11.Fejezet

Sziasztok :) Úja a porondon :) Sok sok klaviatúra kínzás után újra itt vagyok egy újabb fejezettel. Sajnálom, hogy megvárattalak titeket, de nem úgy sikerül ez a nyár ahogy terveztem :/ Próbálok minél gyorsabban új fejezeteket hozni, de az írás nehezen megy mostanában...Remélem senki nem utált meg vagy hasonlók, én tényleg próbálok minél jobb és gyorsabb részekkel előrukkolni. Már nekiveselkedtem a 12. fejezetnek is, sajnos nem sok sikerrel, mert nincs sok ihletem... Talán a SZIN-es konci majd meghozza a szikrát, bízom benne... Na, nem zaklatolódzok (ez az új kedvenc szavam, a tudológus után :D) itt tovább, jó szórakozást, és kéretik valamilyen formában nyomot hagyni magatok után :) Puszi, A.F.

11.Fejezet

Let's go, Johnny!

   Nem siettem el a zuhanyzást, alaposan átdörgöltem a bőrömet a tusfürdővel majd leöblítettem. Addig maradtam a víz alatt míg légzésem nehézzé nem vált a forró gőztől. Nem nagyon akartam kimenni a folyosóra,  de nem gubbaszthattam örökké a fürdőszobámban.
   Végül magam köré csavartam egy törölközőt és a lehető leghalkabban a szobám felé osontam.
-Kész az ennivaló.-Bernie hangjára megtorpantam a konyhaajtóban. Az ablak alatt lévő kis asztalnál üldögélt és szívritmuszavaró mosollyal méregetett.
-Ennivaló?-ismételtem bután amit mondott.-Te főztél nekem?-szívemet hála öntötte el, kiváltképp, hogy abban a pillanatban olyat mordult a gyomrom mintha az ég morajlana.
   -Nos...-állt fel és indult el felém.-Tulajdonképpen sütöttem.-ujjai az arcomat érintették és oldalra söpört velük egy nedves hajtincset majd az állam alá nyúlt és egy kicsit felemelte, hogy tekintetünk találkozzon. Gyengéd érintésével szemben pillantásában már-már állatias fény villant. Erőlködnöm kellett, hogy ne lépjek hátra egyet. Nem lett volna bölcs döntés megfutamodni.
-Köszönöm.-kis időbe telt mire megtaláltam a hangom.-Felöltözöm és jövök.
  Mielőtt elléphettem volna, megragadta a vállamat és magához húzott. Tenyeremet a mellkasára fektettem, hogy valamelyest távol tarthassam magamtól...és ezzel megkongattam az idióta ötletek nagyharangját. A törölköző ugyanis úgy döntött, hogy rá már nincs szükség.
-Ó...a picsába!-szitkozódtam a bajszom alatt. Bernie lágyan elmosolyodott.
-Engem cseppet sem zavar, ha így ülsz le enni.-vonogatta a vállát egy kacsintás kíséretében. Megjegyzését egy szúrós pillantással díjaztam.
-Hátrébb az agarakkal nagyfiú!-próbáltam ellökni magamtól, de mintha egy betontömböt taszigáltam volna. Reménykedtem, hogy a düh színezi pirosra az arccsontomat amint közelebb hajolt. Lélegzete forró volt az arcomon. Kék szemei az enyémet keresték. Szemöldökét enyhén összevonta amitől apró ráncok keletkeztek a homlokán. Szája sarkában egy ismerős mosoly bujkált.
    Pucolj innét Aideen Fresher!-üvöltötte agyam józanabbik fele.-Most az egyszer kussolj!-üvöltött rá a kevésbé józan ész.-Egy csók nem nagy eset...-biztatott. Nem engedhettem meg magamnak, hogy habozzak. Enyhén lábujjhegyre álltam és közelebb hajoltam. Csak egy centi és összeér az ajkunk...
  -Perverz disznó vagy Bernie Bellamy!-suttogtam mély, szexi hangon majd hátraléptem és gyorsan felkaptam a törölközőm mielőtt reagálhatott volna.-Megyek öltözni...
Arcán teljes zavar tükröződött amitől kis híján felnevettem. Kihívó pillantással mértem végig.
-Csak nem hitted, hogy hagyom, hogy még egyszer megcsókolj?-enyhén gunyoros vigyorral néztem a szemeibe.
-Gonosz boszorka...-morogta válaszul. Felelet nélkül fordultam meg és vonultam a szobámba. Miután becsukódott mögöttem az ajtó, hangos kacagás tört ki ajkaim közül. Kezemet a számra tapasztva próbáltam visszafojtani. Többé kevésbé sikerült is miközben lerogytam az ágyra és ledobtam a törölközőm. Őrültség amit művelek! Bernát egy tipikus nőfaló, aki csak addig játszik míg meg nem kapja amit akar, aztán továbbáll mintha ott sem lett volna. Ki kéne dobnod a lakásodból!-ezek és hasonló gondolatok röpködtek a fejemben ide-oda. Jobbnak láttam, ha minél hamarabb felöltözök, ezért a ruhásszekrényemhez léptem. Végül egy, számomra kicsit bő, Misfits-es pólót választottam és egy falatnyi pamutsortot.
  Mire visszaértem a konyhába Bernie nem volt sehol. Az udvarra nyíló ajtó azonban tárva nyitva volt. Lassú, komótos léptekkel-mivel a szörnytappancsos mamuszomban csak így lehet közlekedni-indultam kifelé. Az ajtóban megállva körbenéztem.
-Miajóbüd...?-Bernie megrökönyödve bámulta a lábam.
-Mi van?-mordultam rá.-Nem láttál még mamuszt?-nem bírtam sokáig komolyan ezért hangosan felnevettem.-Töröld le ezt az ábrázatot!
   Ide-oda ingatta a fejét majd bólintott. Ujjával intett, hogy kövessem.
-Hajnali négy van, Bernát...-motyogtam, de azért elindultam mögötte.
-És? Mi van vándorpatkány? Nem bírod a strapát?-vetette hátra a válla fölött. Pajkos pillantása láttán leginkább egy liter benzin és egy doboz gyufa jutott eszembe. Mélyet sóhajtottam és elszámoltam tízig mielőtt valami ostoba és meggondolatlan ötlettől vezérelve felgyújtottam volna. Még a végén megégeti a gyepet!
   Eszelős gondolataimat a Let's go, Johnny! című dal szakította félbe. A mobilom...
-Egy pillanat!-vontam vállat bocsánatkérőn és a telefonért nyúltam.-Igen?-emeltem a fülemhez a készüléket.
-Minden ok?-Attila hangjától elmosolyodtam.-Hazaértél rendben?
-Igen, de ti hova tűntetek?-Bernie-re pillantottam beszéd közben. Kínosan mosolyogni kezdett és megpróbált beslisszolni mellettem a lakásba. Megragadtam a pólóját és egy helyben tartottam míg a válaszra vártam.
-Hát Bernie...szóval felajánlotta, hogy hazavisz...Bajt okoztam??-Ati hangja kezdett aggodalmassá válni.-Ne haragudj, de...
-Semmi gond!-vágtam gyorsan a szavába.-Az a lényeg, hogy haza jutottam.-Bernát időközben toporogni kezdett és riadt pillantásokkal méregette az arcom.-Majd beszélünk, jó? Most el kell intéznem valakit...-hangom halk morgássá alakult a mondat végére.
-Oh, oké! Majd akkor...Szia Fresher!-válasz nélkül nyomtam ki a telefont és dobtam a kerti asztalra.
-Rohadtul meg fogod magyarázni, hogy miért ráztad le a barátaim...-hangom hűvös volt és fenyegető. Ujjaim görcsösen markolták a férfi pólóját.
-Öhm...Aideen...el fogod tépni a felsőm...-mutatott rá a tényre Bernie.
-Ez nem válasz!-vicsorogtam.-Szóval?
-Csak...szerezni akartam egy jó pontot!-vágta rá durcás hangon.
   Mérlegeltem a lehetőségeimet miközben még erősebben szorítottam ujjaim közt a vékony anyagot. Csak úgy forrt bennem az indulat.

*Bernie*

   Nem vagyok ijedős fajta, de a nő szemei ezúttal jeges borzongással töltöttek el. Mint két lángoló smaragd. Nagyot nyeltem és próbáltam valami értelmes mondatot összehozni.
-Ne haragudj...-nyögtem ki végül. A póló kezdett kellemetlenül a tarkómba vágni.-Nem gondoltam, hogy ennyire felkapod a vizet...-pézsma és nedves föld illata töltötte be körülöttünk a levegőt. Az orromat ráncolva próbáltam megtalálni a szag forrását. Valami megrezdült a kert végében lévő bokorban mire mindketten odakaptuk a fejünket. Aideen elengedte a pólómat és a hang irányába indult. Árnyéka vészjóslóan hullámzott mögötte a Hold fényétől kísérve.
   -Ki van ott?-mintha nem is ő szólalt volna meg. Ez a hang mélyebb volt, reszelős. Leguggolt a bokor mellett. Elindultam felé, ösztöneim fenyegetésre hívták fel figyelmem. A nevetés ami a nő torkából kibuggyant, megállított.-Helló kis pajtás!-felállt és felém fordult. Egy aprócska sündisznó ücsörgött a tenyerében. Fekete gombszemei éberen figyelték a környezetét. Ez lenne az a veszély?-kutató pillantással néztem az árnyékokat, hátha valami más is van a kertben, de semmi...A kellemetlen érzés is kezdett megszűnni a mellkasomban.
   -Éjszakai látogatód érkezett...-állapítottam meg egy félmosoly keretében. A lány szemébe nézve láttam, hogy dühe már elpárolgott és átadta a helyét a kíváncsiságnak, ezért bátran léptem közelebb.-Eszünk?-kérdeztem óvatosan, nem akartam, hogy kizökkenjen ebből a mosolygós állapotból. Bólintott miközben letette a sünit a fűbe.
    -Egy perc, kezet mosok. Te addig egyél nyugodtan!-felelt a kérdésre miközben már el is indult befelé.  Leültem a kis asztalhoz, de még nem álltam neki. Illőnek tartottam megvárni Aideen-t.
   A vacsora viszonylag csendben telt. Csak pár szót váltottunk, azt is csak olyan semmiségekről, hogy melyikünk hol fog aludni. Szívesen bújtam volna mellé a hatalmas franciaágyba, de tudtam, hogy erre semmi esélyem...egyenlőre...

***

   -Jó éjszakát!-mosolygott rám miközben a szobája felé sétált. A fejem alá gyűrtem a kispárnát, közben visszamosolyogtam rá.
-Jóéjt!-feleltem. Egy fehér villanás töltötte be a szobát egy pillanatra majd az ég haragosan megdördült. A nő összerezzent, de mosolyát nem hagyta eltűnni az arcáról.
-Majd reggel...-szólt még búcsúzóul aztán lekapcsolta a lámpát. Hallgattam távolodó lépteit melyet az égzengés szakított félbe egyre sűrűbben. A vihar most ért a fejünk fölé. Engem nem ijesztett meg ezért viszonylag gyorsan álomba merültem a nő illattól körülölelve.
     Halk sikoltás riasztott fel álmaim birodalmából. Hirtelen azt sem tudtam, hova kapjak miközben felültem a kanapén. Az eső hangosan kopogott az ablakokon, mégsem ez volt az ami felébresztett. Aideen bajban van...-sugallták az ösztöneim ezért a szobája felé siettem. Az ajtó hangos csattanással vágódott ki én pedig beléptem.
-Mi történt?-kapcsoltam fel a lámpát, de továbbra is korom sötét volt a szobában. Elment az áram...-Aideen? Jól vagy?-jóval halkabban csuktam be az ajtót magam után és az ágy felé botorkáltam.
-M-minden oké!-nyüszítés szerű hang szűrődött ki a takaró alól.-Csak a vihar...
   Leültem az ágy szélére és a nő vállára tettem a kezem. Reszketett mint a nyárfa levél.
-Tehát te is félsz valamitől...-állapítottam meg halkan.
-Nem félek!-hangjában némi éllel ült fel.-Csak...-egy újabb dörgésre összerezzent.-Csak nem szeretem és kész! Nyugtalanít.
-Itt maradjak?-ezúttal semmi hátsó szándék nem vezérelt.-Alszom a takaró felett...-a sötétben csak homályosan láttam arcát, de azt ki tudtam venni, hogy összevonta a szemöldökét. Felsóhajtottam és felmásztam az ágyra. Ahogy ígértem a takaró felett helyezkedtem el. Bár kicsit hűvös volt, nem volt energiám elvánszorogni a takarómért. Aideen valamit morgott a hidegről majd bosszúsan sóhajtott.
-Meg fogsz fázni...-motyogta.-A rajongótáborod meg megtalál és kinyír engem... Mondjuk szerintem már most is célkeresztben vagyok...
-Mire gondolsz?-támasztottam meg az állam az öklömön.
-Ugyan már!-fordult felém.-Te is tudod, hogy miről van szó...
-Lehet...-vontam vállat bár úgysem nagyon láthatta.
-Bebújhatsz a takaró alá, de nem jöhetsz közelebb!-szinte láttam ahogy résnyire húzza a szemét miközben azt fontolgatja, hogy vajon jó ötlet volt-e ezt megengednie.
-Rendben.-magamra terítettem a paplant és lehunytam a szemem.-Jó éjt...megint...