13. Fejezet

  Sziasztok :) Itt a 13. rész, remélem tetszeni fog :) Sokat most nem mondanék, a 14. fejezetről még semmi hírem... Csatlakozzatok a facebook csoporthoz, bátran! Ott első kézből kapjátok az infókat a sztoriról és néhány ízelítőt is dobok be a következő fejezetekből :) Most egyenlőre ennyi, azt hiszem :) Jó szórakozást Bastards! Puszi, A.F.

13. Fejezet

Six Rat Rovers

*Aideen*

   Hosszasan kifújtam a levegőt és csak bámultam a villogó kurzort. Teljesen elakadtam az írásban, pedig pont egy jelentős résznél tartottam. Hál' istennek, az írói pálya azt is jelentette, hogy nem kötött időben kell dolgoznom és nem kell egy irodában sem ücsörögnöm. A sok idő pedig sok szabadsággal járt. Ott és akkor dolgozhattam amikor kedvem tartja. Mindösszesen az ügynökömmel és a szerkesztőkkel kellett kapcsolatot tartanom. Ez tökéletesen megfelelt az életstílusomnak.
   Úgy döntöttem kimegyek sétálni, hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet a sok betűtől már fájt a fejem. A laptopot nem kapcsoltam ki, úgysem piszkálhatott bele senki. Elmentettem az írást aztán bezárkóztam és elindultam az utcán. Kellene egy kutya...-méláztam el.-Akkor most nem egyedül kéne sétálgatnom. Az olyan szuper lenne. És egy kutyának elég hely van az udvaron is...-elraktároztam a fejemben a gondolatot, hogy később elővehessem és alaposan átrághassam az ötletet.
   Tettem egy jó nagy kört a környéken miközben a Pilgrim on the road-ot dúdoltam. Jól esett a friss levegő, de mire beértem a házba, már kezdtem fázni. Hiába, estére azért hideg van. Visszaültem az asztalomhoz és újra gépelni kezdtem. Ezúttal jobban haladtam, mint a séta előtt.

***

    Megdörzsöltem a szemem és felálltam az íróasztalomtól. A konyhába igyekeztem, hogy készítsek egy teát magamnak. Az utóbbi időben rengeteg teát fogyasztottam. Bő két hónapja pedig egyetlen koncerten sem voltam, hogy pótoljam az elmaradt írásokat. Bernie személyisége remek motiváció volt egy új karakterhez a történetemben.
    Amint visszaültem az asztalhoz, egy bögre forró tea társaságában, egy e-mail fogadott. A feladó Vince volt.
   Szia kicsi, mi újság? Semmi jel felőled mostanában! Kezdünk aggódni, hogy netán feldobtad a pacskert, hehe. :) Van itt neked valami, képzeld! Gondoltam megleplek szülinapod alkalmából és már csak pár nap van, tehát... emlékszel, hogy idén 23.-án Írországban koncertezünk? Csomagolj kicsi! 22.-én reggel elmegyek érted kocsival és repülünk :) Remélem örülsz, mert már lefoglaltam neked mindent, nincs visszaút! Hívj vagy írj ha ezt megkaptad. Pusssz, Vince.
  Egy pillanatig tátott szájjal bámultam a monitort. Írország... Uralkodnom kellett magamon, hogy ne sikítsak fel örömömben. Mély lélegzetet vettem és írni kezdtem a választ.
  Szia :) Élek még csak tudod, néha dolgozni is kell :D Ó, hú...most megleptél! Naná, hogy benne vagyok! Szuper születésnapi ajándék! Köszönöm! Várlak 22.-én. Puszi, Aideen
   Miután a küldésre kattintottam, elégedetten és boldogan dőltem hátra. Elképzelni sem tudtam szebb szülinapi ajándékot. És pont huszonharmadikán töltöm a huszonhármat is, hátborzongató és izgalmas egybeesés. Fejben már le is pörgettem az utazást meg mindent. Izgatott remegés futott végig a testemen a gondolatra is.
   Éles zörej szakította félbe a gondolataimat. Ijedtemben felpattantam és az ablak felé kaptam a fejem. Az udvaron álló fák erősen hajladoztak a szélben. Szuper...
   Kimentem a konyhába, hogy becsukjam az ablakokat és az ajtót  amikor megcsörrent a telefonom.
   -Igen?-szóltam bele miközben a széllel hadakozva próbáltam berángatni a nappali nagy ablakát.
-Vihar van...-a háttérben üvöltő zene elárulta, hogy Bernie koncerten van.
-Neked nem zenélned kéne?-mosolyodtam el szemforgatva.
-Már végeztünk. Csak gondoltam felhívlak. Tudom milyen hatással van rád a...
-Nem félek!-szakítottam félbe a mondatát.
-Tudom.-idegesített az a megnyugtatónak szánt hang amivel a fülembe duruzsolt.-Csak zavar.-szinte hallottam, hogy mosolyog.
-Pontosan.-bólintottam bár úgysem láthatta.
-Mit csinálsz most?
-Épp fogdosom magam...-kuncogtam miközben a kilinccsel bajlódtam.
-Komolyan?-mély doromboló hangot hallatott.-És hol?
-Itt is...-suttogtam miközben rátalpaltam egy másik ablakra, hogy a szél ne lökje ki míg becsukom.-Ott is...
-Hmmm...-halk morgást hallottam a vonal túloldaláról. Teljesen elvonta a figyelmem a viharról.-Ez tetszik. És most mit csinálsz?
-Bedugtam az ujjam egy meleg helyre...-alig bírtam ki nevetés nélkül miközben a mutatóujjammal ellenőriztem milyen meleg a teám. Kortyoltam egyet az italból és leültem a kanapéra. A férfi halkan felnyögött. Könnyezett a szemem az elfojtott nevetéstől.
-Direkt csinálod?-sóhajtott fel.
-Mit?-adtam az ártatlant miközben nekiláttam a DVD-k közt valami vállalható filmet keresni.
-Hát...ezt...
-Én nem csinálok semmit...-nevettem halkan.
-Csak az őrületbe kergetsz...

*Bernie*

   Sóhajtva csúsztattam a farzsebembe a telefont. Megőrjít ez a nő...-gondolkodtam miközben kisétáltam a fanokhoz. A többiek már mind kint voltak. Mindenfelé vakuk villogtak és két lépés után már engem is észrevett a tömeg. Mosolyogtam és beszélgettem. Aláírtam és fényképezkedtem egy másfél órán keresztül.
-Srácok! Indulunk!-Gabriel intett, hogy menjek én is.
-Bocsássanak meg hölgyeim!-mosolyogtam a két lányra. Kacér pillantásokkal tűzdelve indultam a busz felé. Miután beszálltam és az ajtó becsukódott mögöttem, már indultunk is. Nem emlékeztem mi a következő állomás, de leginkább csak aludni kívántam. Lehunytam a szemem és mély álomba merültem.
   -Jó reggelt napsugaram...-suttogott valaki a fülembe.-Ideje felkelni szépfiú!-az álom peremén egyensúlyozva nem igazán tudtam megállapítani ki csicsereg mellettem.
-Hagyjál! Még csak hét óra van!-nyögtem és a másik oldalamra fordultam. A párnába fúrtam az arcomat.
-Ez kicsit buzis!-állapította meg a párnám. A párnám? Mióta beszél a párnám?-lassan kinyitottam a szemeimet. Riadtan rántottam vissza a fejemet.
-Jó reggelt cuncimókus!-simogatta meg az arcomat Lecsó.-Tiszta nyál lett az ingem miattad!
  Vigyorogva néztem rá. Mióta együtt zenélünk, volt időm hozzászokni minden őrültséghez amit Vince el tud követni.
   Kikászálódtam a buszból és hangosan nyögve nyújtózkodtam.
-Hé csipkerózsika!-szólt rám Paddy.-Kávé?
-Jöhet.-biccentettem miközben lassú léptekkel indultam felé. A kávét kortyolgatva megnéztem a mobilomat. Egy új SMS.
Köszönöm a tegnapi beszélgetést! Teljesen elterelte a figyelmem a viharról :) Aideen
P.S.:Nem félek tőle! ;)
  Mosolyogva pötyögtem be a választ.
Nagyon szívesen! Ilyen műsorért bármit! Bernie
P.S.:Tudom :D
  Megint vigyorogtam a tegnapi szóváltásunkon miközben felidéztem a szavait. Őrület...

***

   Lenéztem a közönségre. Még sötétben voltam így senki nem láthatta, hogy ott vagyok a színpadon. Egy újabb kortyot ittam a sörömből amikor meghallottam Kristófot.
-Mindenki kész?-kiabálta a mikrofonba valahonnét mellőlem.
-Igenis kapitány!-motyogtam a nevetés határán. A tömeg elsöprő hangorkánnal fogadta azt az egy mondatot amit eddig kapott.
-Nem hallom!-üvöltött ezúttal még hangosabban. Az emberek fültépő üvöltéssel válaszoltak.
-Jó estét Bastards!-lépett ki Paddy a fényre. Abban a pillanatban kezdett el Sam is játszani. Lehunyt szemmel léptem előre, ujjaim a harmonikán rohangáltak fel-le és a zene megtöltötte a véremet energiával...