég lesz Rómeó!-Joey hangjára kipattant a szemem.-Menj és keress valakit aki igényli a társaságod!
Bernie lassan állt fel és letette a kanapéra a hangszerét. Egy pillanatig farkasszemet nézett a másik férfivel majd hangosan nevetni kezdett.
-Nem kényszerítek én senkit arra, hogy elviselje a társaságom!-vetette oda foghegyről majd kisétált anélkül, hogy visszanézett volna rám.
-Nem volt baj, ugye?-kérdezte Joey miközben átnyújtott egy üveg sört.-Ezt Vince küldi.
-Nem. Köszönöm.-vettem el az italt kicsit zavarodottan. Olyan furcsa volt nekem az előbbi szóváltás...
*Bernie szemszöge*
Csalódottságomat dühvel álcázva hagytam el a Backstage-et. Igyekeztem úgy csinálni mint akit egyáltalán nem érdekel a helyzet. Inkább tettem amit Géza mondott, kerestem valakit aki szívesen van velem. Pillantásom megakadt egy csinos kis barna csajszin. Nem teketóriáztam sokat, egyből felé vettem az irányt.-Szia!-mosolyogtam rá.-Berni vagyok.
-Heló.-mosolygott vissza.-Kata.
-Iszunk valamit?-igyekeztem fogva tartani barna szemeinek pillantását.
-Előbb menjünk, szívjunk el egy szál cigit.-szája sarkában csintalan mosoly bujkált. Ő az én emberem mára...
A bejártati ajtótól kicsit távolabb álltunk meg. Nem vártam meg míg rágyújt, a derekánál fogva magamhoz húztam. Tenyere a mellkasomra simult. Egy pillanatra még a szemébe néztem majd a falhoz támasztva vadul csókolni kezdtem telt ajkait. Ő sem kérette magát, készségesen válaszolt a kihívásomra.
Jelenetünket a bejárati ajtó csapódása szakította félbe. Felkaptam a fejem a hang irányába. Aideen még mindig a fejére szorítva a jeget, kikerekedett szemmel nézett rám. Bosszúból egy ragadozó mosolyt küldtem felé és azon nyomban visszafordultam Katához. Csak, hogy lássa mit hagy ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése