2014. augusztus 22., péntek

Mese-mese meskete :) Avagy így esett a Track-es eset :D (Élménybeszámoló)

Sziasztok :) Most nem fejezettel jöttem, de gondoltam elmesélem nektek mi volt a Track-ben :)
Vonattal utaztam Budapestre a Keleti p.u.-ra. Ott vártam meg Csabit (egy Pesten jártasabb barát), hogy együtt menjünk tovább. Míg várakoztam kiültem a Keleti elé és nézelődtem. Csodáltam a régies épületeket és figyeltem a járókelőket. Bár Pest rohanó város, mindenki nyugodt volt. Magamban jót mosolyogtam ezen, mert eszembe jutott, hogy még nem is sejtik mi fog történni este... Figyeltem, hátha látok olyan arcokat akik gyanúsan szintén készülődnek és izgatottak mint én magam. De a többségen nem véltem felfedezni jeleket. Mulatságos, hogy mennyire hangyabolyra hasonlított az egész embertömeg. Így egyformán szürkének tűnt mindenki. Semmi jel, akár egy kóbor Paddy dallam vagy egy elejtett mondat sem utalt arra, hogy bárki más is, rajtam kívül, az estére készülődött volna lélekben.
  Először a Népligetbe tartott utunk ahol összeszedtük a többi ismerőst és Paddy/Alestorm/Firkin dalokkal valamint itallal készülődtünk az estére. A Track-be indulva még beugrottunk egy Mekibe (most nyitva volt :D), hogy együnk aztán meg sem álltunk a tett színhelyéig.
   Ha azt mondom, sokan voltak, az nem fedi a valóságot teljesen. A nagy tér dugig volt várakozó fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt. Én természetesen siettem befoglalni az első sort, amit elég könnyen sikerült kivitelezni, mert egy ismerős már ott állt a számomra legideálisabb helyen, Bernie és Joey oldalán. Pár szót sikerült váltani a mellettem álló Sanyi barátommal majd minden elsötétült és megkezdődött a kántálás. Mint mindig, most is libabőrös lettem ahogy meghallottam Paddy hangját. "Are you ready?" kiáltotta a mikrofonba és a hangja betöltötte a teret, bár őt magát még nem láttam mert a sötétség eltakarta. "Are you fuckin' ready?" és akkor pillantottam meg őt. És hazaérkeztem. A Bastards Back Home dallamaitól borzongás futott végig az egész testemen. Lehunytam a szemem egy pillanatra és teljes béke szállt meg. Ami elég abszurd, ha azt vesszük, hogy épp egy rock koncerten voltam, de azt hiszem vannak akik értik mire gondolok.
  A Captain's Dead elmaradhatatlan közbeszúrásaként ismét itt volt a Hangover, ez gondolataim szerint hagyomány lesz :)  Tombolni sajnos nem igazán tudtam, mert a bölcsességfogam miatt fájt a fejem és piszkosul féltem, hogy elvesztem az egyensúlyom (ami egyébként is túl ingatag) és átesem a kordonon. Gabriel, a srácok tourmanagere próbált rávenni, hogy mozogjak aktívabban és a kedvéért egy egy dallamot tomboltam, de sajnos többre nem futotta :/
   A Never Walk Alone-nál úgy éreztem menten elbőgöm magam (kicsit személyesebb okokból) és ezt az egy dalt halkan, szinte suttogva énekeltem el. A Ghost from the barrow is hasonló reakciókat vált ki belőlem mindig, mert szerintem a legérzelmesebb hangulatú és szövegű dal amit csak ismerek.
A Never Walk Alone-hoz még megjegyezném, hogy itt már fölkerült a Gang Ír zászlaja is a színpadra amit Bernie a derekára erősített és úgy sétálgatott fel-le. Gabriel lecsórta róla és kiterítette a dobszerkón majd magával megelégedve sétált vissza színpad szélére. Bernie természetesen nem hagyhatta ott ezért a mikrofonálványára terítette, hogy jól kiolvashatóan látszódjon a zászlóra írt szöveg. Gaberiel játékosan úgy csinált mint aki menten meg akarja fojtani ezért, amin jót nevettem. Majd az ingébe tűrve a zászlót, úgy tett mintha egy kis tolvaj lenne és elszaladt le a színpadról. Vicces volt. Aztán persze visszakerült a zászló a közönséghez a koncert végére.
   A Freedom ezúttal is gyönyörű volt. Az a rengeteg ember mind féltérdre borulva hallgatta a szabadság és a büszkeség dalát. Csodálatos volt hátrapillantva látni, hogy mindenki tisztelgett.
  A koncert után nem maradhatott el az autogram osztogatás (Vince "Lakatos Lajosné" néven dedikálta a lapom :D Majd hozok róla képet) és a fotózkodás sem. Jókat bohóckodtunk a srácokkal és mint mindig, most is nyíltak és barátságosak voltak mindannyian amiért hatalmas köszönet nekik :)
   Azt hiszem ennyi csöpögés elég is volt, remélem tetszett a mesélés, a 13. fejezet meg majd jön ha kész van. Most szeretnék a szülinapomra hangolódni ami Augusztus 20.-án lesz :) Na, csók nektek, nem magyarázok többet :) Puszi, A.F.

2 megjegyzés:

  1. jajj úgy szeretem az ilyen élménybeszámolókat olvasni, főleg, hogy én erről pont nem írtam :)) mindenesetre több ilyet!

    VálaszTörlés