1. Fejezet

Sziasztok! Mint ahogy ígértem is, meghoztam az első fejezetet. Ebben a töredékben megismerkedhettek főhősnőnkkel :) Zenének az egyik személyes kedvencemet (na jó, elég sok ilyen van) a Bastards Back Home-ot választottam. Tökéletes bemelegítés azoknak akik még csak most ismerkednek a Pub 'n' Roll világával és lélekfrissítő annak aki már megfertőződött ;) Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Arra szeretnék kérni mindenkit, aki veszi a fáradtságot, hogy elolvassa, hogy alul egy klikkel jelezze a véleményét a "Tetszik" illetve a "Nem tetszik" közül lehet válogatni :D Tudom, hogy nem túl bő a paletta, de ha konkrétabb véleménye van valakinek, hozzászólásban szívesen fogadok hideget, meleget! Köszi. A.F.

1.fejezet

Bastards Back Home

   Kicsit korábban érkeztem meg a koncert helyszínére. Szerencsémre a klub széles vasajtaja már tárva-nyitva állt a magamfajta szórakozni vágyó fiatalok számára. A klub előterében egy barátságos kinézetű nő fogadott. Ő kezelte a jegyeket. 
-Egyet szeretnék kérni.-mosolyogtam rá.
-1500 forint lesz.-mosolygott vissza majd amikor átnyújtottam a pénzt, a kezembe nyomott egy zöld karszalagot. A csuklómra illesztettem majd a ruhatárhoz igyekeztem, hogy lerakjam a kabátomat.      Némi pénzt a farmerom farzsebébe csúsztattam, hátha szükségem lesz rá, az est folyamán, valamint a cigimet is zsebre vágtam. Ezek után a pult volt a következő célpont.
  -Heló, egy sört kérnék!-intettem a csapos fiúnak. Kiszámoltam a sör árát majd a pultra csúsztattam. Amint megkaptam az italt, köszönetképp biccentettem és elindultam a koncertterem belseje felé. Szűkösebb volt mint az eddig megismert koncerthelyszínek.
  Az első sorban állva tökéletes rálátásom volt a színpadra. Ezt a helyet igyekeztem egész éjszaka megtartani.
Nem sok idő telt el, mire mások is kezdtek beszivárogni a terembe. Az előzenekar már javában játszott mire valamelyest megszaporodtunk. Tanulva az elmúlt koncertekből, még kezdés előtt megittam a sörömet. Más esélye nem nagyon volt. Vagy megiszom most, vagy az összes a ruhámon landol. Kár lett volna érte...
  -Rats, Rats, Rats, Paddy And The Rats!-kezdett kántálni a tömeg amint az előzenekar az utolsó számot is lejátszotta. Teli torokból üvöltve kapcsolódtam be az öklömet a magasba lendítve. Először Paddy és Vince tűnt fel a színpadon. Hatalmas sikoltással fogadtuk őket. Mögöttük Seamus elfoglalta a helyét a dobfelszerelés mögött. Joey és Sam következtek. Utoljára jött a csapat legfrissebb Patkánya, Bernie. Hatalmas mosollyal nézett a tömegre.
  Sam már az első pár lépésnél játszani kezdett. A hangszer hangja, mint valami folyékony tűz, végigszáguldott az ereimen.

Life is hectic

Not what you’ve expected

Lads were movin’ from town

You’re with a missy

Put up with her with whiskey

You never end the final round

Amint Paddy belekezdett, én is vele együtt énekeltem. Bár kapaszkodnom kellett a színpad szélébe, hogy a tömeg el ne sodorjon, fergetegesen éreztem magam. Míg a Pilgrim on the road ment, jobban szemügyre vettem Bernie-t. Egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Bár már láttam őt egy bajai koncerten, most tudtam csak jobban megnézni magamnak. Akkor is feltűnt már, hogy minden nőnek teszi a szépet a színpadon, most viszont az első sorban tökéletes rálátásom volt a produkciójára. 
  Észrevette, hogy őt nézem és elindult felém. Olyan hirtelen csaptam oldalra a fejemet, hogy a nyakam is beleroppant. Ő azonban nem hagyta annyiban. Becsúszott elém térden és rám nézve játszott. Amint a dal véget ért, könnyen talpra szökkent.
-Szia!-próbálta túlkiabálni a tömeget amint visszahátrált Joey közelébe. Bólintottam, de figyelmemet Paddy-nek szenteltem. Jobbnak láttam, ha nem adom alá a lovat. Inkább csak élveztem a koncertet.
Az utolsó szám a Freedom volt. Az ismerős dallamot meghallva automatikusan ereszkedtem féltérdre.Ettől a daltól mindig kirázott a hideg és valami furcsa bizsergés járta át a testemet. Most sem volt másképp...

***

A hátsó kijáratot választottam a friss levegőre jutáshoz. Ott jóval kevesebben jártak ki mert nem volt olyan szembetűnő. A sikátor csendes volt, a levegő kellemesen hűs. Tökéletes relax ezután a pörgés után. Elővettem a cigarettát a zsebemből. Szokásom volt, hogy a gyújtómat a dobozban tároltam, de ez a pakk most került felbontásra. Imádkoztam, hogy a zsebemben legyen a gyújtóm, de természetesen nem volt ott, miért is lett volna?!
  Körülnéztem a kihalt területen. Tőlem kb tíz méterre egy kisebb csapat srác lökdöste egymást és röhögcséltek az egyik utcalámpa alatt. Nyilvánvaló volt, hogy a vérük alkoholszintje több volt a kelleténél. Nem nagyon akarództam tehát tőlük tüzet kérni. A másik irány teljesen csendes volt. Már épp visszafordultam volna a klubba mikor az egyik árnyék kissé megmozdult. Egy cigi narancsszín parazsa törte meg a sötétet. A megmentőm.-nevettem magamon belül amiért egy percre megijesztett az idegen. Aki Paddy koncerten vett részt, az rossz ember nem lehet!-biztattam magam miközben felé indultam.
  -Szia, bocsi, nincs egy gyújtód? Az enyém a táskámban maradt...-kicsit frusztrált, hogy a sötétben nem láttam a másikat.
-De, persze, hogy van! Tessék!-nyújtotta át a tárgyat. A hangja kedves volt és mégis erős.
-Köszönöm.-mosolyogtam hálásan, bár a sötétben úgysem láthatta. Az öngyújtó fénye elvakított egy pillanatra és sűrűn kellett pislognom, hogy az a minimális látásom is visszatérjen amit az árnyékok adtak.
-Igazán nincs mit!-éreztem a hangján, hogy mosolyog.-Hogy tetszett a koncert?
-Imádtam, mint mindig!-vallottam be.-Egyszerűen nem tudok betelni velük!
-Oh! Talán van kedvenc?-a hangja enyhe meglepettséget tükrözött.
-Egyértelműen Vince.-nem jöttem zavarba a kijelentéstől. Nem vonzódtam Vince-hez. Egyszerűen csak ámulatba ejtett.
-Miért?
-Nos, Vince...Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg... Ő nem egy stílust képvisel, Ő maga a stílus. Talán ez az ami miatt annyira húha...-nem tudtam jobban kifejezni magamat és a végén mindketten elnevettük magunkat.
-Szóval Vince húha, és az új harmonikás?
-Bernie...? Sonny-t jobban csíptem! Bernie olyan nagyképűnek tűnik, látszik, hogy produkálja magát.-állapítottam meg. Egy idegen véleményétől nem tartottam. Szinte biztos voltam benne, hogy soha többet nem találkozok ezzel a férfivel.
-Mindig első látásra ítélsz?-a férfi kiegyenesedett, így jóval fölém magasodott. A szavakat majdnem vádló hangsúllyal ejtette ki, de aztán egy kis nevetéssel elvette a szavai élét miközben elpöccintette a csikket.-Jut eszembe, még be sem mutatkoztunk...?
-Aideen, Aideen Fresher.-nyújtottam kezet. A férfi meleg tenyerébe fogta a kezemet.
-Örülök a találkozásnak.-ajkát finoman a kézfejemre illesztette.-Bernie Bellamy...
Úgy kaptam a mellkasomhoz a kezemet mintha megégette volna. Jóízűen kacagva sétált el mellettem. Alakja lassan kibontakozott az utcalámpák sárga fényében.
-Remélem még látlak!-nézett vissza a válla fölött. A bőrdzseki megfeszült a hátán amint a kilincsért nyúlt. Kék szeme egyetlen pillanatig fogva tartotta az enyémet.-Szia...!