Sziasztok :) "Kis" kihagyás után, megint itt vagyok :) Ugye nem haragszotok rám? Most érettségizem angolból és elég stresszes így. :S Azért remélem nem tűntetek el mindannyian... Örülnék ha visszajelzéseket láthatnék :) Még nem mondtam el, de (reményeim szerint még mindig) van köztetek egy olyan olvasóm aki nagyon sokat jelent számomra :) (Ne értsetek félre, mindenkinek nagyon hálás vagyok aki szán rám időt, de ő más...) Tehát, Te, aki remélem tudod, hogy ki vagy, köszönöm, hogy olyan kedves voltál velem és, hogy időt szántál arra, hogy meghallgass és értékeld a "munkámat". Fantasztikus érzés volt és halálom napjáig a szívemben fogom őrizni :) Na jó! Elég a nyáladzásból, nem hozzám való :D Jó szórakozást és kellemes meglepődést :3 A.F.
U.I.: Bernátot még mindig keressük :( Kérlek segítsetek, hogy mihamarabb visszataláljon a gazdájához! Normál gumicsirke kilt-el. A 6. fejezethez már csatoltam óla képet. Remélem minél hamarabb meglesz és TE aki kinyúltad a kezemből TEKA-ban, nem érdekel, hogy ki vagy és miért tetted, csak juttasd vissza Bekinek az eredeti tulajdonosnak.Köszi.
7. Fejezet
(Tudom, hogy már volt, de ez a verzió hát jajj :) Imádom, szóval veletek is megosztom ^^)
*Bernie*
Győzködtem magam, hogy nem jelent semmit ez az egész. Hogy csak egy jó szórakozás, de belül éreztem, hogy valami nincs rendben. Aideen tekintete elfelhősödött miközben beszéltem hozzá, mintha lélekben egész máshol járna. Nem mertem kizökkenteni a gondolatmenetéből így csak beszéltem hozzá tovább mintha észre sem vettem volna, hogy nem figyel. Közben kitöltöttem a bort a poharainkba és átnyújtottam neki az egyiket.
-Egészségedre!-emeltem koccintásra a poharam. Mosolyogva bólintott. A halk csilingeléstől kirázott a hideg. A bor selymesen siklott le a torkomon. Elégedett sóhajjal fogadtam az ízét. Aideen hasonlóképp.
Evés közben szinte alig szóltunk egymáshoz. Nem tudtam levenni róla a szemem. A puszta látványa megkavarta a gondolataimat míg valami maszatot hagyott maga után. Testem rögtön reagált amint valami, számomra erotikus, mozdulattal emelt a szájához egy falat gyümölcsöt.
Általában nem fordul velem elő, de ezúttal fülig vörösödve próbáltam elrejteni a csípőm tájékát. Kapóra jött, hogy elég szétszórt a drága.
A kocsiban ülve elgondolkodtam a dolgon, de nem tudtam reális magyarázatot adni a viselkedésére. Oldalra pillantva észrevettem, hogy szórakozottan játszik az ujjaival.
-Minden rendben?-a hangom rekedtebb volt a kelleténél.
-P-persze.-mosolygott rám. Eszeveszettül vágytam rá, hogy megcsókoljam.
-Uralkodj magadon Bernát!-gondoltam olyan erősen, hogy szinte belefájdult az agyam. Sebességbe tettem a váltót és a szokásomtól eltérően lassan indultam el. Szinte séta tempóban vezettem, hogy legyen időm gondolkodni.
-Olyan szép időnk van.-sóhajtott fel a nő ami olyan váratlanul ért, hogy azt hittem kiugrok az ablakon ijedtemben.
-Ühümmm.-mormogtam erősebben szorítva a kormányt. Kirázott a hideg a hangjától. Mintha nem is ő lett volna.
Leparkoltam a ház előtt és kinyitottam neki az ajtót. Az arcszíne valamivel jobb volt mint út közben. Mielőtt megszólalhatott volna, előkotortam a cigimet és megkínáltam. Ezek után jót tett nekem is a dohány.
Nem szóltunk egymáshoz csak a kocsinak dőlve füstöltünk. Lassan fordítottam felé az arcom. Amint észre vette, hogy őt nézem, elpirult. Jól állt neki. Egészségesebb színt kölcsönzött az arcának a halvány pír a járomcsontján.
Nem fogod megcsókolni te tahó!-veszekedtem magammal lélekben.-Vagy komolyan el akarod ezt szúrni? Naná, hogy nem! Várj türelemmel!
Mély levegőt vettem, hogy lecsitítsam száguldozó, veszekedő gondolataimat.
Eltapostam a csikket és egy lépéssel elé álltam. Felnézett rám. Teste úgy megfeszült mint egy felajzott íj. Mivel nem akartam megijeszteni, lágyan elmosolyodtam.
-Megígértem, hogy jó leszek.-halkan beszéltem hozzá mintha attól tartanék, hogy rémült lóként azonnal elfut. Pillantása az ajkamra siklott ami ösztönzőleg hatott. Lassan hajoltam közelebb.
-Mikor látlak újra?-a szánk csupán centikre volt egymástól. A szemei kikerekedtek, pupillája hatalmasra tágult. Nem mondom, hogy nem élveztem a fölényemet.
-Barba Negra...-motyogta kis gondolkodás után.
-Rendben.-mosolyogva homlokon csókoltam.-Vigyázz magadra addig!
Elhúzódtam mielőtt megtört volna az önuralmam. Tekintete enyhe zavart tükrözött. Észbe kapva ellökte magát a kocsitól.
-Köszönöm az ebédet.-hangja túl kimért volt, hogy igazinak hasson.-Jól éreztem magam. Szia...
Csak néztem utána ahogy belépett a kapun és felkocogott az ajtóig. Még egyszer visszanézett. Rákacsintottam mire vágott egy fintort.
Ismét nevetnem kellett miközben megkerültem a kocsit és beszálltam. Nem sok kedvem volt elindulni, de végül felbőgettem a motort és indítottam...
*Aideen*
Beleremegtek a falak ahogy becsaptam magam után az ajtót.-Azta...-néztem vissza majd lehuppantam a hozzám legközelebb eső ülő alkalmatosságra, ami történetesen az olvasó sarkom kényelmes bőrfotelje volt. Sóhajtva rángattam le a bakancsomat és egy laza mozdulattal a cipős polcom mellé dobtam. A hifi távirányítója után kotorásztam a dohányzóasztalon mígnem észrevettem, hogy leesett. A lusta ember hülyeségével addig-addig nyújtózkodtam utána míg fenomenális ívben zuhantam a fotel és a dohányzóasztal közé.
-Ó hogy az a...-káromkodásom félbemaradt mert valaki csengetett.-Fantasztikus.-morogtam igyekezve függőlegesbe helyezni magam. A csengő újra és újra megszólalt.
-Nyitom már!-kiabáltam.-Hogy törne le az az ujjad amelyik a csengőmhöz tapadt...-motyogtam jóval halkabban. Ingerültségem csak fokozódott amint megpróbáltam felállni és úgy belerúgtam az asztal sarkába, hogy azt hittem menten összepisilem magam.
-Mély levegő, te szerencsétlen!-morogtam miközben eligazgattam a ruhámat.
-Szia. Csak ezt elfelejtettem...-Berni állt a nappaliban a kezében egy pici dobozzal. Szeme kitágult a szája pedig tátva maradt, látva ügyetlenkedésemet.
-Ha elkezdesz röhögni, esküszöm belefojtalak a mosogatómba!-húztam résnyire a szemem.
-Eszemben sincs!-lépet közelebb, de ajka mosolyra húzódott.
-Mi van a dobozban?-intettem állammal a kis csomag felé.
-Ja, ez...-felém nyújtotta.
Kicsit izgatott lettem miközben bontogattam a csomagolást. Egy pici fekete doboz volt benne. Mély levegőt vettem mielőtt felemeltem volna a fedelét. Egy nyaklánc volt benne, de nem akármilyen. Egy négylevelű lóhere amelyre fekete alapon fehér betűkkel fel volt festve, hogy "Paddy and the Rats".
-Nahát!-mosolyodtam el.
-Nem egoista dolognak szántam...-vonogatta a vállát.-Megláttam a medált és te jutottál róla eszembe, de ne kérdezd miért... Így megspékeltem a festéssel és tádáá, ez jött ki belőle...-aranyosan lóbálta a karjait beszéd közben majd végül ismét elmosolyodott.
-Tetszik, nagyon is! Segítesz?-félrehúztam a hajamat, hogy megköthesse a bőrszíjat a tarkómnál ami a medált tartotta.
-Kész.-a finom puszi ami a vállamat érintette, váratlanul ért. Megborzongtam tőle.-Imádom rajtad!-kezeivel átölelte a derekam és a nyakamba fúrta az arcát. Izmaim megfeszültek amit nyílván meg is érzett.-Félsz tőlem?-suttogta. Lehelete végigfutott a kulcscsontomon. Lassú mozdulattal fordultam meg.
-Nem félek semmitől!-szegtem fel az államat.
-Helyes.-bólintott és közelebb hajolt.-Nem vagyok én olyan rossz srác Aideen Fresher...-súgta miközben közelebb és közelebb araszolt. Megbénultam a tekintetétől. Kék szeme olyan volt mint a tiszta nyári égbolt.
Ajkunk olyan finoman találkozott mint a hűsítő szellő. Ez azonban csak egy pillanatig tartott. Engedélyre nem várva simított végig felső ajkamon nyelvével majd mohón megtámadott. Nem hátráltam meg, hasonló intenzitással viszonoztam csókját. Nyelvünk őrült táncot járt egymással...
-Jézusom!-kiáltottam fel és felrántottam a fejem. Azzal a lendülettel ismét bevertem a dohányzóasztalba. Ködös tekintettel bámultam magam elé. A távirányító az orrom előtt hevert. Még mindig a földön feküdtem. A nyakamhoz nyúltam, de ujjaim csak a sima bőrt érintették. Tehát az egész csók csak álom volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése