2014. május 13., kedd

8.Fejezet

Sziasztok :) Most a fejezetet hoztam :) Mivel volt rá "panasz", hogy összekeverednek a nevekkel megemlíteném a "Fő(bb) szereplők" menüpontot ahol is mindenkinek le van írva a különféle beceneve és a többi. Ajánlom minden olvasónak, hogy nézze meg :) Köszi. Remélem a most szerzett aktivitás a későbbiekben is megmarad, mert az nagyon jó lenne :) Most fecsegek össze vissza, bocsi :D Már rá vagyok pörögve Miskolcra :P Na puszi, jó szórakozást ;) A.F.
8. Fejezet
Wicked Suicide
   Épp a bakancsomat keresgéltem mikor borzasztó hányinger tört rám. Alig értem elértem a wc-t már ki is adtam gyomrom tartalmát.
-Szuper...-morogtam nehezen feltápászkodva. Leöblítettem az ebédemet, majd a csaphoz léptem, hogy kimossam a számat. A tükörből egy meglehetősen sápadt nő nézett vissza rám. Vettem pár mély lélegzetet, hogy megnyugodjon a gyomrom. A telefonom meglehetősen élesen visítani kezdett. Időbe telt mire elbotorkáltam odáig.
  -Igen?-erőlködnöm kellett, hogy a hangom ne remegjen.
-Szeva kicsi lány, mi a helyzet?
-Szia Lecsó.-mosolyogtam fáradtan.-Épp most fejeztem be az ebédem...-néztem vissza a fürdőszobára.
-Este tali?-hangjában ott bujkált valami ki nem mondatlan érzés, de nem mertem rákérdezni, hogy mit is akar valójában.
-Persze. Ott leszek.-mosolyogtam.
-Szuper, be szeretnék mutatni neked valakit...Mondd csak, mikor is van a szülinapod?
-Őőőőh, miért?
-Csak kíváncsi vagyok.-hangja nem tűnt túl meggyőzőnek.
-Három hónap múlva.-feleltem mégis.
-Értem. Most mennem kell, azt hiszem Vincike összetört valamit, és csak imádkozni tudok, hogy ne az az antik vacak legyen amit most kapott az asszony.
-Rendben.-nevettem el magam.-Akkor este...
-Bizony. Szia kedves.
-Szia.-kinyomtam a telefont és lehuppantam a kanapéra. Szedd össze magad!-vetítettem magam elé a képet amint az első sorban tombolok-Nemsoká itt vannak a srácok és te még el sem készültél! Nyomás Aideen Fresher! Vonszold fel a segged a szobádba és keress valami illő ruházatot!
   Erőt vettem magamon és elindultam a gardróbom felé. Bőr naci, Paddy-s trikó és bakancs. Ideális. Ezek után következő úti célom a tusoló volt. Fogmosás közben elégedetten vettem észre, hogy kezd normális színt ölteni az arcom.
  Éppen sikerült mindennel végeznem mire meghallottam a dudálást. Ezek biztosan Editék lesznek...Nem rég találtam rájuk egy internetes portálon, azóta pedig szoros barátságok alakultak ki így már természetessé vállt, hogy inkább velük utazom.
   Lekaptam a fogasról a dzsekimet és, miután ellenőriztem, hogy mindent elraktam-e, kiléptem az ajtón. A kisbusz ajtaja tárva-nyitva állt. Bentről mosolygós arcok kukucskáltak felém.
-Hey Bastards!-kurjantottam el magam miközben bezártam magam után a kaput.
  Ahogy elfoglaltam a helyem, máris egy üveg Jäger landolt az ölemben.
-Alapozás!-veregette meg a vállam Bálna és kedvesen rám mosolygott. Hátra tolta fejéből a Guinness-es sapiját és visszahuppant az ülésre.
  Kortyoltam párat az üvegből majd tovább nyújtottam Szisznek. Attila, bár kicsit fancsali ábrázattal,de szintén meghúzta. Syni-nek nem kellett könyörögni, hogy kóstolja meg. Az ital szépen lassan körbejárt köztünk. A harmadik kör után már sajnálattal elutasítottam és inkább hátramentem, hogy behúzódva egy sarokba relaxálni tudjak. Leghátul Pittyel találkoztam. A srác szépen csendben szunyókált az ablaknak dőlve. Befészkeltem magamat a mellette lévő ülésre és lehunytam a szemem. Közben Edit ajánlására mindenki énekelni kezdett. Talán a Bully in the Alley feldolgozása lehetett Csapat-verzióban, minden esetre elaludtam a dallamtól.
***
  -Megérkeztünk!-rázogatta valaki a vállamat.
-Mhmm...-motyogtam nyitogatva a szemem.-Jesszusom!-a kék szempár mosolyogva pillantott rám.
-Jó reggelt kedvesem!-vigyorgott rám a férfi a fölényes hím vigyorával.
-Te mi a francot keresel itt?!-morogtam.
-Itt koncertezek ma este, rémlik?-Bernie nevetve mért ismét végig. Körbenézve feltűnt, hogy csak ketten vagyunk a buszban. Erőlködnöm kellett, hogy ne eresszek ki egy fájdalmas nyögést.
-Szuper.-morogtam.- Arrébb állnál? Totálisan benne vagy az aurámban!
-Bocs!-huppant le mellém.-Még van két óra kezdésig és nálam van egy üveg finom bor, na mit szólsz?-vonogatta a szemöldökét.
-Egészségedre, Lecsó itt van már?-tereltem le. Feszélyezett a közelsége.
-Még nem, majd később jönnek Gézával és Tilcsivel...-vonogatta a vállát miközben egy dugóhúzót kotort ki mindenes zsebéből.
-Kivel?-a hangom kicsit megemelkedett. Kivettem a táskámból a cigimet és rágyújtottam. Bernie közben a dugóhúzóval szerencsétlenkedett.
-Mindjárt meg lesz...-motyogta. Erei kidudorodtak a karján ahogy ujjait megfeszítve próbálta kihúzni a dugót.-A fenébe! Rendesen beledagadt az átkozott!-nagy levegőt véve újra próbálkozott. A dugó egy pukkanással kiszabadult Bernie pedig lendületből homlokon vágta magát.
-Aú.-állapította meg halkan. Ajkamba harapva próbáltam visszafojtani a nevetésem.
-Jól vagy?-hajoltam közelebb, hogy megvizsgáljam a fejét.
-Jobban lennék ha adnál rá egy puszit...-incselkedett kacsintva.
-Felejtsd el!-nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés.
-Ha-ha-ha!-fintorgott.-Szóval miattad nem léphetek ma színpadra mert nem adsz varázserejű gyógypuszit ami meggátolná az agykárosodásomat?
-Fizikai képtelenség, hogy agykárosodásod legyen ugyanis agyad sincs ami károsodjon.-gúnyolódtam nevetve.
-Te kis köcsög!-tette le a bort és nekiállt csikizni.
-Ne! Légyszi ne!-nyöszörögtem nevetve és behúzódtam a sarokba. Nem hagyta annyiban, követett míg teljesen az ablakhoz nem préselődtem. Mázlimra sötétített ablak volt  az utolsó kettő, tehát nem volt senki tanúja ennek a félreérthető jelenetnek.
-Kapok puszit?-kérdezte egy percre sem szüntetve kegyetlen kínzásomat.
-Jó, csak fejezd be!-zihálva ültem fel amint elengedett. Gyerekes örömmel mosolygott rám.-Undok vagy!-nyomtam egy puszit a homlokára.
-De elégedett.-mosolygott ismét és felém nyújtotta a bort.
  Valóban kellemes volt a zamata, kimosta a számból a Jäger ízét. Két korty után átnyújtottam az üveget a férfinak. Miközben ivott, végig engem figyelt.
-Ki mondta, hogy itt vagyok?-kérdeztem magam alá húzva a lábaim.
-Az az alacsony srác említette a barátainak miközben sétáltam el mellettük, hogy lassan fel kéne téged is kelteni. Így hát idejöttem és most itt vagyok.-mutatott végig magán. Arcát félig elrejtette az alkonyat árnyéka. Szőke haján megcsillant a nap utolsó sugarainak egyike mely beszűrődött az ablakon.
  Szép csendesen iszogattuk tovább a bort egy kis ideig.
-Tudod, ha nem vagy részeg, egész jó arc vagy...-állapítottam meg csendesen.
-Köszönöm.-nézett rám.-Én is kedvellek téged.
  Hümmögve kerestem elő egy újabb koporsószöget. Felém nyújtotta a gyújtóját én pedig az ezüstös kis tárgyat alkalmazva lobbantottam parazsat...
***
   A fülem még mindig sípolt ahogy kiléptem a Barba hátsó kijáratán. Megegyeztünk Petivel, hogy itt találkozunk. Beszélgetés halk nesze ütötte jutott el hozzám.
-Nyugalom kislány...-mára ezer közül is felismerném ezt a jellegzetes hangot.-Itt egyedül vagyunk...-össze kellett harapnom a számat, hogy ne mondjak egy szót sem.
  Oldalra pillantva egyből észrevettem a két árnyékot. Szorosan egymáshoz dörgölőztek.
-Szemétláda...-sziszegtem alig hallhatóan. Nehéz volt megállni, hogy a fülemre szorítsam a kezem a hangok hallatán. Dühös voltam Berniere amiért képes volt jó pofozni nekem, hogy aztán...
  Lehunytam a szemem miközben a számba illesztettem egy koporsószöget. Elhatároztam, hogy csak a parázsra és a füstre koncentrálok míg Lecsó ide nem ér. Dúdolni kezdtem a Wicked Suicide-ot, hogy végképp kizárjam a fejemből a hangokat. Sajnos nem sokat segített...
   Megkönnyebbült sóhajjal nyugtáztam Vince feltűnését a sarkon. Még mielőtt odaérhetett volna hozzám, elébe mentem.
-Szia.-nézett le rám mosolyogva.-Mi a helyzet?-elgondolkodtam, hogy elmondjam-e neki mennyire bosszant Bernát viselkedése, de végül csak megráztam a fejem.
-Semmi sok...-vonogattam a vállam miközben elindultunk.
  Ha tudtam volna, hogy a Backstage-be megyünk már előbb odamentem volna, minthogy kint ácsorogjak a hátsó bejáratnál. Végül is oly' mindegy, legalább egy kis képet kaptam mennyire kiszámítható Mr macsó...
  -Sziasztok!-automatikusan köszöntem, ahogy beléptünk a helyiségbe.
-Csá!-hangzott egyhangúan a válasz. Egyedül Géza vette a fáradtságot, hogy rám is nézzen. Arcán halvány mosoly jelent meg amit sehogy sem tudtam értelmezni, de azért visszamosolyogtam rá. Leültem a kanapéra Pongi és Stofi közé. Minő meglepetés, még ki se nyitottam a szám, már egy sör landolt a kezemben.
-Egészségedre.-biccentett Sam. Feketének tűnő szeme egy pillanatra ide-oda járt köztem és Peti közt majd, mint aki megunta, kiment a közönséghez.
   Egy darabig csendben kortyolgattam az italomat. Végül szemrevételeztem Pongi akcióját. A kisujját próbálta belepasszírozni a sörösüvegbe, hogy kihalásszon belőle valamit.
-A jó életbe már...-morgott-Aideen, kölcsön adnád a kisujjad?-nézett rám segélykérőn.
-Nem lenne egyszerűbb kiönteni azt a cuccot belőle?-vontam fel a szemöldököm.
-Áhh, oda a kihívás!-mosolygott.-Szóval?
-Nesze.-oda sem figyelve nyújtottam a kezem. Hatalmas kezével egyenként behajtogatta az ujjaimat kivéve a legkisebbet. Mint valami dugóhúzót, óvatosan belepréselte az üvegbe.
-Most döntsd egy kicsit balra!-kérte izgatott hangon. Megtettem amit kért.-Ezazz! Meg van a kis rohadék!
  Megpróbáltam kihúzni a kezem, de megakadt.A picsába...
-Most már kihúzhatod, köszi!-tette szóvá, hogy a kisujjam még mindig a sörében leledzik.
-Uhm, van egy pici probléma...-hümmögtem.
-Beleszorult?-Kristóf úgy elkezdett nevetni, hogy a tenyerébe köpte a korty sört amit épp le akart nyelni.
-Rohadtul nem vicces, jó?-keltem ki magamból. A mosdó felé vettem az irányt, hogy egy kis szappannal megoldjam a dolgot.
   Már épp a kilincsért nyúltam mikor az ajtó kinyílott és teljes erőből a homlokomnak csapódott.
-Jézusom, ne haragudj!-mivel csak csillagokat láttam ezért hang alapján kellett azonosítanom a férfit. Ergo, lövésem sem volt ki törte be majdnem az orrom.
-Jól vagyok, jól vagyok...-motyogtam miközben fal mellett álló székre roskadtam. Nyilván ez Bernát bosszúja amiért kiröhögtem mikor homlokon nyomta magát a boros dugóval. Ja nem, az már megvolt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése